csenge,zselyke,klaudia

SZösszenetnyi Érett Pizsamádat Nem Akarhatod Piszkálni Okos Törpékkel Kalandozva Ambóriaméretű Lóháton Ugorva!
Kiégett Öregasszony SZopogatja Örökösen Nőjének Örömére Manduláját SZiporkázva Éjjelente Pizsamában Egyedül Nagyon
Szappanos Íze Van Ennek Sajnálatosan Eme Néninek.
Ökrök Rútul Ügetnek Laposkúszásban Öntelt Kurváikkal Hiszen Oly GYermeteg Juhászlegény Ólálkodik Körülöttük Egyszerre Dúvad Viszolyogva Elesett De Vissza Akar Nőni.
Három Okos Naplopó Napló Araszolt Normandiába Gombászni Orángutánokkal, Nem Dínókkal. Országuk Lejtőn Oda-vissza Dermedt. Hangyabolyos Ortopéd GYermekek Jóval Óráik Kerüléséért Epedtek Délnek Vámpíros Egerekkel, Miután Vajúdtak A Nénik.
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/33921/hiperkarma/kerdojel-zeneszoveg.html
cím és cím és cím!!!
Tiszán Ökrök Köpködnek. Jellegtelen Ódákat Emésztenek. Zajongva Akadozik SZőrvédett Álomvilágban Marad.
Émelyegve Normálisan Ingerelnek Sajtot Nők Angyalian GYámoltalanul. Ostorukkal Nézelődnek Szerteszét Eme Réten. Epres Talpukat Elajándékozzák Másnak. Tulajdonképpen Ereszt Némi Enzimet, Múltkor Innen Sumákolt Inez Sárosi (mert angliában él) Meggylevet Edétől Rideg Telepről. Erkel Didije Mostantól Értem Gőzölög.
ugyanaz a hiperkarma szám címe vonatkozik ide is:D

Mackó Ivott Tíz CSupor Innivaló Nálam Állatoknak Laknak Tokba rejtett Orvosi Kekszlevet

Majmok Égnek Gőzölögve Nepálban Egyenként Most! :) Darvak Eszegetnek Majdnem Árván Röhögve. Inkább Gallyat Ennék, Nagyon!!

Zsezsy:

Majd Imádni, Epedve Zümmögsz Talán, Csigalassú Inasok Nálad Állnak Lopva Jutnak Utadon Körbe.
Nénéd Elmegy Marsra, Jöhet Órákon Tova' Alva Látom Álmodni Nőnek. =D


nem ettem miattad.
bár álmodni nem tudtam. olyan taknyos, tisztességtelen alak lehettem. az, ki miatt eltűntem, gúnyosan, undorítóan gyűlölhet engem.
Még Adj Jámbor Düledékeket, Még Epedve Gondolj Belém, Engedj, Szépen Élni, Létezni, Járni, Ülni, Kérlek.
Nagyon Imádlak Néked CSinálok Babosfelfújtat Amikor Jó, Neked, Engedd, Akkor Gurítom Gördülve Ó, Démon Jő.

Dsida Jenő

Sainte Thérèse de Lisieux


Szelíd hárfával siratlak
halványszinü rózsa,
pasztell-fényü színes ablak,
finom, gyenge rózsa,
gyenge, lengő és esengő,
hold ezüstje mossa,
ezüst-zengő csöppnyi csengő,
édes kicsi rózsa!

Halál harmatát ki itta,
lenge, szűzi, drága,
fehérarcu kármelíta,
zsenge rózsa ága,
keskeny ajkad égi csókra
nyílott, tiszta mátka,
szép erények rózsacsokra,
rózsaszínü ága.

Máris mentél, alig jöttél,
így vagyon megírva,
fájó illatot köhögtél,
sárga rózsa szirma,
várt a messzi csillag-oltár,
csupa perzsa, szmirna,
alig voltál, beleholtál,
sárga rózsa szirma.

Liliomon éldegélsz most,
rózsa lett a vérted,
habfelhőkön mendegélsz most
s dalomat nem érted,
pedig lelkem sírna, sírna,
vagy röpülne érted -
Hull a földre rózsa szirma,
amint megigérted.

