2009. december 31., csütörtök

odanézz-lány

Tudom, hogy azt írtam az előző bejegyzésre, h. az utolsó :)
De tegnap ...:)
Itthon para, átmentem Budához:) Bella felhívott:$ Annyira jól esett, hogy valami hihetetlen. Mint rég! Fél órát beszéltünk, körülbelül. Ajj, tényleg nagyon jól esett:)
Nagyon hiányzik Ő. És tényleg nem fog érdekelni, hogy kinek mi a véleménye Róla, v. akár rólam - én el tudom fogadni, amilyen lett. Mert szeretem, tavaly óta nagyon szeretem. És hiányzik.
S Z E R E T L E K B E L L I : ) és hiányzol, tényleg, őszintén. bár tudom, hogy nem szoktál blogokat olvasni :)
Szóval, felhívott, és azt éreztem, mint anno. Nevettünk, sírtunk,beszéltünk. Megint rosszul esett nekem, ha valami neki nem jó. Megint örültem, ha ő is. Olyan volt, mint régen. Tavalyi karácsony:) Az gyönyörű volt. Keszin. Itthon. Nem akarom elveszteni mostmár Őt. Ő el tudott fogadni. Én is el tudom őt, és nem zavar, hogy más lett, mint tavaly. Még van szükség beszélgetésre, az biztos. De mindigvan.
Ahogy tegnap mesélte, hogy zokni-áradatot kapott karácsonyra:) éS a küszöbön meglátta az utolsó dobozt, telefonnal :) Nagy öröm volt számomra újra kapni abból, amibe "szerelmes lettem"- kinek ez nem tetszik.... ... ... hát, igen.

2009. december 30., szerda

összkép

Látsz egy előadást. Nem tetszik, elalszol rajta. A karakterek a szereplők saját ruháiban vannak.
Látsz egy előadást. Tetszik. Standing Ovation, stb:) ... A karakterek korhű ruhákban vannak, vagy éppen jelmezekben. Hinnéd mennyit számít az összkép? Hinnéd? Hát, hogyne. Még tudod is. Nemde?
Sokat számít. Nem csak a színpadon, de akárhol. Ízlés kell. Ízléses emberek kellenek a világra.
Sajnos nagyon kevés ilyen ember van :( .... Amint én látom. Oké, mindenkinek más az ízlése, de mégiscsak ízlés. Azt pedig látni lehet. Azt mondom valakire - akinek mondjuk semmiért nem hordanám a cuccait, v nem lenne olyan a hajam, hogy: Ejnye, de ízléses! Érted, miről beszélek, nem? Nem tudom, mért írtam most le. Ha elgondolkodnék rajta, biztos tudnám, de nincs most erőm. Amikor minden szép az életben, jön valami olyasmi, amire nem számítanál.

Sajnálom, Eszti.

Ez valószínűleg az év utolsó bejegyzése.
2010-az oroszlán éve. jó évnek kell lennie. Muszáj. Erre törekszem majd. Gondolom, mindannyian:)

Kedves Blog,
Idén már nem találkozunk!
Boldog új évet mindenkinek!:)

2009. december 28., hétfő

emlékek erről az évről - jók








































A LEGSZEBB (s néha a legrosszab:)) EMLÉKEM:

NAGYON SZERETLEK

1 éve. még sok ideig. mondhatni, örökké. Nem lehet minden pillanatot megörökíteni - ez vonatkozik a fenti képekre is, s ha meg is van örökítve, nem szabad elárulni, mindig :) Szeretlek.

Külön bejegyzést kap (:
Szóval ezek a képek ... semmik... alig fejeznek ki valamit. sőt, ha már kép, abból is annyi van még, hogy csak na. :)















































































































































































































































































































































idézet még 2009-ben, 2010-re, nektek



Védje becsületed akármilyen sugallat,
Amiről beszéltünk, félig már bizony az vagy,
Mihelyt esküdözöl, hogy sohasem leszel.

2009. december 26., szombat

büszkeség

Tördelte a kezét. Ránézett, megborzongott, utána már csak egy helyben állt. Csípte az arcát a hideg. Elkezdett ugrálni, énekelni. Bolond volt. Pedig belül szétmarta a szeretet, amit nem adhatott ki magából éppen akkor. Mert túl büszke volt. Átkozott büszkeség. Pedig szükség van rá.
Ahogy ott ugrándozott, meg énekelgetett, egyre jobban érezte, hogy valamit tenni kellene már.
Rágyújtott. Közben még mindig táncolt. Össze-vissza. 25.-e volt, karácsony napja és ők kint álltak a hidegben, szélben. Ekkor elkezdett a semmiből szakadni az eső. Reflexből futottak, ugyanabba az irányba, eresz alá. Itt végre megszólalt Ő. Értelme nem volt annak, amit mondott, mert már sokszor végigjátszották ezt. Már csupa víz volt a nadrágjuk.
Megint énekelgetett. Egyszerre csak annyit hallott: Fogd meg. Fogd meg a kezem.
Büszkén csak annyit tett, hogy odatette az ujjait. De amikor érezte a meleg kezet, már a másik kezét is nyújtotta. Ölelést is adott.
A szeretet igenis legyőzheti a büszkeséget.
Csak nem érdemes vele sokszor játszani. Mert megégethetjük magunkat.
Higgyétek el.

RÍMPÁROK HOLDAS ÉJSZAKÁN

RÍMPÁROK HOLDAS ÉJSZAKÁN
Az ablakok keresztjén hold csöpög,
a borzas macskák apró ördögök.
A háztetőn a fény aranyburok,
jönnek komor, sötétmő kandurok.
Rezzenve jönnek, vonják lábukat,
hét eb van itt, de távol száz ugat.
S reszel, sikong,mint gép, ha nincs olaj,
ebek fölött a kényes macskajaj.
S nem értik,hogy miért e fájdalom,
miért virágzik fény a házfalon?
S nem értik,-hisz semmit sem ért az eb,
ha fönn a hold egy kissé véresebb.
A macska más, a násszal jóllakik,
s árnyat vadászgat vígan hajnalig.
1942.február 25. Radnóti Miklós-Tajtékos ég

2009. december 24., csütörtök

karácsony

Igen, ilyenkor Jézuskát ünnepeljük. De ki is volt Ő? És nekünk mennyi közünk van hozzá? Valóban létezett egyáltalán? Sőt, hiszek -e abban, hogy létezett, és tette, amit tett? Őt ünnepeljük ilyenkor. Sokaknak meg sem fordul a fejében. Vannak,akik szimplán szeretteikkel vannak, ápolják kapcsolataikat.
Nálunk például néhány helyen eröltettett a karácsony. De ettől még őszinte. Csak olyan dolgokat is teszünk, ami a mi családunkban hétköznap nem szokás.
No mindegy. A lényeg, hogy szép. Most különösen, hála Neked, Szerelmem! Köszönöm ezt a 24.ét.:) Még ha rohanós volt is. Előre köszönöm a holnapot, és az azutáni napot, s minden napot. Köszönöm a szépséges ajándékot:)
Pufi, neked meg a házimozit :) Nagyon nagylelkű vagy:) De nem ezen van a hangsúly:) Nagyon jól estek ám srácok :)
háhhháá:) KÖszönnöm. Itthon is köszönöm a sokszép dolgot :)
Van, akinek megköszönöm, hogy csakúgy... Van. :)

