Tánc,tánc,tánc

Na most akkor minden rendben?
Nem, ugyan...A nap vicce lenne. Soha nincs minden rendben. Olyan nincs.
Szombat délelőtt, amikor találkoztunk 10-kor a művház előtt, még nem is sejtettük azt, hogy mi lesz este fél6 és másnap reggel 4 között...
Nem hiszem, hogy mindent le kéne írnom, mert ez annyira magánügy, hogy .... Azért írok le, mert vicces.
Először is a pályánál elég jó volt a break-es részünk, Kovi, Roland :) Nagyon meleg volt, leégtem. Szivem is ott volt Greggel.
Hazaértem, elaludtam olyan 2 óra felé...fél 5 körül kelek, úristen, 1 óra múlva vissza kell érnem a Musicalesekhez, mert vendégek voltunk a gálájukon.Oké, fél6. Ott vagyunk, mindenki. Felöltözve, kisminkelve, felborzolva. Semmi. Hánykor leszünk színpadon? Hát, olyan fél 9-9 fele. MIIIIIII? Oké, irány a Tesco, American Store, akármi :) ... Henrik vett gatyát, felsőt...Rászorult az egyik, a próbafülkében ott szenvedtünk...Aztán táncoltunk Beat it-et a mozgólépcsőn, elárulom, legjobb!!
Bevásároltunk kb 10 sajtos kiflit, 3 joghutot, kb. 6 energiaitalt, menjünk vissza, mert már nincs idő, úristen, mindjárt jövünk, meg lemaradunk, meg stb. Aha.. Fenééét:D ... utána ott hülyéskedtünk, meg ezek a barmok klipet forgattak...Csináljunk képeket ahhaaa jóó...Közben break-eljek, meg nyakba üljek, hajat egyek, mivan már?:D...
Oké, menjünk be a takarásba, ott még nagyban Valahol Euróba meg miegyéb, háttérben koreográfus meg vezető totál kész... :D mi meg nem bírjuk a röhögéstől áááá :D
Színpadra lépünk, egy szemüvegnek annyi, Krisz, meghalt a szemcsiid, nincs többé Jacksonnak szemcsije...:( Billie Jean...Majd Thriller... Smooth..ÉS MI:) Bad és break és Kovi és Roli és NAGYOBB TAPSOT KAPTUNK, MINT A MUSICALESEK, PEDIG EGÉSZ ESTE AZ ÖVÉG VOLT A SZÍNPAD:D....
(zárójelben, odajött hozzám a musicalStúdió vezetője, hogy nagyon szimpatikus vagyok neki - 2x beszéltünk 1 szót kb. és hogy imádja,amit csinálok színpadon, régóta figyel és induljak novembertől országos turnéra + 4 és lány és + 5 fiú társaságában természetesen fizet érte.)
Ezzel mi legyen? (Fash, vagy most kisebbel írok?) Na nembaj:D...Ez semmi, ekkor volt már,amikor a színpadon voltunk kb 10 óra...Ekkor eldőlt mindenféle körülmények között, hogy akkor mi most HOZZÁM jövünk bulizni, jó, akkor Henrik, légyszi, hívd anyát.. Nem, én hívtam fel. Ok, jöttünk.
Henrik, szerintem nagyon aranyos a barátnőd, mindent leszámítva, nagyon jól dumáltunk!....
Szóval én nem játszom többé felelsz vagy mersz-et...:D Jenni, örülök, hogy JOBBAN megismertelek, Hanna, szeretem a füled ... stb. ..:D Na még majd írok és közlök képet is :P:) (Ehhez a bejegyzéshez)