Mennyi rossz tett, csúnya emlék,
én voltam, ki tette,
akasztófát érdemelnék
s rózsát adsz helyette,
buja voltam és goromba
és gőgös felette:
nem borulhatsz hát karomba,
rózsát adsz helyette.

Arcod édes égi fényt vet,
hull a rózsa, hull, hull,
kék felhőn vár Vőlegényed,
hull a rózsa, hull, hull,
tapsikolnak mind a szentek,
hull a rózsa, hull, hull,
amint kézenfogva mentek,
hull a rózsa, hull, hull.

Áttetsző és lenge kis szent,
rózsákat pazarló,
kérd meg énhelyettem Istent,
hogy ne nézze gyarló
voltomat és hadd mehessek,
hol a Hold a sarló,
vándortársatok lehessek,
rózsákat pazarló.

Szelíd hárfán hadd mulatlak,
halványszínü rózsa,
Isten házán szines ablak,
égszín gyenge rózsa,
zsenge, lengő és esengő,
Krisztus csókja mossa,
csókkal zengő csöppnyi csengő,
édes kicsi rózsa!

Mindörökkön élni, élni
adassék meg nékem,
lábatoknál üldögélni
rózsalevélkéken,
Krisztussal s Veled beszélni
fent a tiszta égen,
éldegélni, üldögélni
rózsalevélkéken.

Angyalsóhaj illatából
szirmokat csinálni,
csillagházunk ablakából
földre ledobálni,
szent szerelem szüzi bokra,
egy szobában hálni
Veletek és ágyatokra
rózsákat dobálni!

kisgyermek

Vissza menni...Vissza a gyermekkorba. Hol még önfeledten ugrándozol, hol nem bánt semmi. Legnagyobb gondod, ha elesel a cipőfűződben.

Most havas a táj. Hihetetlenül esik. Kimenni, belefutni a friss hóba. ugrálni, hógolyózni.

Meg fogom ma tenni :)

gyermekszív,gyermekszív,gyermekszív.

színházteremillat.

Tudom, mennyire sablon már, hogy mindenhol ez van, meg jajj, most ez mi, meg ilyenek, s hogy én is felraktam már kismilliószor, meg videókban, satöbbi, de ezek a képek csodálatosak. *színházteremillat*

vágySZERELEM

Rohant az ablakhoz. Látta, hogy ott megy. Tudta, hogy 1 percen belül lent kellene állnia. De látta az ablakból, hogy ott megy az esőben. A zuhogó esőben. Nem gondolkodott. Lerohant utána. Hátulról megölelte volna. De nem tette. Csak nézte, még csak nem is szólt utána. Hagyta elmenni. Már akkor is érezte azt a megmagyarázhatatlan érzést. Nem tudja, mit érez iránta. Kínlódik, ha olyat hall. Összerezzen minden porcikája, ha amolyat.
Lesi minden mozdulatát. Vajon áltatja a másik embert, aki iránt hasonlóan érez? Vajon mi lesz ebből?
Elmondom, mi.
Semmi, az ég világon, minden megy, úgy ahogy eddig.
Szakadó eső. Képzetek. Képzelet.
Vágyak?
Kimondott, ki nem mondott dolgok. Megtett, meg nem tett dolgok.
Ez vágy.
A szerelem, pedig más.
A szerelem, hiába nem ilyen heves egy idő után , de jóval több. Ezt meg kell tanulni. Meg kell érezni. Önfeledten szeretni.
Akkor nem találkozunk a kínzó vággyal.
Csak zuhogó esővel. Az lehűt.

kultúrát...nevelni?