2009. december 23., szerda

hát, ez most kijött belőlem, nem érdekes

Néha már nem tudok magammal mit kezdeni. Csak nézek ki az ablakon, s mindent látok most, mert ki van mosva a függöny, és nincs felrakva. Olvad a hó, már nem habos. Lapos lesz. Nem is baj, ha jobban belegondolok. Nem a hó miatt lesz szebb az ünnep. Attól csak a hangulata lesz jobb. Szörnyű rémálmaim voltak. Most keltem fel belőle, hála Istennek. Most süteményt fogok csinálni, még elmegyek majd Gergővel vásárolni,aztán megyünk hozzá, mert edzése lesz, és így többet vagyunk ma együtt. Holnap hogy találkozunk? Talán sehogy:( Család holnap az első. Majd 25.én Karácsonyozunk együtt:) Alig várom már. Mit fogsz szólni, pici, az ajándékodhoz? :) Én imádom:) Szerintem (remélem) te is fogod! Te csöpp:) Még 1-2 hét, és 1 éve leszünk együtt:) Ajajj...Nagyon jó érzés ez,de van bennem félelem is. Nem baj, nem írok ide semmi konkrétat, mert kedvenc osztályom (nem a saját osztályom!) megint a kicsi csepp szájára vesz, és nevetséges pletykákat fogunk Gergővel visszahallani :) Kérlek, picik vagytok még ehhez, keressetek mást, akinek az életén rágódni lehet. Vagy ha rágódtok, akkor ne alaptalan faszságokat találjatok ki, kérlek szépen *.*. Jólvan, hát Kellemes Ünnepeket :)
Szeretlek Szerelmem Örökké:) Sosem hazudtál nekem (LL) És én sem neked (LL) Szeretlek nagyon Szivem ^^

2009. december 22., kedd

érzés

valami mélyebbet kíván, nem felszíneset, de mégis... hogy is van ez? ki látja ezt át? ki viszi át a szerelmet? itt van. de tenni kell még érte, tenni. ... ez annyira jó érzés. úgyvan, igen,úgyvan. velem, nélkülem,veled, nélküled. a szeretet más mint ez. de itt a szeretet is megvan. talán jobban is. és talán ez a helyes. mégis ki tudja megmondani? senki! senki nem tudja ezt!
hol lehet?
találd meg.
ne, ne keresd.
mert nekem kell.
majd én előszedem.
Annyira jó érzés. Szeretlek.
Te is szeretsz, ez mindennél többet ér.

kezdődik

kezdődik a sütés,főzés,díszek,fények.
-odaég
-elalszik
-kialszik
-finom lesz
-meleg
-forró
-jeges
stb.
nagyon szépen megkérem az összes osztálytársamat, hogy tartsa meg szombati kedvességét:)
meg magamat is megkérem.
megkérek mindenkit, ha úgytetszik.
nekem most így elég jó. remélem.

2009. december 20., vasárnap

NNÁ

Nemes Nagy Ágnes:
Karácsony

Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.

never knew i needed

igen, muszáj :)

2009. december 15., kedd

1 napom, reggel 8-ig,furcsán

6:15 re nekem volt egy osztályom, amit felemeltek, de 6:40kor felkeltem, mert a szervezetem jelenleg ki volt merülve a fényig. Én vagyok csinált fáradt. Egy szóval felébresztem őt, lopást csináltam az orrom, figyeltem, ott van a hó, az szédülő kicsi idő láttamküzdelem akkor forogtam a fürdőszobában. Mondtam az köszönet ezért egy út alatti apának, üdvözlet, j ó reggelt - leült a tisztességes gépben. Tusoltam, a kókuszdiófa parfümje használtam egy sampont és a baba egy szagával rendelkező zuhany egy fagya zaj.
Beretváltam a kellemes helyeket. A fürdőből voltam, már volt egy fényes anya ezért pillanat ott, amitől azt kérték, én éhes vagyok. Elfogadok egy kevés teát, mondtam neked. Elkezdtem azt hajatszár í Tani, írtam egy smset-t 1 ergért ő, engem akkor öltöztettek, amíg ittam egy kevés teát és gyártást tettem-fent. Ezekután fizikát csomagoltam be, matematika, t önevetés, stb. sétáltam az ajtó. Ő HIDEG volt. Megszúrt egyre több felülmúlja a hideg. Fáztamet.
Elindultam a busz tömítésében. Zene nem volt nekem, kézbesít nem. CSAK a gondolataim. Ott voltam, a busz következett 5 perc után. Nekem volt egy ülésem, de voltam. Rámutattam, hogy a másik buszom odajön Camponához. gyorsan változtam.
*Mentem további 10 miközben megálltam, Kelenf ö-n mentem le ld szent Imre K ó rház ahol 16-17 mindenesetre az éve, megszülettem.
3 percig sétáltam, Nagyisarokra, amikor találkoztam Gerg ő. Megölelte a szájamat, egy borotvált, adott csókot és egy ciget adott alig. Beszéltünk, de elindulunk egy iskolában, mióta ez nagyon hideg volt. Keményen 5 perc, amihez ez szükséges volt, sétál... Odaért, megkaptuk Tomit, mondtuk azt, jajj, ami hidegből veszi ki az időt. Megérkezttünkben egy szekrény EGRG ő, hol mindkettő támadott a felöltőnk fölött. Ment egy magyar leckére, én .

2009. december 12., szombat

Mc Dc.


Hát igen, Krisztián=) Kis Jackson-imitátor, akivel annyit hülyéskedtem:) És ottvan mellette Mc Dc :@ Nekem is kell vele kép:) Meg akarom ismerni:) Bár már 2x "találkoztam" vele. A buszon:) Isteneem, agyas egy ember:) Imádom:)
Szóval Krisztián,fejlődjsz =D Hajrá,ígytovább. Robinak meg mutass be:D

bánod netalán?

12.12

Semmi különös nem lesz a mai napon. Gergő tanul, tanulok én is. Pizzát sütök. Elmegyünk Gergővel enni valahova. Hazajövünk. Pihenünk, nevetünk:) Eszünk =D...Tv. Eszünk:)
Egymást esszük...:) Hohóó:)
Semmi különös nincsen. Nem is kell. A hangulat, az hangulat. Karácsonyi, téli, főleg, hogy az ablakom alatt forraltbort árulnak, meg kürtőskalácsot:)
Annyira jó, annyira jó:) Megnyugtató, szerelmem.

Most látom, ahogy anya beszél egy kisfiúhoz... Hozzám is így szólt régen. Ugyanígy. Kár, hogy kislány lettem. Nem mondta ezt, apa sem. Boldogok voltak. Most? Most anya nem túlzottan kedvel. Hát, ez van. Szeszélyes viszony. De nem baj,majd elcsitul.

Havazzon,havazzon,havazzon! Istenem, mennyire imádok télen színházba járni!Istenem! :)

2009. december 11., péntek

írni,írni

Mindenki a karácsonyról ír. A hangulat nálam néha megvan,de hallom,ahogy anyáék arról beszélgetnek, hogy legyen más a kaja, mert olcsóbban jön ki. Legyen kisebb fa,mert olcsóbb. Sőt, anya ezt mondta nekem: "Nagy vagy már a fához" Ez milyen szöveg, könyörgöm? Nevetséges. Örülök, hogy itt tart már. Fa igenis kell. És a kaja is legyen hagyományos. Nehéz lenne elszakadni tőle. Minden legyen hagyományos. Imádok új dolgokat csinálni,de ehhez valahogy nem lenne hangulatom....

Olvastam egy nagyon jó, nagyon szép, nagyon igaz gondolatot:
"Amiért a fiatalok meghalnának,azért a felnőttek alázatosan élnek" valahogy így hangzott.

Elég régóta műsorvezető szeretnék lenni...Most nagyon megfogott az írás is. Eddig is érdekelt, de rájöttem,mennyire kreatív tudok lenni ilyen téren. Sok-sok ötletem van. Nagyon durván sok.

Majd elkezdek írni, ha lesz több időm, mondjuk a karácsonyi szünetben. Felrakok ide is majd, de csak részleteket. Nem biztos, hogy kitárható dolgok lesznek - egyelőre.

2009. december 7., hétfő

osztály

Gondolnád, mi megy itt?
Elképzelni sem tudod.
Azt hiszed, osztály az osztály?
Ne hidd.
Tudod, hogy milyen rossz érzés?
Nem tudod.

Amikor bejössz, és ha beszélgetsz valakivel, a másik már rajtad nevet.
Itt nincs önzetlenség. Ha van is, akkor arra nagyon kell vigyázni.

