József Attila - Magyarok

Minek magunkat lassan ölni?
Nem jobb egyszerre megdögölni?
Mint rokkant lábbal tántorogva,
Vizes, vak szemmel csillagokba,
Rossz, messzi csillagokba nézni
S régi dicsőséget idézni,
Idézni mind, mi ősi, ódon.
Hogy hátha mégiscsak megszánna
Az Úristen valami módon.

Minek magunkat lassan ölni?
Gonoszság helyett búza nől ki
Az égről földbe hullt szivünkön;
De igaz, nótás, füttyös másnak.
Magyar, köszönj az elmulásnak,
Nincs mit kereskedj már e tájon,
Akad legény, ki ideálljon
S ásóját vígan földbeszúrja!

Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni?
Hisz életünk úgyiscsak talmi
S nem is nagyon kell már akarni,
Akaródik ez nélküled,
Agyadban bár égő hodályba zárt
Riadt baromként bőg a rémület.

osg.

reggel volt, felhős reggel. kinyitottam a szemem, kinéztem az ablakon, megvontam a vállam, lezuhanyoztam, és már indultam is. hát, először igazságszerint moszkvára kellett mennem, onnan mentünk osg-re, majd kiültünk a margitszigetre, ami nem volt semmi azért...kicsit félve, de a sarkamra kellett állnom, jobban, mint valaha ezen a nyáron. visszamentünk osg-re, immár 4en, majd ott találkoztam ezzel-azzal, sokmindenkivel, Bexivel, Sasával,Zelmával stb...Sok emberrel.

néztünk breakeseket, beatbox-ot, bmx-et, de, hát tudjátok, amit itt lehet...NKS koncert...

beatbox azért volt jó, mert "Ozimandias" a legjobb =)))))))....felvettek kamerára, egy viszonylag 'oké' ember....jó, kicsit kész voltam, nem számít, tehát, meg lehet érteni :)

próbáltam vigyázni mindenkire...nem nagyon sikerült, sajnos...

szóval ez a "közösségi esemény" lazábban kéne, hogy menjen, és jobban kellene ellenőrizni az embereket, akik ott tartózkodnak...

amúgy. szuper volt. haha. nagyszerű :)

mind1, nem akarok róla beszélni....az lett volna, ha.....

legyen itt a záróakkord.

köszönöm

k.* - tudom, vicces kép :) :P

Érzéseim*

Igen, azt hiszem itt az ideje.
Muszáj, kell. Nem véletlenül miskolci ez a vers.
És így érzek! Ez van...:( Lehet, hogy páran értik...nem tudom!...

KERESZTÚTON ÁLLOK


Keresztúton állok,
Merre tartsak?
Ez kelet felé visz,
Az nyugatnak.

Akármerre megyek,
Mindegy nekem,
Mindenütt szomorú
Az életem.

Mért nem tudom, hol vár
A halál rám?
Hogy egyenesen azt
Választhatnám!

Miskolc, 1844. február
PETŐFI SÁNDOR

és megint.
és megint mi? megint a költészetbe menekülök, itt találtam meg azt, ami kell. mindig ilyen helyeken találom meg, pedig keresem én, keresem az ízekben, a természetben, a computerekben, akárhol, de itt van, mindig, vagy a zenében, a képzőművészetben, építészetben, könyvekben, írásokban, színjátszásbanm, színdarabban, versekben, táncban. nem értem, nem. nekem itt jön elő, azt tudom.

A magyar irodalom kiemelkedő darabja

személyes kedvenc
♥♥


NEM TUDHATOM...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

1944. január 17.

RADNÓTI MIKLÓS

Ezt a könyvet olvasom most...

Á.V. - J.A. [t.Sute =))

naturalizmus...

annyit fűznék hozzá: tegnap Pompival beszélgettünk a naturalista színházról, és arról, hogy például egy kortársnak nevezett - amúgy klasszikus - darabban, például Jancsi és Juliska: Jancsi homoszexuális,Juliska pedig kurva lesz. nos, és ezt hívják kortársnak. kellenek, persze,kellenek az ilyen darabok, de ennek megvan a helye. és NEM a Nemzeti! NEM. valóban ígyvan, nem ott. de hogy lássuk, nem csak most, a "kortárs" "dolgok" ilyenek, hanem előttük is, itt egy példa a mérhetetlen túlzással vegyített naturalizmus (sőt, ez már....döntsétek el!) szóval naturalizmusból....

ÖRKÉNY ISTVÁN - KENYÉR

Hetven deka volt a napi fejadag.
Reggel hatkor osztották a kenyeret. Reggelente minden barakkból nyolc-tíz ember fölkelt, kihúzta maga alól a lepedőt, és elindult a pékség felé. Majdnem egy kilométert kellett gyalogolni, mert a pékség a táborban volt ugyan, de a lakóbarakkoktól távol, ott, ahol a konyha, a ruharaktár meg a fürdő. Egy kis irtatlan erdősávon vitt keresztül az út, s a kenyérhordók csoportba verődve és fegyveres őrség kíséretében vágtak neki az ösvénynek, mert eleinte megesett, hogy leütötték őket.

Úgy, ahogy feküdtünk, mindig a következő nyolc volt a soros. Előbb az alsó priccsen alvók mentek kenyérért, aztán a felső priccsre került sor, de ha valaki állandó éjszakai munkára járt, teszem azt, fűtő volt a fürdőben, vagy a fűrésztelepre járt ki esti műszakban, az fölmentést kapott a kenyérhordás alól. Csakhogy senki sem vette igénybe a fölmentést, mert a pékeknél mérés közben mindig lehullott egy-két kenyérdarab, és aki nyitva tartotta a szemét, az mindig talált itt-ott, a mérleg alá beszorulva vagy a péklapátra ráragadva egy kis gyürkét. Senki sem szólt érte, ha a vételezők zsebre vágták az ilyen hulladékot.

Közös megállapodás szerint tehát barakkonként nyolc-nyolc ember hozta haza a kenyeret, plusz a barakkparancsnok vagy ennek helyettese. A valóságban azonban nagyobb volt ez a szám. Sokan ugyanis nem bíztak a vételezőkben, akik (ha a barakkparancsnok vagy a helyettese nem nézett oda) esetleg benyúlhattak a lepedőbe, és jókorákat törhettek a kenyérből; ezért aztán olyanok is, akik nem voltak sorosak, elindultak a vételezőkkel, megvárták őket a pékség előtt, és hazakísérték a kenyeret. Körülbelül hét óra volt, amikor a vételezők megérkeztek. Ledobták a lepedőket a földre, és hozzáláttak a kenyér szétméréséhez.