Ez elképesztő volt. Ültem a karzatban. Onnan beláttam a páholyokat. Egyik páholyban egy kislány ült a szüleivel. (megjegyzem,én ilyen darabra nem vittem volna el a 6 éves lányomat) A kislány értelmes volt, ott nevetett, ahol tényleg vicces volt, s feszült volt, ahol esemény volt várható. Jó volt nézni,hogy szülők szeretnék a kisgyermekbe a kultúrát nevelni. S ez volt a gáz. Ez tök jó. De mégis gáz,hogy NEVELNI akarják,s nem adnak neki szabad akaratot. Hogy honnan veszem? Amikor a kislány jóízűen nevetett, egy olyan résznél, ahol jónak látta, akkor szinte erőszakkal fogták vissza, hogy vegyen kicsit visszább a nevetéséből.
De mért kell ezt? Mért nem teheti azt,amit ő jónak lát? Ez színház, könyörgöm...Kiadhatod magadból, aminek ki kell jönnie, itt szabad ember vagy...
6 évesen is. 20 évesen is. Szülőként is.
Ez olyan borzasztó volt. Lehet vitatkozni.

az operaházban :)

Az utcán sűrű éj,
Csak az operaházi lámpák
Kristályfénye száll.
Kívül semmi nesz,
Pedig odabent szól a zenekar,
S a nagyterem díszben áll.

Bál van az Operaházban,
Különös bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.

Népköztársaság útján
Mennyi különös alakot elrejt
A konfekció-kabát,
És sohasem tudható,
Hogy mikor nem látja senki őket,
Mivé változnak át.

Bál van az Operaházban,
Igazi bál van,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

Bál van, igen, bál van az Operaházban,
S nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.

Bál van, különös bál van
Az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

Mortadella, mia,
Il nostro amore non puo morire mai
Ogni giorno ti ringrazio la gioa che mi dai.

Bál van, igen, bál van az Operaházban,
Itt az alkalom, hogy megtaláljam
A díszes társaságban
Aidát, Sarastrót,
Sparafuccilét, Rigolettót.

Bál van, az Operaházban,
Igazi bál van,
Nekem réges-régi vágyam,
Az hogy megtaláljam
Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.

Cavaradossit, Csocsoszánt,
Desdemonát és Don Juant.

Figarót, Izoldát, Papagénót és Papagénát.

könyvjelző

azt hiszem, életemnek ez az első pontja, ahová szeretnék egy könyvjelzőt tenni. tudom, vannak még fontos dolgok egy életben, pl. születés, meg ilyenek. de ezeket nyilván nem hanyagolom el, ha esetleg majd a jövőben egy gyermekem megkérdezné, hogy milyen volt az életem, vagy valami hasonló kérdés.
ide rakom az első könyvjelzőmet, igen. a múlt nyár, az új év. ez a könyvjelző helye.
kijelentem, hogy nem elhamarkodott a döntés. illetve kijelenthetem. ez kell. ez a fajta nyugodtság/nem nyugodtság, a kettő közti egyensúly.
remélem még lesz sok szép könyvjelzőm, amit ilyen szép helyekre rakhatok:)
nem is írok többet, szerintem most elmegyek, takarítok, kikapcsolom az agyam, nézem a havas tájat, s várom a szerelmet :) ....
de előtte még megiszom a teám.

park,kert

Mit kezdjek a környezettel...Igazad volt, itt ez a hatalmas park, sátrat is verhetnék odakint, szép is, kellemes is ott lenni.Bár most falovak vannak a fűben, melyek hatalmasak, félelmetesek. Nyugtalan lennék köztük. Főleg, hogy most hideg van. Csípős hideg. Minuszok. Sötét is van. Mintha nem délután negyed 3 lenne...Oly furcsa így. Tavasszal, nyáron imádom. Illatos, zöld, madárhangos, lombkoronás, langyos, lágy. Nem tudom másként mondani:) .... Hisz ilyen. És nagy, hatalmas. Sok kedves hely van, sok emlék fűz ezekhez a helyekhez. Sok arcot tudok hozzákötni. Köztük Téged is.
De a lovak akkor sem illenek ide. Semmi nem illik ide. Ez így jó, meztelenül. A pacik még májusig itt lesznek...Májusban már gyönyörű a kert.
Most kinézek, sokkal inkább temető, sajnos. Vagy sötét börtön. Nem tudom mihez hasonlítani. Egy szép része van, ami télen-nyáron gyönyörű.
Az alsópark. Ami a Dunához közelít.Ott is van hiba...A vonathang. Az én fülem már megszokta, de sokszor engem is idegeít...Tv közben...például :)....
A kerítést elrejtő tuják az évek során métereket nőttek. A felső tuják szintén és szélesedtek is. Nyáron gyönyörűek.
Az a pár négyzetméter, amit 6 évesen én füvesítettem be, nyáron mindig zöldebb, mint a többi terület.
Lehet, hogy csak berögződés... Nekem. Mert saját.