Bejössz, szerinted mit látsz? Hát, az egyik fotózza magát, óra közepén, ráadásul "pózerként".
Leülsz.körbenézel. Kérlek fordulj jobbra. Ott látható a tanár, aki szenved, hogy az orrát túró, agyatlan gyereket helyrerakja.
Balra nézel, ott egy ember, akit őszintén kedvelsz, rámosolyogsz, jól esik.
Továbbnézel. Még egy kedves arc. Mellette gyilkos tekintet fúródik a szemedbe.
Mögötte kettővel a csajok megszállotjai, akik éppen felnövőben.
Legelől rendes emberek. De ők is külön.
Külön.
Mindenki külön. Egy ember volt, aki összetartja az osztályt. Ő is kikészült. Teljesen. Nem jön velünk többet sehova. Megértem. Bár hova is jönne, úgyse megyünk mi semerre.
Mindenkiben megtaláltam a kedveset. De van olyan, aki kihasználás alapon adja. Semmi baj. Szórakozzatok csak egymással. Egyszer ez is eltűnik, ha abban 7-8 emberben meglesz az emberi érzés...

2009. december 6., vasárnap

2009. december 5., szombat

december 6.


Weöres Sándor: Száncsengő


Éj-mélyből fölzengő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél csendjén halkan ring.



Földobban két nagy ló

- kop-kop-kop - nyolc patkó.

Nyolc patkó - kop-kop-kop -

csönd-zsákból hangot lop.



Szétmálló hangerdő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél öblén távol ring.
Kiskoromban hittem a Benne:) Hogy tényleg az igazi, egyetlen Mikulás létezik, hogy ő az, aki a világon mindenhol jár egy éjszaka alatt, minden gyermekről tud mindent, hogy hogyan viselkedett, hogy mire vágyik.
Még most is kiteszem a csizmámat az ablakba, már ha tudom, hogy honnan is jön az a Télapó.
Tudjátok, nagyon nagyon régen, volt egy bácsi. Mikor megszületett (Kis Ázsiában), gazdag család gyermeke volt.
Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött.Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, ő mindig segített.
Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, hogy maga a Tél-Apó jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. :)

2009. december 4., péntek

csalódott

Az ember, aki elmondhatatlan lélek volt az én szememben, most csalódott. Csalódott a lelke. Hinnéd, mennyit számít rosszkor, rossz helyen, rossz emberrel lenni? Hinnéd te ezt?
Ha ilyen helyzetbe kerülsz, gondolj bele, hogy elveszítheted azt az embert, aki rohadt sokat jelent neked. A mindened. A példaképed. Akire felnézel, aki miatt az utolsó pillanatig megéri küzdeni. Akiben megbízol. De lehet, hogy Ő már soha többé nem fog megbízni benned. A nagy semmiért - gondolod te. (én).... Pedig van rá oka, igenis van, de ha meghallgatna végig, normálisan...Ketten...Nem 5-en. Nem érdekel, mi van az ellenőrzőmben, sem az, hogy másokéban, meg hogy mi van másokkal, csak az a fontos, hogy az ő szívével, lelkével mivan. Nekem az a fontos. Hogy tudjam, minden rendben van ezen kívül. Hogy ne szenvedjen, és ne csalódjon. Se bennem, se másokban. Mindenki hibázik. Én eddig iszonyú mértékben tartottam magam, mert nagyon szeretem őt, és próbáltam rá vigyázni. De a kimerültségemtől nem tudok mindenre figyelni. Meg persze más problémáim is vannak.

Kérdem én, baj -e az, hogy nem játszom meg magam, az órákon nem játszom túl az eszem, és nem nyávogok mindenféle kisebb sérülés miatt? Hogy baj-e az, hogy tiszta szívvel szeretek, és megbízom, és mindenemet megosztom, tőrődöm, figyelek, szeretnék? Baj ez?

mellettem

ismerem minden egyes porcikádat.
mindet.
midnen apró részletet. mint még soha másét. és mindennel azt kezdek, amit csak akarok.
így is marad. te vagy az élet. aki mellettem van, vagy alattam, támasznak, vagy éppen fölöttem.
kiegészítesz. nélküled tudod jól, hogy semmi lennék. együtt mindent jó csinálni.
álom voltál eddig, vagyis azt hittem.
mostmár te te vagy:) egy hús-vér ember, aki a legfontosabb számomra.
minden megoldódik, ne félj:) együtt csináljuk, és megoldódik minden.
a legjobb, hogy tudom, hogy te soha nem akarsz más lenni, csak olyan, amilyen vagy, és az, aki.
szinte az egyetlen ember, aki mindenben, mondom mindenben ott van velem, és nem ítél el valamelyik hülyeségem miatt. nem az a bizonyos "kell valami" barát. mert te a barátom is vagy, a legjobb barátom is.
mindig tudunk valami újat adni egymásnak. mindig.
akárki akármit mond.
akik azt gondolják, hogy.... azok tévednek. mert vagy téged, vagy engem nem ismernek. vagy egyikünket sem.
így minden jó. és az is marad:)

2009. december 2., szerda

az angyal

A motor zaját is hallani. De ez olyan andalító. Elaltat, ha fáradt vagy. ütemes.
A kislány az ablaknál ült, már sötét volt, az üveg visszatükröződött. Mellette ült egy idős nő, akitől alig fért el. Hosszú-hosszú ideig összefont ujjakkal, hüvelykujjaival körözött. Idegesítő volt. Odakint csípett már egy kicsit a hideg. Telefoncsörgés. Gyereksírás.
A kislányt az öreg nő egyre jobban az ablakhoz nyomta. A picilány kinézett, közelről, hogy az orrocskája már az üveget érte, és nem látott mást, csak messzeséget, fákat, és egy nagy üzletközpontot. Gondolkodott. Első gondolata: "De nagy is ez a táj, és én milyen kicsi vagyok!"
Azonban második gondolata ez volt: "mindenkinek megvan a maga útja, és ha én elérek az én utamon addig, ameddig el kell érnem, életem csúcsáig, ahonnan csak visszafelé lehet majd menni, akkor ott, azon a helyen megállok, és minden magam elé tűzött célt beteljesítek" - nem ilyen szavakkal fogalmazódott meg a lányka fejében, de már ő is tudja.
Tudd hát te is, hogy mit kell tenned. Hallgass a szívedre. Elég addig hallgatnod az eszedre, amíg iskolai feladataid végzed... A kicsilány is tudta, s kinézett újból az ablakon.
Csillagok. A végtelenség, madarak, egy híd, "Petőfi Sándor utca következik" - hallotta.
Egy utolsó látomása még volt: egy angyal, aki segítette őt ezen az úton. Ott ült előtte.
Lassan ébredezett. Kinyitotta a szemét.
Az anyukája volt ott.

2009. november 30., hétfő

2009. november 24., kedd

hat óra

6:05. Teázom. Fél órája keltem. Van egy kis időm, úgy gondolom. Minden reggel ugyanaz az érzés:
valami furcsa álomból kelek
zuhanyzom - ekkor ébredek fel, úgy nagyjából
eszem, ha bírok, ez elég ritka
kávé,tea, gyógyszerek.
pakolás,öltözöm. furcsa szellő-kinyílik az ablak. megremegek,de jól esik.
cipő,kabát, indulás.
hoppá, az ajtó zárva, kinyitom, ilyenkor ideges vagyok. reggel még könnyebben leszek az...
kilépek a parkba. lovak. no, fából,persze.
enyhe köd, akár a fejemben ilyenkor. csípi az arcom a levegő.
busz. várok, jön, leszállok, várok, jön a másik.
kórház. leszállok. 10 perc séta.
vár a szerelem.
-cigi,telefon,villamos zaja,autók,beszéd.-
5perc séta, már látom: Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola.
Tomi,porta,Zsolti,büfé.
Lépcsők.
csók.
Terem. - "osztály..." s néhány kedves arc.
kezdődik a tanítás...

2009. november 23., hétfő

24/7 365

you're the one i need.
sun down and sun up everyday you become a part me
baby when the calendar pages change...