Egy-egy barakk létszáma négyszáz fő körül mozgott. Majdnem másfél évig tartott, amíg a hetvendekás adagok kiosztására sikerült olyan módszert egy olyan módszert találni, mely többé-kevésbé mindenkit kielégített. A barakkparancsnok maga elé tett egy hosszú furnérlapot, rajta a barakklakók névsorával és egyes nevek előtt csillagokkal. A csillag azt jelezte, hogy ki mikor kapta a púpját a kenyérnek. Az volt a vélemény, hogy a kenyér végének nagyobb a tápértéke, mint a középről szelt karéjoknak; eleinte sorsolással osztották ki a sercliket, de ez a megoldás nem lehetett tartós. A sorsolás idővel minden téren megbukott, nemcsak a kenyér szétmérésénél, hanem a többi élelmiszer kiosztásánál is. A tapasztalat azt mutattam hogy a sors mindig részrahajló, s ebből kifolyólag ingerült szóváltásokra, sőt verekedésekre is sor került.

A barakkparancsnok felolvasta, hogy ezen a napon kik kapják a kenyérvégeket. (Ő maga, a helyettese, továbbá az aznapi éjszakai barakkügyeletes, a sorrendtől függetlenül, mindig a kenyér púpját kapta.) Eközben valaki meggyújtotta a kis petróleumlámpát, s ennek fényében összeállították a mérlegeket. Ezek olyan formájúak voltak, mint a patikamérlegek. Furnérlemezből, cukorspárgából és lécdarabokból készültek: az egyik sepenyőbe beletették a hetvendekás súlyt helyettesítő megszámozott kavicsokat, melyeket időnként hozzámértek a konyhai sárgaréz súlyokhoz. Amikor a mérlegek álltak, s lassan csillapodó, egyenletes kilengésük tanúsította, hogy semmiféle csel, csalás, ragaszték vagy alátét nem zavarja munkájukat, akkor a kenyérvágó hozzálátott a négyszázegynéhány adag kiporciózásához.

A kenyérvágó ugyanolyan ember, mint a többi. A kenyérvágásért nem jár neki semmi, még a púpja sem. Persze, a kenyérvágó kérhette volna - némelyik barakkban meg is tette - a mérleg köré lehulló morzsákat, de ez a kicsinyesség jele lett volna. Kicsinyes ember nem való kenyérvágónak. Kenyérvágónak olyan ember való, aki mindenki bizalmát bírja, akinek van érzéke a súlyelosztáshoz, és akinek a kenyér puszta szagolása, érintése, szeletelése és méricskélése örömöt okoz.

A kenyér színe: majdnem fekete. Formája: téglalap. A kenyérvágó mindenekelőtt hosszában kettészeli a téglányt, aztán pedig keresztbem egymással párhuzamos vágásokkal, nyolc egyforma karéjra vágja. Ez összesen tizenhat szelet. Egy-egy ilyen szelet gorombán hetvendekás. Amikor az összes kenyereket ily módon fölszeletelte, boszorkányos gyorsasággal leméri őket, két mérlegen egyszerre. Amelyik egy hajszállal több, abból lecsíp egy darabkát, amelyik kevesebb, arra rádob egy falatot. Ezt a falatot lovacskának hívják, s az ilyen lovacskák adagok, nem tudni miért, nagy becsben állnak. Ameddig a mérleg karja be nem áll a vízszintesbe - így szól az íratlan megállapodás -, addig a kenyérvágónak tilos kivenni az adagot a serpenyőből. Amíg a négyszáz-egynéhány le nem mérte, addig senki sem nyúlhat a kenyérhez. Előfordul ugyanis, hogy minden vigyázat ellenére két-három adag többlet mutatkozik, vagy pedig (ami, sajnos, gyakoribb) néhány adag hiányzik. A kenyérvágó a lemért adagokat szép sorban és rendben lerakja a környező priccseken, s ha többlet vagy hiány mutatkozik, akkor a négyszázegynéhány adag megszaporodik vagy megfogyatkozik egy négyszázegynéhányad résszel.

Ilyenkor mutatja meg a kenyérvágó, hogy valóban művésze-e ennek a munkakörnek. Ehhez ugyanis már nem veszi igénybe a mérleg segítségét. Ha például a négyszázegynéhány porcióból két és fél adag hiányzik, akkor a kenyérvágó mind a négyszázegynéhány karéjból lecsippent egy-egy sarkocskát. Mindenki tudja, hogy a kenyérvágó pontosan annyit vesz le a kenyérből, amennyi okvetlenül szükséges. Amikor aztán kikerekedik a két vagy három hiányzó porció, akkor a kenyérvágó meg szokta kérdezni:
- Lemérjem ezeket?
Egyszer esztendően fordul elő, hogy valaki szaván fogja a kenyérvágót, és leméreti vele ezeket a körömnagyságú vagdalékokból összeszedett adagokat. Erre a kérdésre általában nem szokás válaszolni, annak jeléül, hogy a mérést, valamint a pótadagok összecsípegetését mindenki igazságosnak tartja. Ezek után a barakkparancsnok - fekhelyek szerinti sorrendben - kiosztja a kenyeret. Legelőször azokat szólítja, akiknek púpja jár, s ezeknek a neve mellé berajzol egy csillagot. Amikor az összes kenyérvégek elfogytak, akkor aztán mindenki megkapja az adagját.