Ejj,de unalmas bejegyzést írtam...Sebaj, nekem fontos :)

elhittem,amit ő nem hisz el

Most megint mi van? Én most tényleg megpróbáltam mindent. Ennél többet tenni valakiért, és tűrni neki mindent... Nem tudom fokozni. Nem értem, hogy egyik napról a másikra... Miért változott ekkorát a "hozzámállása". Jó, egy hét alatt. Hogyan történt? Pedig nem tettem semmit...Lehet, hogy pont ez az. Meg is mondtam neki. Ő meg: Ja,persze,persze,de hülye vagy. Hát hülye lennék? Hisz bebizonyosodott. Ajj...Hogy érhet nekem ennyit a barát? barátság...Remélem, hogy az. De hihetetlen, hogy ő nem hitte el nekem, hogy minden rosszabb lesz így, én pedig elhittem Neki, hogy nem,nem, erre most bebizonyosodott, hogy nekem kellett volna hinni!!!....Hogy lehet ez? És mit mondjak neki? Mért nem tudok semmit?
Pedig mindjárt beszélnem kell vele. Nem akarok elveszíteni egy barátot. Nem nem nem nem.
Nagyon szépen meg kell fogalmaznom, hogy mit is érzek.De...Ki fog akadni, hogy már megint ezzel jövök, mikor nincs is semmi...Ahha... Pedig most TÉNYLEG van. Érzem és látom is. De nem értem, hogy most mi a fene van...Kezdek...olyan lenni, mint..más...valaki más.

a NŐ, a LÁNY

Sima, fényes, puha haj, kerek formák, idomok, domborulatok, kedves, szép bőr, simogató tekintet, sugárzó mosoly, biztató kézfogás, üdeség, friss, jó illat, gondoskodás, óvó, féltő szeretet, őszinte megjelenés, vidám percek.

A nő csak egyetlen hibával rendelkezik.

Vajon mi az??

Elfelejti, hogy mennyire értékes.

A lány: mindez kicsiben.

élethelyzetek

A lépcső tetején megtorpant. Nem látott semmit, de hirtelen olyan gondolata támadt, hogy meg kell állnia, abban a pillanatban, ott, és akkor.
Milyen jól tette. Pár másodperccel később ott állt valaki a lépcső alján... Mindketten tudták, hogy ott a másik, egymásra néztek. Nem is kellett más, tudták, hogy mire gondol a másik.
E pillanatban mindketten elindultak. Másik irányba. Mintha nem is látták volna egymást.

Egymás mellett ültek a buszon, de még nem tudták,mi lesz. Külső, belső ülés. A külső ülésen ülő az ablak felé szeretett volna nézni. De megállt a szeme a hosszú, sötét hajon, kék szemen, s egy érdekes szemüvegen. Nézte, kitartóan nézte pár másodpercig. Ekkor odafordult az ismerős arc, de azzal a lendülettel elkapták a tekintetüket. Majd újra összenéztek, és beléjük csapott a felismerés...

Tömeg volt a villamoson, a fiú csak állni tudott. Állni, gondolkodni, mozdulni nem nagyon, ezért mondom, hogy gondolkodni. Mellette kedves arcú lány, kipirult arccal. Közel volt a kezük egymáshoz, mert egy helyen kapaszkodtak. A lányon finom, puha kesztyű volt. Tetszettek egymásnak. Következő megálló - még nagyobb tömeg. A lány véletlenül rálépett a fiú lábára. Neki, a fiúnak bármennyire is tetszett a lány, annyit tudott fintorogva mondani, hogy semmi baj. Nem szereti, ha mások hozzáérnek. Függetlenül attól, hogy ki az.

kommunikáció,kommunikésön.

én ezt nem értem

és nem is fogom

talán nem is érdekel.

