still waiting

A másodpercek pörögnek, ahogy a percek telnek, ahogy az órák elsuhannak, amennyire a napok telnek, ahogyan a hetek követik egymást, ahogy a hónapok már nem is látszódnak egymás mögött, az évek elszárnyalnak....Ahogyan évtizedek fognak eltelni. És így tovább. ˙(Tudom, "éssel" nem kezdünk mondatot.) Szóval, ahogyan mindez eltelik, amilyen gyorsan, vagy amilyen lassan...Éppen annyira nem változik meg rengeteg dolog.
Van, ami mindig ugyanolyan marad.
"Rekedt hangom, rekeszizmom." igazából semmi értelme sincsen, akármennyire is gondolkodom, igaz, össze lehet kapcsolni. Egy fiú mégis versbe foglalta. Aki egyszer hallja, és nem nézi, ahogyan ez az ember elmondja, neki semmit nem jelent. Én láttam, hallottam, és elmondattam vele mégegyszer. Jó lelkűnek talált minket. Nem beszélt csúnyán, és ami a legnagyobb szó, az az, hogy őszinte volt és tiszta szívű......................autista. Nagyon durván jó élmény volt hallgatni az őszinte szavakat. - Jó, hogy néha vicces is volt. De akkor ő is velünk nevetett.
Mindegy, ez a téma zavarba hoz. Kicsit fáradt is vagyok, nemrég ébredtem. Megfigyeltem, mindig bal lábbal kelek, mert másképp nem is tudnék kiszállni az ágyból. Milyen érdekes, semmi hatása nincs. Majd megfigyelem. Igaz, minden reggel veszekszem anyával, de az már mellékes. Nem veszi észre, hogy hiányzik valami...Azt sem, hogy valami pedig túl sok. Nincs itt egyensúly. Nem baj, várok.

várni néha kell.

de borzalmas. az egyik legrosszabb érzés.

mindenben.mindig

lélektorna

(20:09)az minden szónál többet ér. - várom, hogy csináljuk.
(20:14) rohanok, rohanok, de látni látok. - ez nem biztos, hogy változni fog.
(21:10)boldog vagyok. - én is.

csillagok

Kezdtem ezt a verset én
tavaly május elején
idén lett csak készen
idén sem egészen.

Címe az volt:Életem,
s kihúztam, mert félszegen
sántikált a címe
minden lába, ríme.

Újra kezdtem, s ez alatt
fél esztendő leszaladt
de az égre nézve
alig vettem észre.

Az égen egy felhő szállt,
s az a felhő nem is szállt,
lebegett, vagy állt tán,
mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt nézem én
míg e forgó év felén,
csak lehullt onnan
mint katona holtan.

Ismét kezdtem, Háború,
lett a címe: Százsorú
volt az első versszak
jajgatott, mint vert had.

Jaj mit is kerestem itt?
Katonák holttesteit.
Bűverő terelte
lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt
messze hajló láthatárt.
Föllelem, reméltem
nyitját, minek éltem.


Életemmel kezdtem el
háborúban vesztem el.
Én másról akartam
szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet,
valaki nem engedett.
Tán a ma lepergő
oszlótestű felhő.

Hollósi Korvin Lajos - Csonka vers

---------------------------------------------------------------

még egy kis móka a csillagoktól.

Stb.

suhancosMix.Szövegben

Ruhád a szekrény rejtekén
Csiszolt fehéren szétszakad,
Mögéjük rejtett csillogás
Szemed sarkában ott marad.
Elbújnak rejtett napjai
A déli munka sózott homlokán.
Megfásultan földre hullsz
Egy eltévesztett gazdag vacsorán.

Ha térdre hullsz, most megfakulsz
Erőtlenséged vasba gyúr
Ha térdre hullsz, most meghalunk
Erőtlenségem néma kút
Ha térdre hullsz, most megfakulsz
Erőtlenséged vasba gyúr
Ha térdre hullsz, most meghalunk
Erőtlenségem néma kút


Jó reggelt kívánok, egy újabb nap van.
Ágyamból kimászom, elköszön a paplan.
Valami súgja belülről, magamat ne hagyjam.
Vígasztalj kávé, símogat és suttog halkan.