Ami morzsa szállítás közben lehullott, és a lepedőben maradt, azoknak jut, akik a lepedőt adták. A kenyérvágó szétszedi a mérlegeket, ládájába zárja a súlyokat, s végül összesöpri azokat a morzsákat, melyek a mérleg körül maradtak az asztalon. Egy kis púp lesz belőlük. Annyi, amennyiből jóllakik egy madár. A kenyérvágó minden reggel meg szokta kérdezni:
- Ezzel a kis maradékkal mi lesz?
A barakk lakói, akik hajnal óta el nem mozdultak a kis petróleumlámpa fényköréből, s végignézték a kenyér érkezését, lerakását, szétvagdosását és kiosztását, még most sem oszlanak szét. Amíg a közös kenyérnek egyetlen morzsája látható, senki sem mozdul a helyéről. De erre a maradék morzsára mégsem tart igényt senki. Nézni nézik azt a kis halmot az asztalon, de mégsem mondják, hogy "add nekem". Sőt, a legtöbbször így szól valaki:
- Edd csak meg, öregem.
- Nekem nem kell - mondja a kenyérvágó, és a barakkparancsnokhoz fordul.
- Mit csináljak ezzel a kenyérrel?
- Mit tudom én - mondja a barakkparancsnok. - Egye meg valaki.
Erre azonban nem akad vállalkozó. A kenyérvágó már menne a dolgára, de nincs szíve sorsára hagyni ezt a kis morzsalékot. Belenéz a tömegbe, várakozásteljesen néz körül, de senki sem mozdul. Egy kis idő múlva megszólal a barakkparancsnok.
- Egye meg az, aki a legéhesebb.
Erre sem válaszol senki. Amikor már túl hosszúra nyúlik a csönd, a barakkparancsnok idegesen megismétli a fölhívást.
- Kell vagy nem kell? Ne húzzuk az időt, emberek.
Mindenki áll, nézi azt a merékra való morzsalékot, de senki sem lép ki a tömegből. A kenyérvágó még egyszer körülnéz, és vállat von.
- Bánom is én. Legalább söpörje le valaki az asztalt.
Priccse felé fordul, a tömeg utat nyit neki, s ő eltűnik a homályban. A többiek még álldogálnak egy kis ideig, aztán ők is szétoszlanak lassan. Az a merék morzsa mindennap az asztalon marad.

.......

Örkény munkatáborról szóló egyik legmegrázóbb műve

a táborban a kenyeret mérnöki pontossággal osztják el a barakk lakói között

a módszert csaknem másfél évig tartott kikísérletezni

aprólékos, (túlságosan) természetes hangvételű leírás

látszólag jelentéktelen részletek is nagy hangsúlyt kapnak

a kenyér „púpját" minden nap másvalaki kapja

a kiszolgáltatott, tétlenségre kárhoztatott emberek számára fontos a kenyérosztás

pótcselekvésnek és közösségi túlélési technikának is tekinthető

az egyenlő elosztás biztosítja mindenki számára méltóságának megőrzését

Örkény szerint az emberek közötti legfontosabb kapcsolat a szolidaritás

egy „marék morzsa mindennap az asztalon marad"

pazarlás árán is meg kell őrizni az egyenlőséget

08.25.

♥bellapompidanigyuritanárnő♥ =D
nos,ez ott kezdődött, hogy pompi, bella, én, tegnap bent voltunk az iskolában....szövegkönyvért,valójában, és versért, ez félig sikerült=)...a tánc...hááát:) megegyeztünk,hogy 31.én próbáljuk össze =) addig van időm olvasni,tanulni,stb...=)
nah, szóval, így 3-an p+b+k. elmentünk ponyvába, ahol ott volt az a férfiú, akit kedves drága pompóniaédesanyám kinézett ....és odajött a srác, amikor már a tanárnőék is ott voltak, hogy szeretek-e keresztrejtvényezni, na mondom perszehogyne, "kitöltenéd ezt, amíg pisilek?" =D mondom okééé....mi volt a rejtvény? "a meztelen hátú, szőke lány telefonszáma" kilenc kocka kihagyva! nah, írtam, hogy sajnos nem=D...Pompi mondta, mért nem írtam be a Gergőét =DDD ok, mondom:)
nah, szóval kicsit kivoltam tegnap, fáradtságtól is, stb.. =)
de nagyon jó dolgokat beszéltünk meg, jól is esett.
jó kis nap volt:)
jól esett megölelni Melinda Tanárnőt, és Györgyeeee-t is:P...Tomival is találkoztunk ^^...Pallagi tanárúrnak is nagy tervei vannak =D...Új mosdók *.* új ajtók =) Lenyűgöző!
nah, kedveseim, ha most ott valaki rá mer gyújtani, repül is onnan! =D
holnap M.J. búcsúztatás lesz...hát, nem tudom! =S...

NAGYON HOSSZÚ!

"Zsezsi és a popsideleting az a történelme kezdődött ott, az ez a fordítóoldal nagyon különösképpen fordított, én, Klaudia azért, hogy ez mi soha nem volt, kecske mondja azt, de nem szintén állítólag gondterhelt mert rossz szagokat kap. És ha eszik egy ananászt? lesz az iskolában, ami nem lesz szaros már, egy új fürdőszoba then"

"ez annyira volt milyen ott volt nem szamár a kenőcs az alvó gyógyszerben az, hogy ez mikor volt probléma, akkor megbocsátom azt Balaton egy tóban, melyik egy nagy mozdulatlan víz, és huszonháromszor kihagytam egy olajat és a fejem, ami bűzlött, törés által lépett be-, de vért és kötést vesztett el, de az új fürdőszobák iskolában nagyon elegen és rózsaszín színeznek egyszerű tisztást egynek és neki tud lenni egy sötét apróságuk ott, felmegy a pirosba, de Balaton akkor szintén a halárus"

"ez a méret én egy jó feleség vagyok, akit befedtek vérrel, az vagyok, hogy hülyíted magatokat, én vagyok a legjobb legszexibb, a világon levő leglibidóbb növekedése, a jók elhanyagolom a fejedet, te crape az alj! neked a kölyökkutya, a huuu de tudod pisil ez mert már nem viselem el kívül, hogy pisilést csinálok ez, Ó milyen erotikus én vagyok? Um? ahh! Szeretlek szeretlek neked a férfias prostituált! a cicamica egy fejével! krokodil cicamica!"

"Én egy kutyaemlővakar az ó szagolja a fancimpájszuka rossz evőjét ú én vagyok disznó korlátozott."
"te nagy egy büdös egy kecskeshittingteherautó mozogj a mammutrovátka fölött!"