Mire fel ez a butaság? Ezért jó nekem Bell. Itt ülök infón, és arra gondolok, hogy a 3. órára már bent lesz. Muszáj vele beszélgetnem, látnom őt. Régebben gyakrabban voltunk együtt sulin kívül, s most nem annyira. De ismét.
Mire jó ez? Másoknál? Ha mindenki között olyan viszony lenne, mint Bell és köztem, akkor kevesebb baj lenne a világban...De az emberek nagy része még mindig a megsértődöm" dolgon van. Megsértődni lehet, talán kell. De nem ennyiszer, és ilyen dolgokért, mint amiket én látok...
Szóval szerintem jobb lenne, ha mindenki a beszélgetésre törekedne.
Egy ilyen iskolában végülis megtanulod kifejezni magad a magad módján. ;)
Én általában táncolok. Mozgok. Vagy verset olvasok. Írogatok. Ezáltal tudok kommunikálni adott helyzetekben. Bellával is. Gergővel is.
Akárkivel. Aki megérdemli. Aki közel áll hozzám és képes odajönni és rákérdezni dolgokra, mielőtt terjesztené, pletykálná,megsértődne, eldobna magától.
Kisebbségi komplexusom van még mindig, igen tudom. De kezdek rájönni, kezdem látni, hogy kinél érek bizonyos helyzetekben többet. Bizonyos helyzetekben, mert amúgy mindenki egyenlő. Nyilván.

Érdemes azonban látni, mikor vagy több, mint más. Mikor szánalmas a másik. Mikor kell segítened rajta, mikor kell küzdened érte, vagy adott esetben mikor kell rá hallgatnod.
Vannak helyzetek, amikor a legbutább emberre kell hallgatni.
Hiába színjeles valaki, az élethez nem tud hozzáállni, nem tud tanácsot adni.
Csak magol. Magol, magol, magol.
én nem vagyok színjeles. Mégis rengeteg dolgot átéltem már, mint ahogy más is, akinek nem 5-ös halom van az ellenőrzőjében.
Tudok helyesen írni, szépen olvasni, jó a memóriám, tudok számolni. Biztos több is kéne egy iskolába, de nekem csak ez van. Mégis tudok kommunikálni. Mások is. Mások is. Igen, mások is tudnak, sőt jobban, akárkinél.
Elragadott az indulat.
Nem azt mondom, hogy nem lehet mind a két féle képpen okos valaki. Csak azt mondom, hogy nem feltétlen kell jelesnek lenni. Lehet, hogy egy elégséges-közepes ember jobban tud főzni, takarítani, beszélgetni, felszabadultabbnak lenni, nevetni, színházat, filmet, könyvet értékelni, mint az, aki szóról szóra bemagolja az I. világháborút.

Most csak mondtam valamit, mert unalmas az infóóra, most csak a gondolataim ömlenek ki belőlem a billentyűcsattogások hatására.
Majd otthon írok. Majd otthon.

kell.

Azt gondoltam eső esik,
Pedig a csak szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
S onnan ver engem az eső.
Az én szemem sűrű felhő,
S onnan ver engem az eső

Gyere rózsám, béküljünk meg,
Mi egymásnak engedjünk meg.
Mindig voltak kik így jártak,
S mind megengedtek egymásnak.
Mindig voltak kik így jártak,
S mind megengedtek egymásnak