Hallgat bennem az a részem
Megmondaná, hogy néktek éljek
De megmaradok magamnak
Elszállnak a sötét varjak
Fejem fölött betakarnak, szél
A szél az első nagy kesergő
Szemembe szökik az eső
Meghajlítja gyenge ágam
Az apámat régen láttam
Anyám ezt is megbocsátja kár
Kár a másik a föld sója
Megbántam már annyi jót ma
Ágyat vetek, s lefektetlek
Széket adok, s leültetlek
Szerelembe még sem estem
jaj

Gyere rózsám, béküljünk meg
S mi egymásnak engedjünk meg
Mindig voltak kik így jártak
S mind meg engedtek egymásnak
Gyere rózsám, béküljünk meg
S mi egymásnak engedjünk meg
Mindig voltak kik így jártak
S mind meg engedtek egymásnak
jaj

---------------------------------------------------------------------------

Ezt találtam o.O :(

egy eldobott kő Európában ... messze a sárban

össze-vissza

valahol a messzeségben. mi ketten. vagy hárman. inkább ő egyedül. szóval nem ő. a másik ő. de inkább mi ketten. ami jól esik. nehogy megfázz. nem fogok.
sírt.sírtam.
ideg...ideges.
béke? jó? kell ez? idegidegideg.
partiyourself.
a száj húzódik. ez mosoly. de ez pillanatnyi. húzódik felfelé az ajak. mind a kettő. az ajak. sokmindenre jó. a száj, az is. minden testrész, minden. mindig hasznosítható
2 és fél óra.
rio. nagyisarok. iskola. villamos, sárga. 49-es. eső, bácsi, nem fázol? nem fázom meg. ne aggódjon. zene. rózsa. rőzse. zsófi. köszönöm. ... hihetetlen.

így érzek...

mad world *

Amikor megkaptam ezt a linket, akkor először csak hallgattam. A napokban néztem végig az egész videot. Érdemes. Nagyon jó. nagyon.

1 percre, kérlek

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

New York, 1956.

Kisded játékok

Nem, nem az előadás miatt van itt a cím. De ha már szóbajött...Mint darab, kénytelen-kelletlen volt nézni, nekem abszolút nem tetszett...Darab...Előadás! De mint "színjátszó", rengeteget tanultam belőle...Bakis volt, ami persze nem baj! És... Legtöbb része hiteltelen volt, de ami hiteles volt benne, az tényleg test-lélek hitel volt.

Szóval.

Örülök, a lelkem most erősebb, mint valaha, ezt érzem, függetlenül attól, hogy nincs jó kedvem.

Erős vagyok, és újra "van miért élnem". Ez viccesen hangzik :)

Ezt csak 1 valakinek köszönhetem, most (nem Gergő,sajnálom, nem neked:))... Szóval köszönömE<3...

Kisded játékok.Velem volt ilyen. (nem, előadástól tessék elvonatkoztatni, nem erőszakra gondolok) Hanem hasonló dolgokra ( - erőszak) ...Borzasztó érzés.

Úgy érzem most én játszottam ilyen játékot valakivel.És ő is úgy érezte. De nem így volt.És már tudja:) Hála Istennek.

TáncbébiTánc.

A példa

Nem adom fel, nem fog eltűnni a példaképem. Ő az volt. Most meg van törve. Mások már nem azt ismerik meg, akibe én "beleszerettem". Nem érdekel, ki mit mond, sőt azt akarom, hogy minnél többen tudják meg, kit is bálványozok. Mindenkinek rossz erről a véleménye. Kivéve kb. 3 embernek. De aki megvet emiatt, az abszolút nem érdekel engem, mert ő nem is tudja, miért szeretem annyira ezt az embert . Hogy miket ért el a szememben.
Én kézzel fogható embert tartok példámnak, nem pedig valami amerikai sztárkát. Vagy nem magyar, elérhetetlen embereket. Anyuék is hősök.
De ő... Ő egyszerűen számomra az összetörhető tökéletesség. Amióta tavaly megláttam, amióta minden téren megosztotta a tudását velem/velünk. És igen, felvállalom.
Most kicsit ing a szakadékon, de még nincs elveszve.
Holnap tényleg biztos lábakra állítom.
Mert ő kell nekem. Mostmár biztosan tudom mondani. Szeretem. A NŐ. A PÉLDA. Egyszerűen természetesen kézzelfogható. imádom. Megmentem, hogy továbbra is felnézhessek rá.