It don't matter how the season change
Girl, Winter, Spring, Summer, Fall
Love won't ever change at all.


couldn't let each other go, you already know :) Szeretlek.

2009. november 22., vasárnap

kell

küzdök én, bébi,hidd el. tudd.
küzdeni mindig nehéz, fájdalmas.
de a végén örömteli, ha szívből küzdünk.
a szívemmajd megszakad, de mosolygok, hogy lásd, nem vagy különb.
ugyanakkor mindennél jobban szeretlek
kellesz, akarlak. minden téren.

2009. november 14., szombat

ember légy először!

-kaptam az arcomba ezt a mondatot... borzasztóan fájt...nem tudtam kezelni.
de megértettem. csak hogy tudd: te sem vagy néha ember. ha már itt járunk. de segítettél. és borzasztóan jól esik most. segítettél, és tudom, hogy még mindig ott állsz mellettem. csak csendben. vihar előtt- vihar közben - vihar után. érzem a közelséged, még mindig.
nem hagytál magamra, csak segítettél. bármennyire is szar dolgokat tettem, te olyan helyzetekben is mellettem álltál, ami... ami egyszerűen bámulatos. kitüntetnélek.
ez hihetetlen. hogy egy ember, aki ... és mégis!... el sem tudom ezt mondani.
csodálatos dolog. valami földön kívüli érzés. én azt hittem, ez nálam tényleg utálatba torkollik. de nem. felnézésre. akkor is, ha hazudsz. akkor is, ha biztatsz. ha látom, hogy másokat biztatsz, és igazat mondasz. jól mondasz. jót mondasz. felnézek rád. nem vagy a követendő példám-de nagyra értékellek. jórészt magam miatt. jórészt a tetteid miatt. nincs mit köszöngetnem-érzed a hálám.
megneveltél, megtanítottál rá, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni. - de nem fogok odamenni ezt elmondani. nem tudom, mikor legalábbis. félelmetes.
megbízom benned. vakon. mert hallottam egy dolgot. vakon megbízom benned ezekután. vakon, végtagok nélkül, orrnélkül, szem nélkül, fül nélkül, minden nélkül.
rád bíznám az életem.

segítség

Érdekes, meglepően érdekes. Fájdalmas. Örömteli. Most akkor ez mi?
Valaki örömet okoz nekem, van, aki vájdalmat. A fájdalom nem kéne. Remélem, ma megoldom...
Várok. Várok. De meddig? Nagyon rosszul érzem magam.
Tudom, ezek már komoly problémák, nem ilyen: "jajj de csalódtam, jaj.jaj."
Érzem...Sajnos. Nem vágyom arra, hogy 48 ember álljon rendelkezésemre, mert ebből 47 nem is szeretne segíteni, úgy igazán.
Olyan jó, hogy egy "barátságot" 1 cigi köt össze néhol.
Olyan jó, hogy egy "barátságot" egyszeri segítségnyújtás köt össze néhol.
Olyan jó, hogy egy "barátságra" mindenki úgy gondol, mint támaszra. - pedig már jórészt nem az.
Olyan jó, hogy egy "barátság" kérésekből áll, manapság.
(nem mindenhol, persze.) mindenki azt hiszi: óóó,nekem nagyon sok barátom van. Hát higgyék ezt. Barát, lehet, hogy sok van. De mind kér valami olyat, amit ő nem tud megadni. Pedig ennek kölcsönösnek kell lennie.
Én is elmondhatom, hogy úúú, de sok barátom van. Pedig nem. Van 2 barátom. És egy és fél igazbarátom. A kettő közt is mennyi különbség van! És ezenkívül vannak emberek, akikkel jóban vagyok. De tudom, hogy ez a másfél ember (...) mindig segít. Még ha neki több, vagy más problémái is vannak.
Jöjjön msn-re, mert kell. Csak egy hívás, ő ottvan, és segít. Vagy órán ne üljön mellém, mert egyedül szeretnék lenni, ő kapásból megteszi, nem faggat. A jó barát, hagy lenyugodni, bármennyire is tombolsz. Nem kérdezgeti rögtön: mivan,mivan,mi a baj?
A jó barát egy börtönben nem fizeti ki a díjat, hogy kijöhess. Hanem ott ül melletted.
Szerintem lassan kimondhatom, hogy kettő van. Úgy igazából. Szerintem sokan tudják, mire gondolok, ha azt mondom: úgy igazából. Hát persze, hogy tudják.

tánc, tánc, tánc.
ott, ott, ott.
vele, vele, vele.
velük, velük, velük.
velük NEM, velük NEM, velük NEM.
MOST,MOST, MOST.
csak hétfőn, hétfőn, hétfőn.
mozgás, moszgás, mozgás.
ő, ő, ő.
ki ő, ki ő, ki ő?

2009. november 11., szerda

időhiány

idő hiányában szenvedek. úszom a teendőkben, de jóérzés. ide-oda "ugrálok"
néha mondhatnám: 'bernardaa engedj ki!!'
élvezem ezt az időszakot. 1 dolog van, ami nem változik... itthon. az itthoni dolgok. ezt nem is írnám le, mert aki olvassa, úgyis csak zakkantnak néz. tengerTengertengerTenger.
most sem tudok többet írni. vár a munka.
várnak a dolgok.
hétvégén komolyan lesz már időm!

2009. november 7., szombat

betegség-testi,lelki


ADELA, VÁRJ MEG! NEMSOKÁRA ÚGYIS UTÓLÉRLEK!!!!!!!!!!

----------------------------------------------------------------

Nem szeretnék beteg lenni.
Akkor TV-zek egész nap, iszom a teát, alszom, pihenek.

Csakhogy én nem szoktam betartani:) Ilyenkor is kimegyek, futok, sétálok...Akkor szabad edzeni, amikor csak a fejedben érzed a betegséget :) Persze csak felkészülve, hogy ne follyon az orr mindenfelé :) Szóval én ki fogok menni. Nem bírok ülni.
Ültem műtét után eleget. Alig vártam már a tesiórákat. (bár nem nagyon csinálunk semmit) mozogni meg már eddig is beállogattam.


2009. november 5., csütörtök

smile

Az idő múlik, a lány nem ír a blogba. Nincs ideje. De igazából nincs is mit írnia.

Pár napja szinte minden hibátlan. Furcsán hibátlan. Nem tudom, hogy lehet ez, de nagyon tetszik. Csak nem akarom elszólni magam.
Minden összejön, mindenhol. Iskola, nem iskola. Minden. Mindenkivel.
Megint van néha egy-két óra szabadidőm. Verseket olvasok, verseket tanulok, írok ilyenkor.
Mondják: Minden perfekt.
-telefon,pillanat-
megvolt. (kb. ilyeneket tudnék leírni)
Nincs időm, de imádom a dolgaimat. Amiken dolgozom. Tanulni. Takarítani. Mindent...
L E K E L L K O P O G N I !
:):):):):)

2009. november 1., vasárnap

nézz körül

új blog, azokról a dolgokról, amik mellett elsétálunk:

www.nezzkorul.blogspot.com még semmi, de fejlesztem :)

csak

1973. szeptember 3-án, 18 óra 20 perc, 32 másodperckor egy kék dongólégy, mely percenként 14970 szárnycsapásra képes, leszállt a Saint Vincent utcában a Montmartre-on. Ugyanebben a másodpercben a Moulin de Galette melletti vendéglőben a szél varázslatos módon bebújt a terítő alá és megtáncoltatott két poharat anélkül, hogy bárki észrevette volna. Ugyanebben a pillanatban a Trudaine avenue 28 szám alatti ház 5. emeletén Eugene Colere hazatért legjobb barátja, Emile Magino temetéséről, és kitörölte az elhunyt nevét a noteszéből. Továbbra is ugyanebben a pillanatban Raphael Poulain X kromoszómával ellátott ondósejtje kivált a csapatából, hogy utolérje Madame Amandine Poulain, született Amandine Founet petesejtjét. Kilenc hónappal később megszületett Amélie Poulain.