Minden napot úgy élek, mint ha az volna az utolsó,
minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó,
ezt most neked, ezt most rólad, ezt most érted,
bár nem kérted, de életem része vagy,
mikor a szerencse magamra hagy,
a valóságra eszmélek,
az emlékek mögé nézek,
és Te kacsintasz vissza rám,
minden másodperc árván telik nélküled,
mint egy elhagyott épület,
minden sorom egy újabb gondolatot ültet,
nem értik sokan,
hogy a Feri egyik pillanatban sír,a másikban robban,
egyik percben szerelmet vall,
a másikban vadállat módra hoztam közétek a balhét, ha tapsoltatok,
akár a szajrét vittem az ágyamba,
plafonomon az élet szabályait kutatva egyetlen dologra jöttem rá: Hogy semmi sem biztos!,
a sok tanulság nem titkos, mégsem beszél róla senki,
hogy most még itt vagy,
aztán holnap meg hűlt helyed teszi üressé életem,
egyik pillanatban a fülembe súgod, hogy szeretsz,
én válaszként, hogy kellesz,
de ez mindig tovaszáll,
azt hiszem, itt nincs korhatár!,
emlékeim lehet csalfák,
de gyerekként is éreztem,
hogy két kezem az ég felé nyújtva lelkem újabb útra lép,
az albumban tucatnyi kép foltozza a sebeket,
persze idővel lepereg a fájdalom,
mint a lábnyom a Holdon,
mégis élteti a végtelent,
gyere velem, nem késhetem le a sorsom!,
az izgalmat lehet elrontom, de tudom előre a végét,
nem nagy tudomány, csak nézz szét!,
ha velem tartasz, tudnod kell,
hogy meghalok, mikor a Nap felkel,
de este újraéledek,
betonházak árnyékában lépkedek árnyként,
lelkem mindentől megvéd,
szíved mást diktál, mint az elméd,
eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!
(Yo!)
(...eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!... (Kell még! Kell még!...Kell még!))

Azt gondoltam eső esik,
Pedig a csak szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
Onnan ver engem az eső.
Az én szemem sűrű felhő,
Onnan ver engem az eső

Gyere rózsám, béküljünk meg,
Mi egymásnak engedjünk meg.
Mindig voltak kik így jártak,
S mind megengedtek egymásnak.
Mindig voltak kik így jártak,
S mind megengedtek egymásnak

Azt gondoltam eső esik,
Pedig a csak szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
Onnan ver engem az eső.
Az én szemem sűrű felhő,
Onnan ver engem az eső

Gyere rózsám, béküljünk meg,
Mi egymásnak engedjünk meg.
Mindig voltak kik így jártak,
S mind megengedtek egymásnak.
Mindig voltak kik így jártak,
S mind megengedtek egymásnak

szombati kép

Az aszfalton ezüst petárdaként robbannak az esőcseppek, a kapu most nem ontja az embereket... Esik, szombat van, valószínűleg mindenki pihen, ezért nem jön senki.
Egy kis idő múlva eláll. Nedves a környezet, sőt, vizes inkább.
Ilyenkor mi zajlik bennem?
Egy nagyon kedves ember képét látom magam előtt, reménykedem, hogy jól van, sok szeretetet küldök Neki. Előttem "Jó estét nyár! Jó estét, szerelem!"
A TV megy. A nappaliban is, szobámban is. Apa nézi idekint, anya olvas. A muffinok megsültek.
Csokoládé csábít a másik asztalon.
Azon jár az agyam másik része, hogy miért ismernek félre az emberek? Nyilván, mert még nem nőttek fel. Én sem. De ehhez kellőképpen. Illetve ahhoz, hogy hogyan kell kezelni ezeket a dolgokat, ember és ember között.
Az aszfalton ezüst petárdaként robbannak az esőcseppek, én mások blogját nézegetem.
Egy éve együtt vagyok Vele, ma 12 hónapja.
Még mindig bennem van az érzés, hogy nem rám van szüksége, pontosabban, hogy valóban rám van-e szüksége.
Meglesz-e a 4-es átlagom? Nagyon úgy fest. Csak a matek ne lenne...
Az aszfalton ezüst petárdaként robbannak az esőcseppek?? Már nem...ugyan, hol van az már?
Csokoládé csábít. A másik asztalon. Igen.

madarat tolláról, embert...

cipőjéről! ma ezen gondolkoztam a buszon. nézd meg a cipőjét, és hasonló a személyisége is. amúgy,szerintem, az "embert barátjáról" című kijelentés baromság. lehet nekem egy olyan barátom, aki MINDENBEN különbözik tőlem, de mindenben. de barátok vagyunk. mégsem ismersz meg róla.
*jövök a buszon, észreveszem, hogy elkezd nézni egy srác. csak annyi tűnt fel belőle, hogy tök jó pulcsija van, akár az én stílusom. lenézek: acélbetkó. hmm, mondom ez igazán kevert =D és TUTI, hogy a cipője volt az, ami jellemezte:)
elég durva. a cipő sokat mond. a színe, a formája, a fűző színe, a stílusa, állapota (ki hogy vigyáz rá - bár engem néha a szétjárt cipő vonz :)) ... szóval, tetszik:)

embert cipőjéről!

ha nincs baj. az is baj.