(értitek, kecskeshitting ....:D)FOLYTATOM hahha=DDDD FOLYTATJUK ZSEZSY::D

Én nem a te rugalmasságkendőd büdös te szaros kecskéjű...

nos, mint leírtam, valóban voltam a könyvtárban, legalább 3 órát...:)
4 könyvet sikerült találnom....(de szépen fogalmaztam:))
márai sándor-a gyertyák csonkig égnek...hihetetlen jó, ezt kezdtem el, ez eléggé komoly....
wass albert - jönnek! adjátok vissza a hegyeinket! ez is komoly műfaj!
most egy kicsit tanulásom is segíti, be kell valljam: benedek elek - a magyarok története ... honfoglalás előtt-től a kiegyezésig! :)
és Emi hatására, aszlányi k.-sok hűhó emmiért...meglepően jónak ígérkezik:) kösziEmi:)

1-re vágytam nagyon Erzsébet királynéról-Sissy-ről, ha úgy tetszik, amit Kitta említett meg nekem, de mivel soooksoook ilyen könyv van, róla szóló...nem jegyeztem meg az írót, ezért Kitta! ha majd olvasod ezt a bejegyzést, légy a segítségemre, kérlek! (és hiányzol, te lány!)
Ez most össze-vissza bejegyzés volt, tudom, bocsánat:)

közérdekű:
zsezsy megkért, hogy fordítsam le franciára ezt: "leszarlak, te bödös, szar kecske"
ok, beírtam, kiadta, hogy:
"Je ne donne pas de fichu de vous vous puant la chèvre merdique"
hogy ellenőrizzem, beírtam ezt a francia mondatot, és magyarra akartam lefordítani, hogy kiadja e, a leszarós mondatot.
de ezt adta ki:
"Én nem a te rugalmasságkendőd büdös te szaros kecskéjű"

Kiüvölteni...

Születésnapomra kaptam egy József Attila kötetet. Eléggé friss könyv. Kiadás szempontjából is...
Ha fáj valami, ha beszélgetni vágyom, vagy ha egyedül szeretnék lenni, akkor kimegyek a parkba, és kiüvöltöm a fájdalmas, és "kiabálós verseit"....Vagy leülök egy sarokba..És elsuttogom a halk-fájdalmas, sírós, kedves, lágy verseit....Műveit,költeményeit...
Hogy miért pont J.A. kötet? Nos, magam sem tudom, hisz nem tartozik a kedvenc költőim közé, bár tisztelem, mélységesen. Talán azért, mert valamelyik nap kerestem egy József A. verset, és nem találtam, a neten sem rögtön, de meglett...Felolvastam az ablak alatt, és talán anyáék hallották, vagy talán nekik olvastam szemtől szembe, vagy talán csak anyának. Magam sem tudom már.
De örültem neki, felettébb.
Oly annyira, hogy kb 10 perc múlva kimegyek a könyvtárba, és keresek valami olyan könyvet, amitől a lélegzetem is eláll! :) :P

EGYETEK!!!!...Ne féljetek, ez nem fogy el, hisz GAZDAGOK vagyunk e téren!

El kell hogy mondjam, van költemény, melyet véletlenszerűen raktam be, s van, mely személyes kedvencem :) Nem tálalnám ki. Jóétvágyat!

SZERETET

Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."

LILA FECSKE

Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,
lila volt a háta, szárnya,
földre hullott lila árnya,
gyufa-vékony, lila lábon
álldogált a piros ágon,
lila volt a szeme csítja
lila, mint a
lila tinta.

Április volt, jött az este,
meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
én hagytam ott végül is.
Lila csőr,
lila toll,
most is ott ül valahol

ESZEDBE JUT, HOGY ESZEDBE NE JUSSON

Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
valahogy mégis elfelejteni,
leírod, aláhúzod, kiragasztod,
szamárfülecskét hajtogatsz neki,

kisimítod, odateszed a székre,
az ágy mellé, hogy szem előtt legyen,
leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre,
elalszol, elfelejted, hirtelen

eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod,
a szíved közben összevissza ver,
sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad,

kihúzod, megtapogatod, de mindjárt
el is teszed, és ráhúzod a cipzárt -
mikor megnyugszol, akkor veszted el.



A HETEDIK

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!


Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!


Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.


Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.


S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.

KERESZTÚTON ÁLLOK

Keresztúton állok,
Merre tartsak?
Ez kelet felé visz,
Az nyugatnak.

Akármerre megyek,
Mindegy nekem,
Mindenütt szomorú
Az életem.

Mért nem tudom, hol vár
A halál rám?
Hogy egyenesen azt
Választhatnám!

ÁLMOMBAN...

Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.

A nyulak füleltek,
két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.

A harkály, kop-kop-kop,
koppantott egy nagyot.
Elillant az álmom,
még most is sajnálom.

TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

HIÁNY

Én tudom, hogy mi a hiány:
például nem fogom soha
érezni, hogy milyen, ha a
bal s jobb kéz egymáshoz talál.

S más mozdulat is, hány, de hány
vész már, míg meg sem lett, oda,
s a fő mozdulat is maga,
az imáé: nekem talány.

Most bennem roppant lyuk szakadt,
támadt újfajta csonkaság,
de sejlik rajt a másik át,

s ez ád türelmet és erőt
elbírni a sérült jövőt,
mely végképp élő seb marad.

az előzőhöz.

Az előző bejegyzéshez*
én ajánlom a bizonyos alulírottnak,
a presztízs szó: vágyakozni valami után,amiről tudjuk,hogy rossz,de mégis kell.
tudom,hogy Ő tudja eme szó jelentését, de muszáj közzé tennem.

köszönöm*

Örkény István - Presztízs (ajánlva: R.D.)

PRESZTÍZS

Két hétig terveztük, hogy majd veszünk. Mindennap megálltunk a kirakatok előtt, sóváran néztük. Végül is a születésem napján, április 5-én déli tizenkét órakor megkérdeztük, mibe kerül. - 275 frankba - mondta a gyümölcsárus. - Elsőrendű, teljesen friss, zamatos ananász.

A feleségem drágállotta, én nem. A görögdinnyéhez képest persze sok, de az ananászhoz képest bizonyára nem. Megvettük, hazavittük. Beállítottuk egy hamutartóba, néztük. Körbejártuk, barátkoztunk vele, dicsértük, milyen szép és egzotikus. A tetején külön növény hajtott ki belőle, valami pálmaféle; ha locsolnánk, vagy vízbe tennénk, talán hamarosan nagyra nőne és kivirágzana.

A szállóban rögtön híre futott, hogy a kilencesben vettek egy ananászt. A takarítónő bejött, és bemutatkozott - eddig a percig ugyanis színét se láttuk -, és azt javasolta, hogy hámozzuk meg, és fölszeletelve, kristálycukorral meghintve hagyjuk állni egy vagy két napig. "Ostobaság - mondta egy angol diáklány a lépcsőfordulóban. - Rummal egyék, úgy a legfinomabb." Egy honfitárs, akivel eddig csak köszönő viszonyt tartottunk, cédulát csúsztatott az ajtóhasadékba. "Ne hallgassanak senkire - írta. - Jó vastagon le kell hámozni, mert a héja élvezhetetlen, de a húsát úgy kell fogyasztani, ahogy van."