segítség

Ezt kapom, hogy aggódom érted és féltelek? Ezt? Zokogva ülök le a számítógép elé és próbálok mosolyt küldeni minden embernek...Ez így már nem állapot...Jobb lenne nekünk talán külön? Akkor mért érzek így és te meg úgy? És felhívlak, hogy minden rendben van-e, te meg egy rossz szó miatt elküldesz? Rámcsapod? Utána meg... Felhívsz mégis...Ha tudnád ilyenkor milyen jól esik, hogy vagy...
Ürességet érzek ilyenkor...Nem tudom, mért bántasz meg ennyire...És hogy én mért bántalak? Hidd el, azt sem tudtam, hogy ez neked fáj, hiszem szándékosan nem tenném, de nem tudom mi van most... Hogy mikor hogy érzel, illetve ezt tudom, de hogy miért azt nem, mert hiszen én nem szánt szándékkal csinálom, ugye.
Annyira nem megy az írás, meg nem is akarok ide kitálalni, mert csak negatív bejegyzéseim vannak szinte és ez nem is ide való...Csak jó leírni, amennyi kijön.
Hogyan lehetne minden tökéletes??
Olyan nincs?
Nincs hát, ugye? Naiv vagyok...Iszonyatosan..
De ... van, akinek minden olyan sima és egyenes és rózsaszín...
Nekem?
A körülöttem lévőknek? Ugyan..Szürke...Vagy ...fekete.
Nyarat akarok. Bár nem tudom, megéljük e ketten.
Bár hiszem. Minden héten úgy néz ki, örökké vége, de valahogy mégsem.
Próbálok hinni, bízni.
Bízni a világ legnehezebb dolga, azok után,amiket kaptam anno.
Gyűlölök bízni. Mindig csalódok.
Mit tegyek? MIT? MIT ? MIT ? ???

egyemmeg

Mi történt?

Lélekbaj. Hogy zuhanna le minden,amit felépítettem!!!
Hogy folyamatosan táncolni, de mindig és abba nem hagyni... Lehetőség, pénz, fájdalom, lelki, testi.
Elismerés? Akitől várom?? Uuuugyan, álmomban sem!! hahaha...
Neves emberektől, szakmabéliektől mindig. De mért?? Nekem nem jelent semmit, azon kívül, hogy van 15 érmem és 3 kupám és kb 50 db emléklapom,oklevelem meg 2-3 különdíjam??
Ez csak tárgy.
Hajlékony vagyok.. Húúúha... ÉS?? MUTASSAM MEG? NEM AKAROM!
Mivel tudnám még lenyűgözni azt a 2-3 embert, akire szükségem van? Mivel??
Egész nap.. Áh..
Nem megy.Szerintem ez az egész meg fog halni. Amit 4-5 éves korom óta összetáncoltam. Vagy amit -1 éves korom óta...
Ez az egy.. Az egyetlen,ami megadatott nekem...
5 évesen kényszerből táncoltam és úsztam, mert anya azt hírdetet, muszáj, meg milyen jó lesz testemnek,lelkemnek.
Én nem akartam.
1-2 év múlva úgy kellett kirángatni a táncteremből.
13 évesen megkaptam az első tánccipőmet. Azután a másikat, ami másfajta.
Szét vannak táncolva. Szakadtak. De kitartóak és örömet hoznak.
Mit tegyek?
Régebben más volt, láttam, hogy büszkék. Most? Egy vagyok a sok közül.
Én nem tudom, mennyire vagyok tehetséges, de nagyon sokat fejlődtem és ez az egyetlen..AZ EGYETLEN OLYAN DOLOG, ahol nem vagyok kislány, ahol mindent meg merek mutatni, ahol nincsenek gátak és problémák,miközben táncolok, ahol láthatom felnőni magam...
Mért... Mért kell elvenni? Pusztán divatból?
Mit tegyek, hogy visszakapjam?
HOgy megtartsam?
Hogy visszaadjátok?
Hogy ne vegyétek el??

szárnyára vesz majd a hírnév...

Hol is kezdjem... Írok egy kicsit, mi történt velem a nagy rohanásban...
Össze vissza fogok írni, ha nem baj ...
Kezdjük ott, hogy tegnap elmentem edzésre. Nagyon szeretek edzésre menni,de azért nem mesélek róla soha, nehogy lelőjem a poént ( Júni. 20. ) .
Hazaértem,Gergő itt volt. Kitekertünk Szigethalomra biciklivel, a nővéremékhez. Ég a kezem, rossz volt a markolat :) ... Fáj a popsim, szar az ülés.
Különböző bogárfajokat ismertünk meg. Nem tudom, többet szedtünk-e ki a szemünkből, mint amennyit lenyeltünk. Az eső pont akkor kezdett esni, amikor odaértünk. Visszafelé sem esett, mikor úton voltunk.
Oké, nem írok ilyeneket, mert nyilván unalmas :) ...
Levágattam a hajam.Bizony. Én. :) Az eredetihez képest 43 cm-rel rövidebb lett. :)
Nem ... Ahogy jött az ihlet, meg egy csomó minden, amit le akarok írni, úgy el is ment...
:) :) Most nem írok, úgy néz ki :)


