10 nap Erdély

életem legtanulságosabb s lehet, hogy legjobb tíz napja volt ez. sokat beszélgettem az Osonókkal, s ott élő "színházmentes" emberekkel is.
egy dolgot biztosan tudok; kissé beszűkültek, azaz kevéssé nyitottak nálunk.
Muha, Pityu, Lóri, Mesi, Berni, Réka, Nóra, Heni, Marika, Misi. Remélem,senkit nem hagytam ki. megszerettelek benneteket,s örölök, hogy ennyire megismertük egymást. remélem folytatódik az ismerkedés,s továbbra is tartjuk a kapcsolatot. köszönöm a közös előadást,s a tartalmas beszélgetéseket.
nem írok le semmit blogba, mert itt mindenki el tudja olvasni. a komolyabb dolgokba itt nem is akarok belemeni. inkább könnyed, vicces dolgokat írok le címszavakba.
-előbb lépcső
-hem hem
-Katyika meg Matyika
-alapállás, energia, mint még soha
-Üdvözlöm önöket a Szent Anna tónál
-Pompi: mee mee, haphap, hem hem.
-Bexi: nyúúlháj, tyúkszem,csinn és bumm:D
-Csenge: Fumatul Interzis. Bani de Líceu.
-Betti: Deák Ferenc.
-Bella: ez túl sok :D
(így voltunk szobatársak, egyébként:))
Imádtam a Muha-Pompi kontaktot. Imádtam a táncunkat.
A ribizlibort.
A közös bisztro-zásokat. Gabriel Stankovich, lengyel nagybőgőst.
A Bolyongást. Sosem unalmas. legnagyobb színházi élményem.
A hosszú utazást is megszerettem.
ja, Kopár Manó.
ÉS A SZÉKELY LEGÉN' ... :)
Táncházak... :) Wellness, Fitness, Happyness. :D Családi Kripta.
Jajj, legyen november!!
Akit ez amúgy jobban érdekel, az keressen meg, mert itt nyilván nem fogom kitálalni, időm se lenni leírni :) Meg szerintem ti sem bírnátok végigolvasni.
Szóval le sem akarom írni, s nem is tudom.
Ákos tanárúrnak külön hála. mindenért.
Stellanéninek meg aranyérmet anyaságból, MOST!
Soma bá' egy édesember. Köszönjük, hogy vezette a buszt, s hogy mindenhol épségben, időben ott voltunk.
Majd mesélek, ha érdekel valakit :)

kutyacska.

nem hiszem el

miért van az, hogy az ember olyan nehezen dönt a fontos dolgokban?
ez természetes, de senki nem mondta még el nekem, hogy miért van így.
hogy miért vagyok csöndben, amikor az életemmel játszom.
hogy aztán se a jó, se a rossz döntésemet nem tudom kiheverni...
fáj belül, fáj kívül.
"ma még fáj, de egyszer minden megfakul" ... nem igaz.
mindent érzékelek... ha szép egy énekhang és tiszta, akkor kiráz a hideg, ha nem , akkor nem történik semmi.
ha finom az étel, sokat eszem és jól esik és érzem.
és sorolhatnám.
de miért nem vagyok képes dönteni? nem tudok a szívemre hallgatni, mert eléggé kivan szegény.. és össze-vissza döntöget és nem lehet a fontos dolgokat a kisszivemhez igazítani... mert abból káosz lesz...
nagyon nagy az űr ezen a téren és fel kellene nőni hozzá...
soha nem lesz teljes, de legalább... lenne valami, mert így nem bírom...

szeretnék nyugalmat, nyugodtan táncolni, szabadnak lenni és valakit, aki támogat és nem zavarja az, hogy jól érzem magam.
nem tudom, hogyan tudnám ezt elérni, nem tudom, mikor és hogyan bízzak.
hogy kell bízni?
én soha nem tudtam eldönteni, hogy mikor akarok bízni és mikor nem...
általában nem bízok.
a táncban bízok,de már belefáradtam,mert a tánc nem egy ember...sajnos. pedig akkor ő lenne a párom.
nem tudom, mit tegyek, kiről kérjek segítséget és hogyan. nincs időm.
ez az egyik legrosszabb időszakom, ahol 1 dolog segít.
valahogy mégsem jön össze
semmi
nem hiszem el... hogy megint ilyen szerencsétlen vagyok.
miért nincs mindenre idő, pedig olyan hosszúnak tűnik.
tényleg rövid.
tanácsolom, hogy cselekedjetek mindenben, amíg lehet.

valami

Elkezdődött, meg nem áll, faktol, órál, táncol, versel, tanít, táncol, előad, szeret, gyűlöl, vár, mosolyog, zenél, olvas, angol, minden.
Imádom :)



és gyűlölöm.