Este meghámoztuk és megettük. Semmi íze sem volt. Alig valamivel volt rosszabb, mint a tök. Nyersen is, cukorral is, rummal is. Nagy nehezen legyűrtük, ittunk rá egy pohár vizet. Harmadnap szembetalálkoztunk az angol lánnyal a folyosón. "Hogy ízlett?" - érdeklődött. "Nagyon" - feleltem. Felsóhajtott. "Hiába - mondta -, az ananász, ananász." Azóta lopva meg-megállok a gyümölcsárus standja előtt, és vágyakozva nézem az ananászokat.

Moldvai

mély gondolatokat ébresztett reggel ez az ünnep... (?)

kedves Emi blogján voltam az előbb...láttam a gondolatait, és mélyen elgondolkodtattak...reggel úgy ébredtem, hogy mii? mikoor? mért is? az alap dolgoknál többet kell tudni ehhez... mindent magunkra kell bízni...


Faludi Ferenc: Szent István királyhoz


1.
Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.
2.
Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitit, kincsét, mindenét.
3.
Elbujdostál, megkerestünk,
Áldott légyen a szent ég!
Országunkba bévezettünk,
Szivünk örömében ég!
4.
Drága kincsünk, feltaláltunk:
Magyarország, vigadozz!
Itt van, kit óhajtva vártunk,
Ezer áldásokat hoz.
5.
Ime a te reménységed,
Inségedben ide nézz:
Isten után erősséged,
Mególtalmaz ez a kéz.
6.
Megvigasztal minnyájunkat,
Hatalmunkban vastagit,
Megtágitja országunkat,
Végig megtart, bóldogit.
7.
Budán nyugszik; Buda vára,
E szentséget megböcsüld!
Atyja után, nem sokára,
Biztat az ég: Imrét küld.
8.
István mellett itt lész fia,
Megtestesült angyalunk,
Megszerzi ezt két Mária,
Égi s földi asszonyunk.

Születésnap, több felvonásban...

Köszönöm:)Köszönöm mindenkinek...Kb. 5 felvonásban ünnepeltem meg a születésnapomat, de mindegyik nagyon jól sikerült!


"ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam." - nos, ilyesmi is történt...Csak ez a meglepetés, sajnos nem egy költemény volt magamnak:) Ha már itt tartunk felettébb örültem a friss, töretlen, gyönyörő J.A. kötetnek! (:...És annak, hogy egy 1900-ban, azaz 109 éve kiadott könyvet találtam meg a felső polcon. Petőfitől...Ez most nem lényeg...:) De köszönöm, itt is....

A családi party-t is :) Anyának...:)

A táborban is...amint már alább írtam...:)

Szivemnek is, a rendes időben, amit vele tölthettem:)

Pepinek, amikor nála aludhattam....:):):)

Mindenkinek,aki felköszöntött...

ÉéÉéÉÉéésss 22.-e még hátra van! :P Az lesz a móka:)

Central Station Antwerp

Na, hát ez jó:) Eszter tanárnő mutatta :) Huu, ha ott lettem volna, kicsit meglepődtem volna, ahogy kizökkenek a hétköznapi emberek 500-an, és különböző korosztályban lenyomnak egy ilyet :):):) Aztán...Irány újra a hétköznap:)
Tényleg nagyon durvánjó (:

Hangyaboj*, avagy drámatábor, s miegymás.

címszavak a táborról - megjegyzem, most jöttem haza SAJNOS :( - Szóval a szavak előtt pár dolog.
köszönöm az éneket:
Herold Eszter tanárnő,
Pompi,
Lilla,
Bella,
Dani,
Dancó,
Zuti Krisztián tanárúr,
Bence :) A legjobb mai születésnap, 0:05-kor =) Köszönöm.
Leg-leg:
-erkély
-kalinka - lilla, és a hal, avagy jómagam :) kifejezetten jó este =DDDDD :P
-They don't care about us.
-Háát, Bence Babcsánom drágaságom - Ködből, csöndből, köszönöm.
-Az új kis osztályok, lelkesek, dalosak, buzgók, akár a hangyák...Mindenkinek megvan a maga kis morzsája, de néha elejti, s nem tud vele mit kezdeni...De ha visszatalál hozzá, az becsülendő, s ha eljuttatja oda, ahova kell, majd megosztja másokkal, az a csúcs. Fejlődjetek. Fejlődjünk. Együtt. Ha hangyaként el is taposnak, fölállunk, s folytatjuk utunk, ha előről kell kezdeni is. Ha több morzsát viszünk a helyére, akkor az maga a csúcs.

* ennyi cigicsikk oO.
Minden embert nagyon megkedveltem, akit nem, annak azt tudom mondani: elfogadtam.
Kiemelném:
Henriket,Gergőt,Robit,Márkot,Pétert,Tomit a 9.b-ből,
Majd a 9-aból Zsoltit, Krisztiánt, Gergőt.
Incit, Emesét, 9.b
Barbit 9.a
ISMERETSÉGI alapon van - nekem. Semmi mást nem takar. Ismeretség,csupán.
Mindenki nagyon nagyon jó volt. *

Annyit még el kell mondanom, hogy akit eddig is ismertem -"ismertem"- és most jobban megismertem, nekik is felettébb örülök, mert mindannyian rettentő érdekes emberek.
Jó érzéssel töltött el, hogy Irén tanárnő, Bogyó Ágota tanárnő, Móni néni, Zsuzsa néni, Keresztúri úr, Pallagi Ákos meglátogattak minket, kifejezetten örültem Ágota tanárnőnek :)
Mellesleg, meg bor - - - BOR! :)
Képeket csak később tudok rakni, sajnos, most csak 1et rakok be :)
Nagyon jó foglalkozások voltak, nagyon nagyon sokat tanultam ÉN. Én is. Rengeteget. hihetetlen sokat. Ezáltal rengeteg célom van, amit igyekszem megvalósítani. *rengeteg morzsám van, amit igyekszem nem elhagyni.
Dani. Resetár. Köszönöm, hogy ott voltál, és felnyitottad a szemem, és a kettőnk közti kapcsolat egy jó pár fokkal feljebb ment.
Szeretnék-e még valamit írni, ami nem túl személyes? Hmm... Egy dolgot még ezzel kapcsolatban:

Ködből, csöndből
Nem várom már az életet.
Vagyok úgy, ahogyan lehet.