2009.X.16.

ISTEN ADOTT EGY ARCOT, EGYESEK MÉRT CSINÁLNAK BELŐLE EGY TELJESEN MÁSIKAT?

-majd megnőnek:) öntözze őket más.

Összetörnék, ha eltűnne a lelke, és csak a testét látnám

Nem akartam az előző bejegyzéshez írni, de ma ott kellett volna lenni valakinek. Valakinek, akit nem úgy akarok kezelni, ahogy van. Muszáj lett volna ott lennie,mert összetörtem. Ideg.Lélek. Mindenhogy. Kellett volna nekem. De ő...Megint mivel volt elfoglalva? A sok kis nyomorékkal (már bocsánat...) ...ÁÁÁááá ... Ő is elmegy.. Mindenki elmegy. Tehát ő sem áll már mellttem (mellettünk!) Elment. Csak heti 1szer... Kevés! akkor is csak a kötelesség... Olyan rég osztottam már meg vele a tavaly már oly szokásossá vált dolgokat...Csak amikor kijöttem a kórházból, és aznap bent találkoztunk az iskolában, akkor ölelt meg utoljára, és akkor az olyan volt, mint egy búcsú. Remélem nem az.
ÖSSZETÖRNÉK.-jobban.

Hiba

Az élet... Balhék nélkül mit sem ér. De azért az, hogy pszichológiai dolgom lett belőle...Remek. Örülök. ...
Ma jobban megismertem valakit. Akivel eddig csak hülyéskedtünk. Tomi, köszönöm(L)Aztán az az 50 perc bajkibeszélés... csak mondtam, mondtam, mondtam. úúú... Rengeteget segített... és a válaszok is, amiket kaptam, én nem gondoltam, hogy ez ennyit tud segíteni...
idegroncs... ez lettem. egy kreáló. problémás.
nem fog sokáig tartani, mert ez a ma ez nagyon jól esett... pár napig tengeni-lengeni fogok, úgyérzem.

faszosztály* ez is... de ennek semm köze ehhez.
ja, és a történelemnek sincs sok, de az telítette be csordultig a poharam...

a legjobb,hogy én vagyok a hibás. mondom, kreáló. hogy miért? az már túl belső...
túl belső...

feeling.

valahogy most minden olyan ... furcsa. valamit érzek, de nem tudom megmondani, hogy mit... szeretem ezt az érzést. de.. nem biztos, hogy igazam van.
mindenféleképpen jó érzés, ezt tudom csak.

írtam, nem sokat, de írtam, majd este már remélem lesz időm ezen a héten, végre. most iskolában vagyok. de ugye nem tesizhetek még, ezért leültem a géphez (:

A szobor mögött.

Helyszín:Egy kastély előtt, de a kastély nem látszik, egy szobor mögött a férfi áll, a nő pedig egy méterrel mellette ül, előre néz, de nem lehet megmondani, hova. Sötét van, már jóval sötétebb a szürkületnél.Egy lámpa világít, és a hold. Gyéren vannak felöltözve.Hideg van, ez rajtuk látszik. Cigicsikkek körülöttük. Függöny nincs, csak a hold fénye világít rájuk fokozatosan majd. Egyébként már 15 perce vannak ebben a helyzetben a történet szerint, folyamatosan.

A nő feláll, a férfi jobbjához sétál, lassan kimérten.Most így állnak.

Férfi:(előre néz, nem néz rá a nőre)Mit nem csinálok jól?

szünet

Hm?

szünet.

Nő:(a torkát köszörüli, azt hinni választ keres, de valójában nem)

Lassan tesz egy félkört a férfi körül, és most a balján áll.