Amélie szereti kiskanállal betörni a karamell megkeményedett tetejét, szereti a kezét a magok közé fúrni. Szeret lapos kövekkel kacsázni a Cannal St. Martin vizén és szereti hátrafelé fordulva figyelni a moziban az emberek arcát.


Rég volt, mikor először láttam. Meguntam. Közhellyé vált. De most megint fontos... (Coco Chanel. <- tetszetősEzIs.:))

2009. október 31., szombat

still waiting

A másodpercek pörögnek, ahogy a percek telnek, ahogy az órák elsuhannak, amennyire a napok telnek, ahogyan a hetek követik egymást, ahogy a hónapok már nem is látszódnak egymás mögött, az évek elszárnyalnak....Ahogyan évtizedek fognak eltelni. És így tovább. ˙(Tudom, "éssel" nem kezdünk mondatot.) Szóval, ahogyan mindez eltelik, amilyen gyorsan, vagy amilyen lassan...Éppen annyira nem változik meg rengeteg dolog.
Van, ami mindig ugyanolyan marad.
"Rekedt hangom, rekeszizmom." igazából semmi értelme sincsen, akármennyire is gondolkodom, igaz, össze lehet kapcsolni. Egy fiú mégis versbe foglalta. Aki egyszer hallja, és nem nézi, ahogyan ez az ember elmondja, neki semmit nem jelent. Én láttam, hallottam, és elmondattam vele mégegyszer. Jó lelkűnek talált minket. Nem beszélt csúnyán, és ami a legnagyobb szó, az az, hogy őszinte volt és tiszta szívű......................autista. Nagyon durván jó élmény volt hallgatni az őszinte szavakat. - Jó, hogy néha vicces is volt. De akkor ő is velünk nevetett.
Mindegy, ez a téma zavarba hoz. Kicsit fáradt is vagyok, nemrég ébredtem. Megfigyeltem, mindig bal lábbal kelek, mert másképp nem is tudnék kiszállni az ágyból. Milyen érdekes, semmi hatása nincs. Majd megfigyelem. Igaz, minden reggel veszekszem anyával, de az már mellékes. Nem veszi észre, hogy hiányzik valami...Azt sem, hogy valami pedig túl sok. Nincs itt egyensúly. Nem baj, várok.

várni néha kell.

de borzalmas. az egyik legrosszabb érzés.

mindenben.mindig

2009. október 28., szerda

lélektorna

(20:09)az minden szónál többet ér. - várom, hogy csináljuk.
(20:14) rohanok, rohanok, de látni látok. - ez nem biztos, hogy változni fog.
(21:10)boldog vagyok. - én is.

csillagok

Kezdtem ezt a verset én
tavaly május elején
idén lett csak készen
idén sem egészen.

Címe az volt:Életem,
s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe
minden lába, ríme.

Újra kezdtem, s ez alatt
fél esztendő leszaladt
de az égre nézve
alig vettem észre.

Az égen egy felhő szállt,
s az a felhő nem is szállt,
lebegett, vagy állt tán,
mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt nézem én
míg e forgó év felén,
csak lehullt onnan
mint katona holtan.

Ismét kezdtem, Háború,
lett a címe: Százsorú
volt az első versszak
jajgatott, mint vert had.

Jaj mit is kerestem itt?
Katonák holttesteit.
Bűverő terelte
lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt
messze hajló láthatárt.
Föllelem, reméltem
nyitját, minek éltem.


Életemmel kezdtem el
háborúban vesztem el.
Én másról akartam
szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet,
valaki nem engedett.
Tán a ma lepergő
oszlótestű felhő.
Hollósi Korvin Lajos - Csonka vers

---------------------------------------------------------------

még egy kis móka a csillagoktól.


Stb.

suhancosMix.Szövegben

Ruhád a szekrény rejtekén
Csiszolt fehéren szétszakad,
Mögéjük rejtett csillogás
Szemed sarkában ott marad.
Elbújnak rejtett napjai
A déli munka sózott homlokán.
Megfásultan földre hullsz
Egy eltévesztett gazdag vacsorán.

Ha térdre hullsz, most megfakulsz
Erőtlenséged vasba gyúr
Ha térdre hullsz, most meghalunk
Erőtlenségem néma kút
Ha térdre hullsz, most megfakulsz
Erőtlenséged vasba gyúr
Ha térdre hullsz, most meghalunk
Erőtlenségem néma kút


Jó reggelt kívánok, egy újabb nap van.
Ágyamból kimászom, elköszön a paplan.
Valami súgja belülről, magamat ne hagyjam.
Vígasztalj kávé, símogat és suttog halkan.


Hallgat bennem az a részem
Megmondaná, hogy néktek éljek
De megmaradok magamnak
Elszállnak a sötét varjak
Fejem fölött betakarnak, szél
A szél az első nagy kesergő
Szemembe szökik az eső
Meghajlítja gyenge ágam
Az apámat régen láttam
Anyám ezt is megbocsátja kár
Kár a másik a föld sója
Megbántam már annyi jót ma
Ágyat vetek, s lefektetlek
Széket adok, s leültetlek
Szerelembe még sem estem
jaj

Gyere rózsám, béküljünk meg
S mi egymásnak engedjünk meg
Mindig voltak kik így jártak
S mind meg engedtek egymásnak
Gyere rózsám, béküljünk meg
S mi egymásnak engedjünk meg
Mindig voltak kik így jártak
S mind meg engedtek egymásnak
jaj

---------------------------------------------------------------------------

Ezt találtam o.O :(

2009. október 27., kedd

egy eldobott kő Európában ... messze a sárban

össze-vissza

valahol a messzeségben. mi ketten. vagy hárman. inkább ő egyedül. szóval nem ő. a másik ő. de inkább mi ketten. ami jól esik. nehogy megfázz. nem fogok.
sírt.sírtam.
ideg...ideges.
béke? jó? kell ez? idegidegideg.
partiyourself.
a száj húzódik. ez mosoly. de ez pillanatnyi. húzódik felfelé az ajak. mind a kettő. az ajak. sokmindenre jó. a száj, az is. minden testrész, minden. mindig hasznosítható
2 és fél óra.
rio. nagyisarok. iskola. villamos, sárga. 49-es. eső, bácsi, nem fázol? nem fázom meg. ne aggódjon. zene. rózsa. rőzse. zsófi. köszönöm. ... hihetetlen.

így érzek...

2009. október 26., hétfő

mad world *

Amikor megkaptam ezt a linket, akkor először csak hallgattam. A napokban néztem végig az egész videot. Érdemes. Nagyon jó. nagyon.

2009. október 25., vasárnap

1 percre, kérlek

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?


Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

New York, 1956.

2009. október 21., szerda

Kisded játékok


Nem, nem az előadás miatt van itt a cím. De ha már szóbajött...Mint darab, kénytelen-kelletlen volt nézni, nekem abszolút nem tetszett...Darab...Előadás! De mint "színjátszó", rengeteget tanultam belőle...Bakis volt, ami persze nem baj! És... Legtöbb része hiteltelen volt, de ami hiteles volt benne, az tényleg test-lélek hitel volt.

Szóval.

Örülök, a lelkem most erősebb, mint valaha, ezt érzem, függetlenül attól, hogy nincs jó kedvem.

Erős vagyok, és újra "van miért élnem". Ez viccesen hangzik :)

Ezt csak 1 valakinek köszönhetem, most (nem Gergő,sajnálom, nem neked:))... Szóval köszönömE<3...

Kisded játékok.Velem volt ilyen. (nem, előadástól tessék elvonatkoztatni, nem erőszakra gondolok) Hanem hasonló dolgokra ( - erőszak) ...Borzasztó érzés.

Úgy érzem most én játszottam ilyen játékot valakivel.És ő is úgy érezte. De nem így volt.És már tudja:) Hála Istennek.


TáncbébiTánc.