S ha nem lehet, akkor sehogy,
Ha sok a nap, hát soká fogy.

Két szememből a nap kivész.
Már csupán a lámpába néz.

Ha tűz lobog, hát majd elég.
Ha vér ömlik, hát van elég.

Aki megbánt, én nem bántom.
Aki sajnál, nem sajnálom.

Örülhetnek a hadnagyok.
Mert én már éhes sem vagyok.

Történt valami énvelem,
De nem halál s nem türelem.

Rúgtak itten, rúgtak ottan
S egyszer mégsem káromkodtam.

Egyszer megláttam a ködöt
A nagy fényességek mögött.

És meghallottam egyszer én,
Hogy túl harcom vad zörején,

Akárha lent, akárha fönt,
A szegényé csupán a csönd.

A köd, a csönd sosem ragyog.
Én már ködből, csöndből vagyok.

Ami énbennem botorkál,
Elbukik egy vak ároknál.

Iszonyatos, nagy bosszu ez,
Várni, várni, mig vége lesz.

S tudni, vannak így még többen,
Mignem valaki megdöbben,

Mig valaki föl nem ordit,
Ködből, csöndből föl a holdig,

Föl a pestishez magához!
Aki irtózattal átkoz,

Megátkoz ebtartót, ebet
S legelőször is engemet.

Köszönöm Bence.
Stoppos játékok, nah, hát az nem volt semmi, a sok erotikus, sőt,néha homo jelenet=).
Örülök, hogy ilyen sok új embert ismertem meg, és jó kapcsolat lesz köztünk- de mégjobban örülök annak, hogy a régi ismerőseimmel még szorosabb lett valami köztünk.
kifejezetten jó volt a szerdai nap, amikor konkrétan, tanárnő,tanárúr,bella,lilla,pomi,dani,theóék,bence és én voltunk ott. Bence és a sör esete. Nem írnám ide, nem is ragoznám. :D Fél órán keresztül nem tudtam hozzászólni a témákhoz, mert csak röhögtettek. Pilsner Urqvell. Na, az angyal csókja, hogy a fene egye meg, nem tudtam Heinekenezni :D Max. Bivalyozni:D Grr.. 2 napos felnyitott, ablakban poshadó bor. Grr. Isteni volt. :) Rómeó és Júlia, fenomenális...Jut eszembe:
Nyugalom
Lágy, melengető
Hozzámszól, megérint, körülfon.
Szívem súgja, én hallgatom.
Békesség.
Szóval Lilla szerint a nyugalom nem melengető, hanem Mell-lengető. Leng.leng. :)
Pompi, mint kiderül, a szülinapjára, egy: ÁBÁDÁBÁDÁ . ÁBÁDÁBÁDÁ- t kap, ami diktafon,de ezt látni kellett volna.
Nagyvonalakban ez volt a Drámatábor. Hmhmhm. Számháború.. Hmhmhm. Lenne még mit írni, de ezt nem lehet kifejezni, maradtam volna még. :( Csókolok mindenkit, aki ott volt. És köszönöm mégegyszer.

Gondolatom a mai, születésnapomról:
Nem, nem nőttem fel a koromhoz. Nem. 13 évesnek érzem magam, 13. A legrosszabb kor. Mindig erre vágytam, ennyi idős legyek, és most...örülök. Igen, örülök, de nem érzem azt, amire vágytam. Nem, nem érzem. Várnom kell, várnom.
Körülveszem magam az értékes emberekkel, de legfőképpen magammal. Körül, igen, körül. S mivel ez teszem, ezért, egy számomra kifejezetten értékes ember szavait idézem:
"De. Igen. Te vagy a teljesen normális 16 éves. Így kell lennie."

Táborról?
Bernarda Alba háza. HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ. VÁRJÁTOK KI. Várjátok ki. Várjátok.

Éhes vagyok. ÉHES. Művészetre. Kitartásra, a céljaim megvalósítására, arra, amit TI hoztatok ki belőlem, Ti, akik ott voltatok. Éhezem, és még csak nem is szeretnék jóllakni. Soha. . . .

So U think, U can dance? - legjobb pillanatok! :)

Itt az a szaltó, Neiltől, a csávótól, keeegyetlen!!!!!!


Anya+Danny (xD)... Am. gyönyörű :)


Félelmetesen jó kortárs előadás:) Lacey <3

Emberek...Különleges lények!?

Fura...Egy 11 éves fiú,akit alig ismerek, azt mondta rám: "Fura egy lány vagy te" Mi alapján? Hát, az alapján, amilyen zenét hallgatok..Pedig ez nem olyan .elvont. zene, persze olyat is meghallgatok néhanapján..Egyszerűen olyan előadók, akiket még fel kell fedezni, vagy ha már fel is vannak, nem sok helyen játszanak...Fura.. Minden ember fura a maga módján...Kivéve a cicafiúk, és cicalányok...Őket nem tudom megkülönböztetni XD...Na, mindegy, az értelemmel megáldott emberek furák...Ha hódolnak valaminek, akkor is furcsák...Ha csak másképp gondolkodnak, akkor is furcsák...De csak egy olyan embernek furák ezek az emberek, aki még vagy nem ért el semmit az életben, vagy csak sodródik...Lehet, hogy azért mondom ezt, mert szeretem az embereket.. Szeretem megnézni a tekintetüket, a stílusukat, a hajukat, a bőrüket, a kezüket főleg...Hogy hogyan beszélnek, hogy járnak, és mi a különleges rajtuk - vagy bennük. Eddig majdnem mindenkiben találtam valamit...De vannak olyanok, akikkel képtelenség beszélni, vagy nem szabad még oda nézni se, 5 méteres körzetben, mert kapod a választ: "Dicsak,nenézzé' " ... Bennük is van valami...Vagy kapsz egy lenéző tekintetet, mikor mindenki megnéz mindenkit :D De nem is ez számít...Hanem, hogy szeretem megismerni az embereket...Illetve van helyzet, amikor nem ...De mégis belevágok a megismerésbe, és kellemesen csalódok...:) Ez jó élmény...Szóval mindenki fura a maga módján...Van mindekinek valami dilije :D Jóó, szeretem az embereket, de tömegiszonyom van, azt nem bírom c(:
A nyomulós, túlságosan barátkozni akaró embereket azért szeretem, mert mindig valami nagyon furcsa dologra jövök rá, hogy miért is ragadnak ennyire... Van valami oka biztos...Nem szeretem, ha miattam változnak az emberek...De ha nem is teszek érte semmit, csak egyszerűen egy szavam, egy mondatom hatására teszik, nem "kényszerből" - és jó irányba persze, annak örülök:) ...