FÉNY!! Szólít egy hang, te is szállj! Szárnyára vesz majd a hírnééév. Lálálál. Jézus..Kivagyok ettől :D És Henrikékmég bent vannak 7-ig. Atyavilág :D hajrá Krisz és Henrik :D

neked,rövid,szépnap

19-én húsz éves lettél. Talán nem nagy dolog, de minden nap volt egy tortád... Finom volt mind, főleg az az epres. Megkaptad a 2 pólót is, egy kis kártyát és még pénzt is, sőt még meg sem volt a bulid, de te mégis, te mégis - és ne tagadd, mert láttam :) - a legjobban annak örültél, hogy itthon, ágyba vittem neked a tortát - gyertyával. Igen, örültál a gyertyácskának, csillogott a szemed, hogy idén nem marad el a gyertya :) Hiába voltál tegnap a világ legfáradtabb embere, csillogott a szemed emiatt.
20 vagy...Atyaisten. Nekem még a 17 is sok. Én annyi vagyok. Leszek. Kitudja.
Nemhogy a 17, a 18...De te húsz éves vagy. Kisfú. Letagadhatnál 3 évet.


Valahol mindig ott lobogtál
a Tejutak gomolygó vak csillagködében

Tested forró fénycsóvája
a mindenségből csak azért szakadt ki
hogy külön is ragyogjál

Valahol mindig ott lapultál.
Keszei István

most mi lesz?

Fogalmam sincs még mindig, hogy mire véljem. Fogalmam sincs.
Lehet, hogy te olyan ember vagy, akiből egyszerre jön ki minden? Ezért ilyen sok és fucsa?
Lehet, hogy te sokáig magadban tartod, mi bánt? Utána csak így kihányod a sok rosszat a sok bajt a sok sértést feléd illetve mások felé?
Mért van ez így? Mért roncsolod így magad? Vagy ez nem az? Nem merek már semmit mondani.
És azért, mert nekem van blogom, most én vagyok a fő fő fő nem tudom kicsoda, mikor ez így nem is csak rám vonatkozik? Vagy...Igen? És ha igen, akkor vajon miért?
Én mért nem értem?
És miért fáj? Anyukám azt mondta mindig, hogy az ilyet ne vegyem fel...
De ha kicsit talán úgy van? Pedig nem...
Akkor mért kaptuk? Mért kaptam?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre várok választ.
Most pedig megírok két darab esszét és megnézek egy filmet a szerelmemmel.
Végre, legalább nem vele van problémánk és megtanulok ilyet is megoldani vagy nem megoldani.

beszélgessünk

Valamelyik nap a TV feletti polcon kerestem apa egyik pólóját. Székre kellett állnom, ám a széket utána otthagytam, bezavart a TV-be, nem láttam tőle. Fogtam, arrébb toltam. De nem a helyére, pedig még egy másodpercet sem vett volna ez az időmből.
Nos, a szék egyenlő a problémáimmal.
Azokat ugyanúgy félre rakom, nem a helyére...
Pedig azt kéne.

Klau, tanulj meg bízni az emberekben.
Kérlek. Kérve kérlek.
Lelkiismereted, vagy, ha úgy tetszik, társad.

Jó, jó, de nem olyan egyszerű, ha az ember folyamatosan csalódik.

Hiszen csak bebeszéled magadnak, lányom.

Lehet benne igazság.

Ez az igazság...

Jó,oké, próbálok tenni valamit.

Tégy is. Mindenkinek jobb lesz. Jön a nyár, szép lesz. Nem orvosos,gyógyszeres,nyugtatós,oké?

Rendben. Balatonos,Velencés,Vizes,Szerelmes,Pihenős,Tanulós,Kedves lesz.

Remélem is, tartod magad hozzá.

Tartom.

ebben a végén nagyon tetszik egy valami. :)

helyzetjelentés

Háromnegyed 12. Éjjel. Gergő most ment el, itt van a két nővérem, párjaik. Édesanyám alszik, édesapám kint, az említettekkel. Én sok bort ittam, sok székelyképosztát ettem.

Szerintem szép a családunk. 3 lány, ők ketten nagyon szépek. Mások szerint én is és jól nézünk ki egymás mellett. Szerintem én kilógok, mert ők mindig maximummal jelennek meg. Bár tudom, ez nem így van, ők sem mindig "tökéletesek" . Senki sem az. De ők szépek mindenhogy. Szép kis család. Nagy család.

Nem tudom, mért fogalmazok így :)

Nem is érdekel. Talán a bor miatt. Vagy a székelykáposzta miatt.