Az is baj, ha nincs semmi baj?

Egyik napon a bölcs rabbihoz egy férfi jött, és így panaszkodott:
- Rabbi, elviselhetetlen az életem. Hatan lakunk egy házban, s rettenetesen unalmas minden. Mondd, mit csináljak?
A rabbi ezt mondta neki:
- Tudod mit, végy egy bakkecskét, és vidd be a szobátokba. A férfi felháborodva mondta:
- Egy bakkecskét a szobába?
- Igen, igen. Tedd, amit mondtam - szólt a rabbi -, aztán egy hét múlva gyere vissza!
Egy hét múlva megjelent az ember a rabbinál, idegileg teljesen kimerülten:
- Nem bírjuk tovább elviselni. A kecskebak olyan büdös, hogy nem tudunk a szobában megmaradni.
- Rendben van - válaszolt a rabbi -, menj haza, és a bakkecskét kösd az istállóba. Aztán egy hét múlva gyere vissza!
Gyorsan eltelt az a hét is, s örömtõl sugárzó arccal jött vissza az ember:
- Ó, rabbi, milyen nagyszerû az élet! Áldott minden perc, amikor hatan együtt vagyunk, a bakkecske nélkül!

Martin Buber
--------------
Mintha én lennék, esküszöm, mintha csak én lennék.

őszinte

fagyos hóba öltözik a táj, csak a nagy folyó lelke, az fáj.
befagyott,csak áll,nyílik a táj, rájön, többé nem ez a baj már.
hiszen legbelül, mint az éter, olyan, nem tudod elmondani, *
kérdés nincs már, csak egy: az ok, vajon vannak-e itt válaszok?
nem segíthet senki őrajta, az egyetlen: magára hagyva.
ha kiolvad, vajon jobb lesz majd?kerülni fogja majd a sok bajt?

én vagyok a folyó. ezt érzem. mintha mindenkire kisugározna ez az érzés. sokan nem tudják, hogy valójában hihetetlen önzetlen vagyok. de ilyen lelki vívódások között nehéz. tényleg sajnáltatom magam? nem hinném, talán úgy tűnik.de csak azért, mert mindenen elérzékenyülök. írtam is 30 őszinte sort. de nem ide, csak simán, egy papírra.

én egyszer kaptam kb 10 őszinte sort, összetéptem. ilyen téren az az egyetlen, amit nagyon megbántam.

friss

ez nagyon fájdalmas volt. többé soha, soha, maximum szűk baráti kör. hangsúlyos a baráti. tudtam én, hogy nem vagyok egy party-arc. és Ő sem. de biztos jól esett ez most neki. bár nem tudom, miért. az egyetlen jó dolog volt: Olivér
hagyjuk is. ma átmegyek Budához. meghallgatom a szilveszteri történetét.
képzeljétek, Bella megint felhívott:) pont szar hangulatban voltam, úgyértem kivolt a gyomrom:), amikor hívott. ááá örültem, mint állat. mondtam, h szeretem, és kicsit sírtam is. pelenkareklámokon is sírok. hogy miért? mert állítólag úgy érzem, nem érdemlem meg az életet. talán igaz, talán nem. 2010, úristen, leírni is furcsa, nehéz. aludni alig tudtam most... és még Őt is féltem. de kell, hogy ma beszéljünk, és majd csináljunk kettesben szilveszter aftert:)
a mai napon senki nem csinál körülöttem semmit. nem is kell talán. év első napja. számít ez? elhatározni bármikor lehet.
szóval nem hiszem, hogy ezek után kedvem, hangulatom lenne ilyen típusú bulikhoz. áá, kizárt. nagyon rossz volt. (ebből a szempontból) 2 ember púp volt a hátamon. de még mennyire. de még mennyire.
nem kell ez nekem. többésoha.