Aki hiányzik.

Igen. Emlékszem a napra, mikor elkezdődött kettőnk közt valami. Tanítás után volt, kiültünk az udvarra magyart tanulni...Majd elkezdtünk zenét hallgatni, és mutattam neked sook-sok zenét:) Végül te küldtél nekem egy nagyon szép számot =) ... Aztán..Észreveettük, hogy kizártak minket a suliból...Mind 3 lehetőség zárva volt...Egymásra néztünk, majd mondtam, menjünk át a Bethlenen keresztül. A Bethlenben büdös volt...:D Aztán kisétáltunk, és visszamentünk a Hetényibe :)...Ezután a nap után egyre közelebb kerültünk egymáshoz...Ide-oda mentünk, Mammut, RIO, Keszi, TTny,majd ittaludtál. Egymás mellé ültünk az órákon is...kivéve Cs. tanárnő óráját:) Sokat beszélgettünk, és hülyéskedtünk. Blackeltünk :) Teázóba mentünk, (L)TÉL(L) :DD...Ő BELLA. (:

Van pár pillanat, amiért megéri élni.

Szögezzük le - a cím miatt - NEM kedvelem a The Grenma-t! =D De ez a mondat illik ide címnek =)... Szóval igen, mint valaki meg is mondta: "Az élet csak a halál vakációja." És milyen igaz...Szóval éljünk azokért a pillanatokért, amik véletlenül jönnek, és jól esnek...=))

Van, hogy az utcán egy aranyos kisgyerek rád mosolyog, és igen :) Érzel valamit, ha éppen olyan hangulatban vagy:) Vagy elfordulsz, vagy vágsz neki egy grimaszt...Vagy visszamosolyogsz, vagy csak elmosolyodsz, s máris jobban érzed magad =)... Lehetnek ezek a pillanatok a véletlen művei is, amikor viccesen jön ki pl. egy baleset, vagy véletlenül jársz valamerre, ahol valami jó történik, stb...De megcsinálhatod magadnak is :) ...

A világ és én...

1.
Miért van az, hogy sok ember egyiknap szörnyűnek, és szarnak látja a világot, másik nap pedig csodásnak, fényesnek? Én is így vagyok ezzel...Meg kéne állapodnom mondjuk a csodás, fényes világnézetnél, és akkor a problémák is kisebbek lesznek...Ki kell próbálni... Nem mintha most lenne valami baj... Csak ezen jár ébredés óta az agyam.
2.
Itt fekszem az ágyamon, gondolkozom. Mért van az, hogy az emberben, akit mindennél jobban szeretek, féltek, kevéssé van meg a bizalom részemről. Rengeteget változtunk egymás által, mindent megkapunk a másiktól, de...Talán emiatt a féltés miatt nem megy...Pedig semmi okom nincs arra, hogy ne tegyem...Semmi...Olyan vicces :S........

megtaláltam :) először nem esett le...de belegondoltam..:(

Schandl Veronika
21. századi Esti Mese

To WS.

L. a kút káváján állt, és a vizet szuggerálta. Már napok óta tervezte ezt a kalandot, mert a perem alacsony volt, de a kútban 10 méter tiszta forrásvíz hívogatta. 3 éves volt talán, vagy annyi sem, a falut Szempétúrnak hívták, legalábbis L. fejében. Hogy hogyan hívták igaziból, az sosem derült ki, mert elköltöztek, mire megtanult olvasni.
Ott állt tehát, felegyenesedve, szemével merően a vizet fikszálva. Manókat várt, és vízszínű sellőket, akik a farkukkal ezüst habot vernek, de ehelyett egy várost látott fehéren csillogni. Reggel volt, a házak a víz felé hajoltak, hogy megcsodálják magukat a felkelő nap sugarában. A házak előtti csatornákon hajók siklottak, bennük emberek, lampionok, mécsesek, ételmorzsa és nevetés.
Az anyja halkan közeledett, csak mikor a hóna alá kapta, és ütemesen verte a fenekét, hogy még egyszer meg ne lássam, bele is fulladhattál volna, sivított fel erős szopránja.
De nem fulladt bele. Ezek után – bár nem gyors egymásutánban –nem égette halálra magát a vasalóval, nem esett ki a siófoki gyors ablakán, nem harapta meg az állatkerti oroszlán, és nem vágta le a lábát a villamos. Egyszóval felnőtt.
Egy hatalmas lakásban lakott a Lipótvárosban. Lovagteremnyi szobáinak falát régi térképek, és megsárgult moziplakátot borították, a TV-ben dokumentumfilmeket nézett a madarakról, és repülőkről, barna bőrfoteljében erősen előredőlve. A TV ugyanis a másik, istállónyi szoba végében állt, amin a lányok, szőkék, barnák, vörösek, akik oly sűrűn megfordultak nála, sokat vihogtak. Különösen, mikor a bőrfotelbe ültette őket, bekapcsolta a készüléket, és megkérdezte őket, mit látnak. Sok jó válasz volt, a várost, a napfényben villódzó házakat azonban nem mondta senki.
Nappal színész volt – bocsánat, nagy „Sz”-szel – ami leginkább azt jelentette, hogy napra nap volt munkája. Vállalati videókban népszerűsítette a legújabb vízpumpákat, és a Mitsubishi turnéján ő állt a szőke hosszúcombúak mellett, bárgyún, ámde elégedetten vigyorogva. Két hónapig egy gazdagokról szóló TV-sorozatban alakította több-kevesebb sikerrel a gonosz főszereplő bátyját, aki azonban egy téli autóút után teljesen váratlanul tüdővészt kapott, és kilehelte a lelkét.
A 43. születésnapján aztán megelégelte a várakozást, és levetette magát egy függőhídról. A bokájához kötött gumiszalag rendeltetésszerűen visszarántotta, még mielőtt arca a vizet érhette volna. A barátai körülállták, megtapsolták, és a vállát veregették. Vettek neki egy kék biciklit is, mert tudták, mindig arra vágyott.
Aztán egyik napról a másikra híres lett, magazinokban fotózták, és ezrek írtak a honlapjára rajongó leveleket. Egy kis költségtervű művészfilmben ugyanis vámpírok fogságába került, lezüllött strici volt, és a vérszívó család feje, a 70 éves anyóka premier-plánban leharapta az egyik mellbimbóját. A felvétel szünetében, ugyanez anyóka – csupán 50-es, statiszta persze, normális színész nem vállalna ilyen szemetet – szájában és mellén még mű-vérfoltokkal fáradtan pihent egy kanapéra hanyadtan, és szerelmesen pillantott rá félig lehunyt pillái alól. Miért is ne - gondolta L. akár lehetne ő is, és bágyadtan visszamosolygott, a fáradt szemhéj mögött már a vizeket kutatva.