Telefonra várok.

A holnapra várok.

Arra várok, hogy visszajöjjenek a csajok+fiúk ebbe a szobába :) Hallom a hangjukat. Nevetnek, csodálkoznak. Az ajtó néha kinyílik.

Anyukám vajon nem ébred fel?

A szobában a székek, asztal össze-vissza. Előttem hamutál, energiaital. Ma már nem borozom. Mivel 10 perc van a mából. :)

Mind a két TV megy, halkan, az enyém hangosabban. A szép ciprusi képeket tartalmazó lapotop hangoskodik.

Itt egy negyedéves kép a "partycsoportról",amin csak az anyukám és a szerelmem nincs rajta, valamelyik fotózozz, a másik meg nézte, már nem tudom:) Csak azt, hogy mi itthon általában így ülünk össze

:)

ahol összegyűlünk

E10 volt, hol nem volt

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Herold Eszter, akivel elolvastunk egy darabot. Federico Garcia Lorca - Bernarda Alba Háza.
Kezdhetném így is: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Herold Eszter, akivel közösen álmodtuk meg a darabunkat.
Sőt: Egyszer volt, hol nem volt egy darab, ami összehozott tizenegynéhány embert.
Vagyis: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy darab, aminek köszönhetően levetkőzhettük egymás előtt a gátlásainkat. Megnyílhattunk. Sírhattunk, nevethettünk, hisztizhettünk, tűrhettünk, bízhattunk, gondolkodhattunk, kitarthattunk, tanulhattunk. És a többi.
Szóval, kezdhetném így is. Úgy is, amúgy is. Már nem kötött, már nem Bernarda Alba, már egy érzés.
Oda akartam kilyukadni, hogy a szerda esti előadás mindenféle technikai dolgot leszámítva nagyon jól sikerült. Mesélek egy kicsit.
Megérkeztünk az E10-be, előzetes törivizsgákkal a nyakunkon stb.
Az Oktogonon rögtön egy csodálatos látvány fogadott bennünket -engem legalábbis megrendített - nem írom le. :)
Bementünk a szeretett helyre. Rögtön felmentünk a kamaraterembe, ahol minden gyönyörű volt, nagy tér, fények, függöny, székek. Mindenkinek minden ruhadarabja megvolt, hála Istennek. Azonnal belevágtunk a próbába, illetve szerintem ez már nem is próba volt...
Beállások, gyorsítások,lassítások, kiabálások, megsértődések s mindez egy hatalmas éneklős megnyugvással, ölelkezős nyüzsgéssel végződött.
Bejöttek a szülők, rokonok, barátok, ismerősök, kíváncsiskodók.
Elkezdtük. A színpadon mindenki minden tekintetben ott volt. Testileg, lelkileg.
A takarásban viszont...=DD Éppen egy "nyomasztó" jelenet, csöndes zenével, takarásban nyomatjuk a táncot ezerrel, röhögve, hülyéskedve, majd ki a színre, mintha misem történt volna, mint akit "épp a halálba küldenek" fejjel.
Bakik, bakik... Nem voltak feltűnőek...Nagyon fel voltunk pörögve, nagyon meg lettünk dicsérve. 10 fokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Mit 10...10 ezer...
Nos, ami utána következett, az sem volt semmi...Beszélgetés, sör. Tánc, hazamenetel, este.
Villamoson. Bexi nekünk így.
-Jajj, hogy hívják azt a szendvicset...Van egy olyan hatalmas szendvics, a Donát a felével jól lakik, mi is az... King Kong, igeen!
eltelik 15 perc,addig dumálunk erről arról, már el is felejtjük a szendvicset, amikor a kedves pocakos férfiú odahajol a Bexihez:
-Elnézést, meg tudnád mondani, mi van abban a szendvicsben,amit említettél?
Halálkomolyan elmagyarázta, majd leszáll a kedves pocakos, röhögés... =DD...Jaj, mindez megspékelve egy ukrán fiatalemberrel,aki mindeközben polifonikusan hallagatta a Numa Numa jééé-t...
De ez még semmi, amit most leírtam, hajj, úristen, de semmi...
Darab vége: kegyetlen, őrület, káosz mindenütt, tánc, izzadtság, elborultság, csapások, ütések... Kipurcanás.. Kész... LihegLiheg,nyög...