2009. október 19., hétfő

A példa

Nem adom fel, nem fog eltűnni a példaképem. Ő az volt. Most meg van törve. Mások már nem azt ismerik meg, akibe én "beleszerettem". Nem érdekel, ki mit mond, sőt azt akarom, hogy minnél többen tudják meg, kit is bálványozok. Mindenkinek rossz erről a véleménye. Kivéve kb. 3 embernek. De aki megvet emiatt, az abszolút nem érdekel engem, mert ő nem is tudja, miért szeretem annyira ezt az embert . Hogy miket ért el a szememben.
Én kézzel fogható embert tartok példámnak, nem pedig valami amerikai sztárkát. Vagy nem magyar, elérhetetlen embereket. Anyuék is hősök.
De ő... Ő egyszerűen számomra az összetörhető tökéletesség. Amióta tavaly megláttam, amióta minden téren megosztotta a tudását velem/velünk. És igen, felvállalom.
Most kicsit ing a szakadékon, de még nincs elveszve.
Holnap tényleg biztos lábakra állítom.
Mert ő kell nekem. Mostmár biztosan tudom mondani. Szeretem. A NŐ. A PÉLDA. Egyszerűen természetesen kézzelfogható. imádom. Megmentem, hogy továbbra is felnézhessek rá.

2009. október 17., szombat

2009.X.16.

ISTEN ADOTT EGY ARCOT, EGYESEK MÉRT CSINÁLNAK BELŐLE EGY TELJESEN MÁSIKAT?

-majd megnőnek:) öntözze őket más.

2009. október 15., csütörtök

Összetörnék, ha eltűnne a lelke, és csak a testét látnám

Nem akartam az előző bejegyzéshez írni, de ma ott kellett volna lenni valakinek. Valakinek, akit nem úgy akarok kezelni, ahogy van. Muszáj lett volna ott lennie,mert összetörtem. Ideg.Lélek. Mindenhogy. Kellett volna nekem. De ő...Megint mivel volt elfoglalva? A sok kis nyomorékkal (már bocsánat...) ...ÁÁÁááá ... Ő is elmegy.. Mindenki elmegy. Tehát ő sem áll már mellttem (mellettünk!) Elment. Csak heti 1szer... Kevés! akkor is csak a kötelesség... Olyan rég osztottam már meg vele a tavaly már oly szokásossá vált dolgokat...Csak amikor kijöttem a kórházból, és aznap bent találkoztunk az iskolában, akkor ölelt meg utoljára, és akkor az olyan volt, mint egy búcsú. Remélem nem az.
ÖSSZETÖRNÉK.-jobban.

Hiba


Az élet... Balhék nélkül mit sem ér. De azért az, hogy pszichológiai dolgom lett belőle...Remek. Örülök. ...
Ma jobban megismertem valakit. Akivel eddig csak hülyéskedtünk. Tomi, köszönöm(L)Aztán az az 50 perc bajkibeszélés... csak mondtam, mondtam, mondtam. úúú... Rengeteget segített... és a válaszok is, amiket kaptam, én nem gondoltam, hogy ez ennyit tud segíteni...
idegroncs... ez lettem. egy kreáló. problémás.
nem fog sokáig tartani, mert ez a ma ez nagyon jól esett... pár napig tengeni-lengeni fogok, úgyérzem.

faszosztály* ez is... de ennek semm köze ehhez.
ja, és a történelemnek sincs sok, de az telítette be csordultig a poharam...

a legjobb,hogy én vagyok a hibás. mondom, kreáló. hogy miért? az már túl belső...
túl belső...

2009. október 14., szerda

feeling.

valahogy most minden olyan ... furcsa. valamit érzek, de nem tudom megmondani, hogy mit... szeretem ezt az érzést. de.. nem biztos, hogy igazam van.
mindenféleképpen jó érzés, ezt tudom csak.

írtam, nem sokat, de írtam, majd este már remélem lesz időm ezen a héten, végre. most iskolában vagyok. de ugye nem tesizhetek még, ezért leültem a géphez (:

2009. október 10., szombat

A szobor mögött.


Helyszín:Egy kastély előtt, de a kastély nem látszik, egy szobor mögött a férfi áll, a nő pedig egy méterrel mellette ül, előre néz, de nem lehet megmondani, hova. Sötét van, már jóval sötétebb a szürkületnél.Egy lámpa világít, és a hold. Gyéren vannak felöltözve.Hideg van, ez rajtuk látszik. Cigicsikkek körülöttük. Függöny nincs, csak a hold fénye világít rájuk fokozatosan majd. Egyébként már 15 perce vannak ebben a helyzetben a történet szerint, folyamatosan.


A nő feláll, a férfi jobbjához sétál, lassan kimérten.Most így állnak.

Férfi:(előre néz, nem néz rá a nőre)Mit nem csinálok jól?

szünet

Hm?

szünet.

:(a torkát köszörüli, azt hinni választ keres, de valójában nem)

Lassan tesz egy félkört a férfi körül, és most a balján áll.

Férfi: chhh...(Látni, hogy elmosolyodik)

Tegnap .. .. ... . ... (motyog valamit)

A nő közben lassan körülnéz az égen, már látni a csillagokat.

A férfi most odaül, a szoborhoz, ahol előtte a nő. Rágyujt.

A nő leül mellé, szótlanul figyelik egymás szemét pár másodpercig.

A cigi lassan elégett.A nő közelebbhúzódott.

Férfi: hhhajjaa.

A férfi átkarolja egyik kezével a nőt, majd egy rövidebb szünet után a másik kezével is átöleli, ülve.A nő habozik, majd pár másodperc múlva ő is visszaöleli. Nem látják egymás arcát, de mindketten mosolyognak. És belül ők ezt tudják.

Arcukkal simogatják a másikét.

Férfi:(halkan,de magabiztosan) Szeretlek.

:(félve)Én is...

Majd még mindig az arcukkal játszanak, amikor a nő lassan, az orrával játszva, megcsókolja a férfit. A férfi visszacsókol. Körülbelül 3 percig tart.Utána szünet.

Férfi:Ez olyan volt, mint egy első csók.

Nem?

A nő halkan nevet, szuszog.

szünet.

Férfi: Fázom. Álljunk fel innen.

Felállnak, de állva is ölelik egymást.

Szétválnak az ölelésből.

Nő: Igyunk meg egy teát.

A férfi elmosolyodik. Megfogják egymás kezét, s bemennek.



Előzmények: vannak. Fontosak? Itt nem, nekem igen.

Következmények: Még erősebb minden. A nő részéről biztosan. A férfiéről láthatóan.

Pár részt kihagytam. Már van cenzúra, azért. Pár kulcsmondatot, pontosabban 1 és egy fél mondatot ebből a jelenetből. De így jó, szerintem. Így kell, hogy itt legyen.

2009. október 8., csütörtök

Visszaemlékezés-2030-ban.

16 éves lehettem, amikor édesanyám kijelentette (nem csak akkor egyszer, de akkor nagyon mélyen, erősen, és rossz helyzetben) hogy "ismerlek, mindennél jobban"
Már akkor nem hittem neki. Az édesanyák mindig valami gyermekit ismernek, amikor még nincs túlzott szerepe az egyéniségnek, amikor még nincsenek örök barátságok, csak kezdődőek, amikor a legnagyobb baj, hogy csokit akar a gyermek, ezért sír a legjobban, amikor még minden a felnőttekre hárul, amikor a gyermeknek nincsenek még konkrét tervei semmivel, még azokat,ha van, a szülő, a felnőtt irányítja.
Nem. Nem ismer. Azt az oldalamat ismeri, ami valószínűleg vele szemben megmarad, de ez már valami más.
Nem tudja, még ő sem, hogy én mit akarok elérni, mert én nem azt akarom elérni, amit ő szeretett volna ennyi idősen, csak nem sikerült neki, én nem szeretnék olyan lenni, mint ő.
A hősöm az édesanyám. De nem a példaképem, nem a diktátorom.
Hallgatni kell rá, még akkor is, ha ő azt hiszi, dacolsz, ha azt hiszi duzzogsz. Nem ismeri azt az oldalamat, amit másoknak mutatok. Maximum kívülről láthatja, és furcsállja, és furcsállni is fogja, mindig, mindig.
------
17. évembe léphettem, még nem voltam annyi, de 16 már hónapokkal azelőtt múlhattam, amikor rámtört az az érzés, hogy mostmár abban a korban vagyok, amikor sokmindennek kivagyok téve, vigyáznom kell, nem lehet csak úgy viccelődni mindennel.
-----
Még elveszítek valakit '09.
------
------
És a legjobb az egészben, hogy 2030-ban egyáltalán nem így fogok visszaemlékezni, 37 évesen.
Teljesen másképpen. Ezek csak érzések, amiket elrakok, és majd ha ilyen porosak lesznek, és ennél halványabbak, nyílván, akkor előveszem, lefújok annyi port, amennyit tudok, és elmélkedem.