V. egy vidéki kisvárosban tanított. A munkájának él, suttogták a kollégái. Nappal kiskosztümöt, este mackónadrágot hordott, romantikus filmeket kölcsönzött a videotékákból, sírt, és csokikat majszolt. 10 után aztán, hogy jobb kedvre derüljön, teleengedte a kádat, és mikor a habok közé merült, szemhéja mögött csillogó házsorokat látott, ahogy a vízben illegetik magukat, a vízen hajók, a hajókon emberek, lampionok, és ételmorzsák és nevetés.

Sosem találkoztak.

kettő vonal.

nagyon nem jó ez a laptop. =S.... (annyiból jó, hogy mindenhol tudom használni =P =D)
de vista program nekem nem jön be :S:S Nagyon nem.
kicsit lassú
nagyon lassú
szörnyen lassú

néha jó!
néha tökéletes!
néha ledob...

Na, mind1. tehát remélem szülinapomra megkapom a latopot:D de nem ilyet xD most egy hétig jó ez:D
...ma voltam kittával stop.shopban...k*va vonatok!... felsőről alsóra küldenek, majd alsóról felsőre,majd még ezek után várjak 40 percet? miii??? áááh. sose hittem volna, hogy ez lesz,de ma jobban haragudtam a máv-ra, mint a bkv-ra.
kitta rohaaadt jó cipőt vett, én meg nem találtam táskát:D
ja végül hazajutottam, Mózi meg apa jöttek értem kocsival xD........neeeeembaj.
sajnos se képet, se semmit nem tudok berakni, mert ugye laptop. :S és nincs rajta semmi:D még az msn is egy szaaarcsi. upsz :D szóval az sem a legjobb. De már csak 6 nap *.* :)
aztán Bella, majd tábor :) annyira jó lesz :) mindig leírom,de így lesz :)


érzések*
hozni kellene még fagyit.
inni kéne valamit=)
dvd-zni fogok
szeretem a kittát.
kostyánszki lajossal, molnár farkas gergővel, a keresztanyámmal, egy szivaccsal, koltai vivivel, karácsonnyal, egy sündisznóval és egy macskával álmodtam, a vidéki házban, és a volt sulibman.
hupsz, valaki megcsörgetett, meg is nézem.

****

mózi volt oO edzése van, pedig. visszahívom. most kicsörög.=D (kurvakedves-.-" xD)
jah, a cm úgy jött, h most kérdezte meg, hogy mi az a kettő vonal, én meg mondtam, h hangosan írom a blogom:D és ő mondta: "főcím: kettő vonal, te vagy az egyik, én meg a másik" hahaha. na ennyi, ez jött:D jajj és találtam valami rooohadt jót, majd megtalálom mégegyszer és felírom ideee nii :)

Nemes Nagy Ágnes - Szépség

Szépség


Szép vagy. Ez ellen mit tegyek?
Ujjad meséket vontat,
és mindegyik hajszáladon
hintázik egy hasonlat.

Mint a növény, mint egy szobor
mint egy táj, enyhe napban -
valami folyton rebbenő,
s valami mozdulatlan.

Egyszerü két természeted
oly meztelen előttem:
bizony szerelmem, meghalunk;
esetleg nem egészen

Nemes Nagy Ágnes - Az alvóhoz

Nemes Nagy Ágnes:
Az alvóhoz

Te ismeretlen és ruhátlan
te kelsz ki minden hamuból.
Te vagy a hetedik szobában,
nem haltál meg, csak aluszol.
Csak aluszol, háncsból az ágyad,
körül a hamuszín falak,
roncs függöny ád a némaságnak
nagy, mozdulatlan szárnyakat.
Nem mozdulok.
Csak, mint áramló, lassú rendek,
csak alvó látomásaid kerengnek,
mint láthatatlan csillagok.
Ébredj, ébredj. Mutasd a vállad.
Sebesülten is megtalállak.
Szólj, hogy szólhassak holtomiglan.
Mondd, mondd el végre, merre jártál
kimondhatatlan álmaidban.

Jó kedv, mindenütt :)

Hm... (:

Nem is tudom, mi a jobb; hogy jól érzem magam, vagy az-e, hogy körülöttem jól érzitek magatokat!?...:) Annyira jó érzés mind a kettő...És leszarom, hogy ki az, aki jól érzi magát, ha valahogy a tudtom ra jut, akkor engem is jó érzés fog el :) Belül...(mert per pillanat, nemrég keltem, és még nem zhanyoztam:D) ... Kicsit még mindig össze-vissza vagyok így saját magammal kapcsolatban, de jó lesz az :) Már is másodika van...oO... 9.-én megyek Bellával fürdőruhát venni =D Aztán nála alszom, aztán 10.én tábor :P Alig várom már :) Huhuuu úgyérzem, akkor lesz majd mit írnom:) Csak szivem nagyon fog hiányozni :( FiúBöbee :( <3...De nem baj, most az a 4-5 nap...::(:(:( Jajj...Félek...:( Eddig minden nap találkozunk:D Nah jó, 1 nap volt, amikor nem :$... Szóval, annyira jó, ha jól érzitek magatokat:) Így én sem tudok szomorú lenni! :P <3 Köszi MINDENKINEK. Annak is, akit nem ismerek, aki csak 1szer mosolygott rám (pl strandon =D) Azoknak, akiket jól ismerek, akiket kevéssé, akiket nem kedvelek, s azoknak is akik nem kedvelnek =) Jó érzés:) Csóók.