Istenem, valami még eszembe jutott..
Ja, igen! Ezerszer jobb volt,mint az ODT-n... Jajj, igen? Hogy mi? Hogy ott nem bakiztunk? Nem, nem, tényleg nem volt ennyi technikai hiba, de mégis teljesen más volt
Itt érzések dolgoztak. Megtaláltuk.
legalábbisén.
Szerintem többen is.

mi???

Nem, nem fogalmam sincs, hogy az emberek hirtelen miért viselkednek velem szemben másképp. Megváltoztam? Rosszat tettem? Nem értem.
Ma előadás E10-ben. Nagyon várom, de tartok is tőle. Talán csak azért várom, hogy együtt legyek Velük.
Kár,kár.
Ma még töri vizsga. Mért áltatom magam, hogy tudom? Alig tanultam...Pótvizsgáznom kell majd, tuti.
Hétfőn angol vizsga volt. Írásbeli. Most töri, csütörtökön magyar, kedden angol megintcsak, majd a tényleges magyarvizsgák.
Közben táncolok, próbálok, előadok, tanulok stb.
Szerelmem pedig érettségizik. Egyem a szívét. De szorítok neki mindennap...
Áhh... Szívesebben olvasok,mint tanulok. Lusta vagyok. Most is ...KÉszülnöm kellene, ráadásul még lenne időm 1 leckére... De nem, mert ezt le kellett írnom...
pff.

már nem kellek? Felelj, mi baj? Miért? Hiába? - Zaj -

Az impotencia
a félelem fia,
nem használ ellene
se kényszer, se ima.

Mért sújtasz így, Atyám?
Aszályt borítva rám,
egy csepp vigasszal édesítsed
szikkadt, keserű szám.

*

De hogy lehetsz ilyen kegyetlen?
hogy dúlhatsz így, összerontod?
Kicsúfolod törpe bolondod?

*

Kicsúfolod, megszégyeníted.
szégyen, szégyenfára feszíted,
hogy mindenek nevetve lássák
fogyhatatlan ostobaságát.

*

Ezt mégse kellett volna tenned,
amit adtál is, visszavenned,
hisz felcifráztál, ne tagadd,
mint egy lakodalas lovat,
adtál izmot, csengőt nyakamba,
mulattatott, ha szólt a hangja,
már nem kellek? Felelj, mi baj?
Miért? Hiába? - Zaj -

szeretlek. milyen kínos ez a szó

Hát elmentél kisszivem. Hát elmentetek mindannyian. Nem mondanám, hogy olyan különlegessé forrott ki a viszonyunk, de már most hiányoztok. Nem, nem hatott meg szinte semmi. Csak a saját érzelmeim. A ballagásotok 1 óra alatt lement, körülbelül. Megcsináltam nektek a műsort. Megcsináltuk.
Sokan nem mutatták - különösen Te nem, babám - de mindenkin, egytől egyig mindenkin látszott, hogy minden hiányozni fog nektek, hiányozni fogtok egymásnak. Nem is tudom...Különleges és úgy érzem itt,most az A-sok voltak a dominánsak. Hiába minden kifogás, de valahogy ők jobban egymásra találtak és köztük is vannak tehetséges emberek, tök mindegy, miben. Én nagyon megszerettem őket.
Hát elmentél kisszivem. Nem futsz le hozzám a lépcsőn ezentúl, s bármelyik szünetben lemegyek, te nem beszélgetsz a Tomival már. Nem visszhangozza az iskola a nevetésed, ünnepeken nem nézhetek veled össze. Ha kijövök a teremből nem azt látom meg elsőnek, hogy két kézzel fogod a kis szendvicsedet és eszed. Hogy a termoszoddal félrelöksz mindenkit. Nem tudom neked rögtön elmondani, hogy milyen volt az előző órám. Hogy milyen jegyet kaptam, hogy mi volt vicces, hogy mi volt szomorú. Iskola után nem együtt megyünk hozzád/hozzám.
Ez nagyon fog hiányozni.
De ki tudja...Lehet, hogy ettől még erősebb lesz köztünk valami és megértjük majd, hogy mi is az az élet.
Közösen.
Ennek az iskolának köszönhetem, hogy megismertelek. Olyan jó, hogy ide jártál. Egyszer majd végigáldom e falakat.
Olyan jó, hogy vagy. De...Most olyan mintha nem lennél.
Megköszöntétek, hogy szép műsort csináltunk. Én köszönök nektek mindent. Neked szivecske. Jövőre üres lesz minden. NAgyon szeretlek. Köszönöm a tegnapot