2009. október 3., szombat

2009. október 2., péntek

Mint egy marionett


a dolgok szépsége

Vannak azok a dolgok, amiket nem szeret az ember. Nem szerethetünk mindent. Én például nem szeretem a kockulós számítógépes játékokat, de aki szereti, az szereti, és vannak olyan dolgaim, pl. nekem is, amiket meg más nem szeret csinálni :)

De minden számunkra "rossz" dologban megtalálhatjuk azt, ami nekünk is tetszik :)

például:...:)

2009. október 1., csütörtök

everything

Most van egy kis időm, így csütörtök este egy tea mellet írni.
Rengeteg minden van bennem. Egyre jobb érzések...De néhány dolog mardos belülről...
írok pár gondolatot, mert még van rengeteg kifejtenivalóm, másról.
Hétfői próba eléggé megrendített, látva azt az arcot...Szomorúsággal, és belső harcokkal teli volt. De én nem merek kérdezni. Nem akarok semmibe beletiporni, mert nem értem miről van szó, mert tényleg nem érzem, de annyira sajnálom ...:(
Keddi színház, nos...Durva volt... Eléggé...Még mindig nem esik le, hogy mesteri volt-e vagy túl komikus... Fogalmam sincs, furcsa volt, de érthető. =D [és amúgy durva oO]
Szerdán...hááát... ok. :'( + =DDDDDD
csütörtök :'(+ =DDDDDD
Egyszóval érzelmekben gazdag:)
Úgy érzem, az osztály kezd osztály lenni. Úgy,ahogy. Jó érzés :) sokan segítenek másoknak olyan dolgokban is mostanában, amit tavaly nem tettek volna meg! nagyon jó érzés ám!
Van valami, amit még muszáj megosztanom.... :S:( így hangzik:

Esett. Rémesen esett. Zuhogott, ez jobb szó. Rám bízták, hogy én vigyázzak rá. Keresztanyám is a lelkemre kötötte, hogy ne veszítsem szem elől. Megtettem, amíg át nem értünk a rokonához. Hagytam, hogy egyedül induljon vissza,mert az a nő azt mondta, nem lesz semmi baja.
Hazaértem én is, rá 1 órára, hogy a lelkére kötöttem, egyenesen ide jöjjön. De ő nem volt itt. Keresztanyám a számítógépnél ült, az asztalon gyertya. Megszólalt:
-Felhívtam, azt mondta, nemsoká itt van. Tudtam, hogy egyedül jön.
-Mikor tetted ezt? - kérdeztem én.
- Egy...Hónapja.
-Hiszen még csak egy óra telt el, hogy hazaengedtem!!!
Világosan láttam, hogy valami nincs rendben, keresztanyám megőrült...Láttam rajta, hallottam a hangján.
Kinéztem az ablakon, láttam, már kisebb tó méretű pocsolyák keletkeztek az esőtől.
Kifutottam, sziréna hangra, megszólaltam:
-Rendőrök. Biztos megtalálták.
De...Mentők voltak...Megérkezett az édesanya. Sírt. Elájult. Felkelt, zokogott, kikészült.
Miért?
A halott kisfiút, lepelben vitték ki a mentőbe.

Mert egyedül hagytam.
-majd felébredtem, hangosan vettem a levegőt, és rögtön kipattantam, szaladtam a lámpához, felkapcsoltam a villanyt, mert féltem. hajnali 5kor kirohantam a nappaliba, hogy kinézzek azon az ablakon, ahonnan pont rálátni arra az erkélyre, ahonnan leugrott, és darabokra törte magát a kisfiú. majd iskolába indultam, és percekig álltam a bejárati ajtó előtti oszlopnál, ahol az édesanya lelke darabokra tört. annyira valóságos volt.

aznap csak hasonló korú kisfiúk jöttek szembe az utcán, az édesanyjukkal.

2009. szeptember 27., vasárnap

rossz érzés fog el...

rossz érzésem van...nagyon-nagyon rossz...
bele fogok őrülni...rettentő érzés...megosztom vele. akivel kapcsolatban érzem.
elmondom neki. megosztom vele, igen.
sehogy nem fog reagálni...babám, mi van veled? :(

hétfő-bernarda
kedd-színj.+színház.
szerda-bell(remélem)
csütörtök-pihenés
péntek-egyelőre nem tudom, de remélem színház. (vagy ...) amúgy szivemmel
szombat-esküvő
vasárnap-szivem
hétfő-színház...
stb.stb. :'(

2009. szeptember 26., szombat

ne is kérdezzétek

hogy mért nem írok? nincs idő... remélem holnap már lesz...
ma csak Tűzraktér. semmi más.
mindenki felsőbbrendűnek érzi magát...a legjobb barátom is...
ne is kérdezzétek*

2009. szeptember 22., kedd

Tükör


kellene egy tükör. hogy belenézzek. észre vegyem magam.

kattogok, csörömpölök, kiállítok, elveszek, sokat adok, de mégsem...

és közben nem érdekel. de mindig azt mondom, igen.

de valójában ilyenkor derül ki, hogy tényleg.

tükör

tükör kell. hogy belenézzek, észre vagyem magam.

lehet,hogy játszom, lehet, hogy nem. szerintem nem. véresen komoly vagyok.

valamit tennem kell, hogy minden simán menjen...

hogy egyenes vonalú egyenletes mozgást végezzen az életem e része....

hogy tudjak koncentrálni arra, hogy éhes vagyok...

tükör kell. hogy belenézzek. észre vegyem magam.


tükör kell. hogy belenézzek. észre vegyem magam.

2009. szeptember 19., szombat

Táncolni


Táncolni, táncolni, táncolni. Erre vágyom, de sajnálatos módon ez még egy hónapig nem jön össze !!!!!!...Kitartok. Mások is kitartanak. Ennyi. Megcsinálom. Kész. (kép: lábam, balett, kitta szerkeszt.=P)

Ahogy meg van írva

...Csak feküdt mellettem, nyitott szemekkel...
...Elfordult, a másik oldalára...
...Én nem akartam...
10 perc múlva visszafordult, de akkor én fordultam el!
Sírtam. Inkább könnyeztem...Megbántottam...De ő is engem...
Telik az idő, az előbb még csak 10 óra volt, mostmár este háromnegyed 11.
Ekkor megszólal: Mi a baj??
Telik az idő, még mindig, 10:50 perc van....Válaszoltam. "Szerinted?" [ eközben 6-ot fordultam egyik oldalról a másikra - fészkelődtem ]

Itt nem mondanám el, mi történt.

11 óra. Kint vagyunk már a parkban. Este van. Hideg van. Nyirkos az idő, mert előtte volt egy kis vihar.
A titokzatos macska még mindig ott ül, ahol szokott, és ahol ezen a napon már 9 óra körül is láttuk. Úgy tűnik, nem mozdult...
De Ő egy szót nem szólt hozzám, én csak ültem. Ő csak állt. Annyit mondott: "vedd már el, mert mennék haza"
Rákérdeztem 10 perc múlva, hogy mért?

Erre megint olyat válaszolt, amit nem lenne illendő leírni.