Férfi: chhh...(Látni, hogy elmosolyodik)

Tegnap .. .. ... . ... (motyog valamit)

A nő közben lassan körülnéz az égen, már látni a csillagokat.

A férfi most odaül, a szoborhoz, ahol előtte a nő. Rágyujt.

A nő leül mellé, szótlanul figyelik egymás szemét pár másodpercig.

A cigi lassan elégett.A nő közelebbhúzódott.

Férfi: hhhajjaa.

A férfi átkarolja egyik kezével a nőt, majd egy rövidebb szünet után a másik kezével is átöleli, ülve.A nő habozik, majd pár másodperc múlva ő is visszaöleli. Nem látják egymás arcát, de mindketten mosolyognak. És belül ők ezt tudják.

Arcukkal simogatják a másikét.

Férfi:(halkan,de magabiztosan) Szeretlek.

Nő:(félve)Én is...

Majd még mindig az arcukkal játszanak, amikor a nő lassan, az orrával játszva, megcsókolja a férfit. A férfi visszacsókol. Körülbelül 3 percig tart.Utána szünet.

Férfi:Ez olyan volt, mint egy első csók.

Nem?

A nő halkan nevet, szuszog.

szünet.

Férfi: Fázom. Álljunk fel innen.

Felállnak, de állva is ölelik egymást.

Szétválnak az ölelésből.

Nő: Igyunk meg egy teát.

A férfi elmosolyodik. Megfogják egymás kezét, s bemennek.

Előzmények: vannak. Fontosak? Itt nem, nekem igen.

Következmények: Még erősebb minden. A nő részéről biztosan. A férfiéről láthatóan.

Pár részt kihagytam. Már van cenzúra, azért. Pár kulcsmondatot, pontosabban 1 és egy fél mondatot ebből a jelenetből. De így jó, szerintem. Így kell, hogy itt legyen.

Visszaemlékezés-2030-ban.

16 éves lehettem, amikor édesanyám kijelentette (nem csak akkor egyszer, de akkor nagyon mélyen, erősen, és rossz helyzetben) hogy "ismerlek, mindennél jobban"
Már akkor nem hittem neki. Az édesanyák mindig valami gyermekit ismernek, amikor még nincs túlzott szerepe az egyéniségnek, amikor még nincsenek örök barátságok, csak kezdődőek, amikor a legnagyobb baj, hogy csokit akar a gyermek, ezért sír a legjobban, amikor még minden a felnőttekre hárul, amikor a gyermeknek nincsenek még konkrét tervei semmivel, még azokat,ha van, a szülő, a felnőtt irányítja.
Nem. Nem ismer. Azt az oldalamat ismeri, ami valószínűleg vele szemben megmarad, de ez már valami más.
Nem tudja, még ő sem, hogy én mit akarok elérni, mert én nem azt akarom elérni, amit ő szeretett volna ennyi idősen, csak nem sikerült neki, én nem szeretnék olyan lenni, mint ő.
A hősöm az édesanyám. De nem a példaképem, nem a diktátorom.
Hallgatni kell rá, még akkor is, ha ő azt hiszi, dacolsz, ha azt hiszi duzzogsz. Nem ismeri azt az oldalamat, amit másoknak mutatok. Maximum kívülről láthatja, és furcsállja, és furcsállni is fogja, mindig, mindig.
------
17. évembe léphettem, még nem voltam annyi, de 16 már hónapokkal azelőtt múlhattam, amikor rámtört az az érzés, hogy mostmár abban a korban vagyok, amikor sokmindennek kivagyok téve, vigyáznom kell, nem lehet csak úgy viccelődni mindennel.
-----
Még elveszítek valakit '09.
------
------
És a legjobb az egészben, hogy 2030-ban egyáltalán nem így fogok visszaemlékezni, 37 évesen.
Teljesen másképpen. Ezek csak érzések, amiket elrakok, és majd ha ilyen porosak lesznek, és ennél halványabbak, nyílván, akkor előveszem, lefújok annyi port, amennyit tudok, és elmélkedem.

TÖRŐDÉS.