Lelkiismeretfurdalást okozott nekem. Nagyon mélyet...El sem tudja képzelni. Kicsit talán akarta is, hogy ezt érezzem. Megértem.
De ő is megérthetne engem.
Éjfélig forgolódtam itthon, kb. akkor érhetett haza ő is. Nem bírtam, írtam neki egy sms-t. Nem reagált. Most még alszik.
Szeretném azt hinni, hogy most az egyszer ő fog először bocsánatot kérni.
De nem várhatom el, végtére is...NEM! Ez csak lelkiismeretfurdalás. Ez csak az! Nincs semmi DE. Nincs DE.
Hogy a viharba ne lenne DE, mert hiányzik....De rég volt már olyan ....Legalábbis régnek tűnik, pedig csak 1-2 nap volt. 1-2 napja, amikor olyan volt minden, mint
ahogy meg van írva.

2009. szeptember 18., péntek

József Attiláról

Sosem volt József Attila a kedvenc költőim között. Soha. De mostmár igen. A tábor óta. Lehet, hogy Bence miatt. Mert olyan gyönyörűen szereti, hogy rámragadt. Lehet, hogy a szülinapom óta. Megkaptam az összes versét. Beteg volt...Képes volt tudat alatt, vagy nem tudat alatt olyan dolgokat leírni...Amit majd alább olvashattok...Szabad ötletek jegyzéke...Csak a pszichológusa miatt...Beteg volt. Mindegyik költő, író valahogy beteg volt. vagyis a legtöbb. Akkor minden ember beteg valahogy? Hmm? Vagy nem? Mérhetetlenül, borzasztóan megszerettem József Attilát. Hogy miért? Senki se kérdezze. Okom nem volt rá. Be kell valjam, tényleg nem kedveltem eddig...Jónak tartottam, nagyon jónak. De...Nem foglalkoztatott...És most? Hát látjátok...

*J.A. Szabad ötletek jegyzéke (részlet)*

gondolkodtam mért siessek?

itt egy nő

nősül

nőszni

baszni

báva

kiszela méla bávatag

buta mint egy fasz

fekete Péter

elvisz az ördög

békakirály

a kis borsó kiugrott

geci

Oláh Geci nótája

Szabad Szó

itéljenek meg

nem én tettem

jaj istenem mit csináltam

elolvassa-e

rájön-e

én ettem meg a buktákat

szamár kölök

mindent szabad

semmit se tudsz

megmutatja másnak is

dögöljön meg a kutya Uristenit

uristenit kis betüvel


"József Attila költészete forradalmat jelentett a magyar irodalom történetében: az az új szemléletmód, ahogyan verseiben az »én«-t felépíti, láttatja, összhangban volt Európa és Amerika akkori költészetével. Öröksége sok évtizedre meghatározta a magyar költészet tendenciáit. Ahogy minden igazán nagy alkotó esetében, az övében is azt látjuk, hogy száz évvel születése után legalább annyi újdonságot tud mondani, mint a megelőző évtizedekben” – mondta Bókay Antal Énszerkezet, önteremtés – József Attila üzenete című előadásának bevezetőjében.

2009. szeptember 17., csütörtök

Olyan bolond vagy...[ neki ! ]



Olyan bolond vagy...


Olyan bolond vagy
Szaladsz
Akár a reggeli szél
Még elüt valamelyik autó.
Pedig lesikáltam kis asztalomat
És most
Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye.
No gyere vissza, ha akarod
Veszek takarót vaságyamra
Egyszerü, szürke takarót.
Illik az
Szegénységemhez, aki szeret téged
És az Úr is szereti nagyon
És engem is szeret az Úr
Nem jön soha nagy fényességgel
Nem akarja, hogy elromoljanak
Szemeim, akik
Nagyon kivánnak látni téged
És nagyon szépen néznek majd terád
Ha visszajössz
Vigyázva foglak megcsókolni
Nem tépem le rólad a kabátot
És elmondom mind a sok tréfát
Mert sokat kieszeltem azóta
Hogy te is örülj
Majd elpirulsz
Lenézel a földre és kacagunk
Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba
A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik
És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ők is.
József Attila

2009. szeptember 16., szerda

Betű,betű,betű...

Rossz a helyzet, rosszabra fog fordulni, érzem...ajj...mit is mondhatnék neki? Már tudom! Ha figyelsz, te is megtudod, anélkül, hogy konkrétan leírnám. Igen, ezt fogom neki mondani. De ő nem fog megérteni. Nem, ő túl...Nem is tudom milyen ehhez a dologhoz! Megmondom neki, szemtől szembe, és nagyon nagyon figyelmes leszek. Csak aztán el ne romoljon!
[ ezt utólag is mondhatnám ] de már most is!

2009. szeptember 15., kedd

X, Y, Z és Én.

Elgondolkoztál már, milyen, ha valakit szeretsz, és még valakit szeretsz, és nem tudsz különbséget tenni, és azt hiszed, az egyiket jobban szereted a másiknál, de mégsem, mert csak másképp szereted, más dolgokért ??? ??? ???
Ilyen helyzetben lenni? Ki?

(én)

Tehát, meg kell vallani, ha az egyik rosszat követ el a másik ellen, valóban magam is eléggé rossz helyzetben vagyok...Így van ez, nem? Szóljatok, ha nem ...
Igen, így van. Egyszóval tegnap ezt éltem át, attól függetlenül, hogy a próba nagyon jó volt! (kár, hogy nem mozogtam, bár a flamenco-kézgyakorlathoz beálltam.)
Az egyik fél mit sem sejt ebből, ám a másiknak elmondtam a véleményem.
Nevezzük őket X-nek és Y-nak...
X-megbántott fél
Y-megbántó fél (bár nem tudja, hogy megbántó)
Én-Keresztúton állok a kettő közt...
X-et meghallgattam, aláírom, hogy teljes mértékben igaza van Y kirobbanásával kapcsolatban!
Y-nak meg van egy véleménye, amit elmondott X, és mielőttünk, de nagyon túlzott szegény, bár ő nem vette észre, mert ő csak X és egy másik-nevezzük Z-védelmére akart kelni, de belátom, nem volt igaza, még akkor sem, ha jószándékú volt...
Senki nem lett kisebb, vagy nagyobb a szememben, sem X, sem Y, de fáj, hogy Y, hogy pont Y megbántja X-et...És fáj, hogy X így vélekedik most Y-ról.
A fenébe!...:( Én nem szólhatok bele, de nem is lehetek pártatlan, mert akkor Y-nak feltűnik, X-nek meg alapból rosszul esne, ha a másikukkal úgymond másképp viselkednék, mint ahogy kéne. Nem, úgy viselkedem velük, ahogy megérdemlik. Ahogy eddig...És megpróbálom X-et nyugtatni, meg minden. X nem tűnik túl exchibicionistának, bár én ismerem....Hmm...Nem az, de minden emberben megvan az erre hajló dolog...Bennem is. Benned is, gondoltad volna? Igen, így van. Ez természetes. Csak van, akiben már nem természetes módon jelenik meg. De most nem tudom, hogy tértem ki ide, hiszen se nem X, Y meg végképp nem exchibicionista.
Z van a legjobb helyzetben, mert ő egyedül ítél, ő egy kicsit más, egy nagyon jó ember. Nem jóságra, hanem, úgy...Mindenhogy jó. Remek ember. Örülök, hogy (jobban) megismerhettem. Akárki akármit mondd, Z megérdemli, amit ő kap az élettől (ilyen téren) mert hát, azért neki is vannak problémái, ahogy mindenkinek.
De nem akarom ezt firtatni, mert aligha van jogom leírni, hogy 4 ember közt mi zajlik. A lényeg, hogy meg tudjuk (főként ők meg tudják!) beszélni, és szeretik egymást valóban. Az ideg néha sokmindent mondat, ami nem kétszínűség....Tehát hiába mondod full idegesnek tűnve, hogy most áááá nagyon mérges vagyok rá! Ha eljön az idő, amikor a szemébe mondod, akkor tudsz hozzá mosolyogni. Ha nem is kívül, a szívedben. És ha jó ember vagy, akkor......................... (ide mindenki gondolja, amit akar, mert egyénfüggő, szerintem :))