Vanitatum Vantias

hiúságok hiúsága.


ó, igen, hiú gyermeki lelkem.
az.

DNZ <3 az igazság

"A csajod téged szeret, de az IWIW-en még facér"
"A panelok között napfény, és árnyék, ha kérnél, én rád 1000 évet várnék"

tanár,s gyermekei.

Mint egy marionett

a dolgok szépsége

Vannak azok a dolgok, amiket nem szeret az ember. Nem szerethetünk mindent. Én például nem szeretem a kockulós számítógépes játékokat, de aki szereti, az szereti, és vannak olyan dolgaim, pl. nekem is, amiket meg más nem szeret csinálni :)

De minden számunkra "rossz" dologban megtalálhatjuk azt, ami nekünk is tetszik :)

például:...:)

everything

Most van egy kis időm, így csütörtök este egy tea mellet írni.
Rengeteg minden van bennem. Egyre jobb érzések...De néhány dolog mardos belülről...
írok pár gondolatot, mert még van rengeteg kifejtenivalóm, másról.
Hétfői próba eléggé megrendített, látva azt az arcot...Szomorúsággal, és belső harcokkal teli volt. De én nem merek kérdezni. Nem akarok semmibe beletiporni, mert nem értem miről van szó, mert tényleg nem érzem, de annyira sajnálom ...:(
Keddi színház, nos...Durva volt... Eléggé...Még mindig nem esik le, hogy mesteri volt-e vagy túl komikus... Fogalmam sincs, furcsa volt, de érthető. =D [és amúgy durva oO]
Szerdán...hááát... ok. :'( + =DDDDDD
csütörtök :'(+ =DDDDDD
Egyszóval érzelmekben gazdag:)
Úgy érzem, az osztály kezd osztály lenni. Úgy,ahogy. Jó érzés :) sokan segítenek másoknak olyan dolgokban is mostanában, amit tavaly nem tettek volna meg! nagyon jó érzés ám!
Van valami, amit még muszáj megosztanom.... :S:( így hangzik:

Esett. Rémesen esett. Zuhogott, ez jobb szó. Rám bízták, hogy én vigyázzak rá. Keresztanyám is a lelkemre kötötte, hogy ne veszítsem szem elől. Megtettem, amíg át nem értünk a rokonához. Hagytam, hogy egyedül induljon vissza,mert az a nő azt mondta, nem lesz semmi baja.
Hazaértem én is, rá 1 órára, hogy a lelkére kötöttem, egyenesen ide jöjjön. De ő nem volt itt. Keresztanyám a számítógépnél ült, az asztalon gyertya. Megszólalt:
-Felhívtam, azt mondta, nemsoká itt van. Tudtam, hogy egyedül jön.
-Mikor tetted ezt? - kérdeztem én.
- Egy...Hónapja.
-Hiszen még csak egy óra telt el, hogy hazaengedtem!!!
Világosan láttam, hogy valami nincs rendben, keresztanyám megőrült...Láttam rajta, hallottam a hangján.
Kinéztem az ablakon, láttam, már kisebb tó méretű pocsolyák keletkeztek az esőtől.
Kifutottam, sziréna hangra, megszólaltam:
-Rendőrök. Biztos megtalálták.
De...Mentők voltak...Megérkezett az édesanya. Sírt. Elájult. Felkelt, zokogott, kikészült.
Miért?
A halott kisfiút, lepelben vitték ki a mentőbe.

Mert egyedül hagytam.
-majd felébredtem, hangosan vettem a levegőt, és rögtön kipattantam, szaladtam a lámpához, felkapcsoltam a villanyt, mert féltem. hajnali 5kor kirohantam a nappaliba, hogy kinézzek azon az ablakon, ahonnan pont rálátni arra az erkélyre, ahonnan leugrott, és darabokra törte magát a kisfiú. majd iskolába indultam, és percekig álltam a bejárati ajtó előtti oszlopnál, ahol az édesanya lelke darabokra tört. annyira valóságos volt.

aznap csak hasonló korú kisfiúk jöttek szembe az utcán, az édesanyjukkal.