úristen

homályosan ragyogni

Én...nem tudom ki hogy van ezzel, vagy mások is vannak-e így, de biztos. Meghallok egy mentő- avagy rendőrautót és összeszorul a gyomrom.
Látok valami borzasztót,amiről eszembe jut életem rosszabb korszaka, elkezd szúrni az oldalam.
Sokkol egy hír-nem kapok levegőt.
Izgulok - mintha nem lenne arcom.
Történt ugyanis...á, nem írom le. Nem írok le bizalmas dolgokat.
Szúr a szemem. Több napos próbák.
Holnap előadás.
Alig várom. Tudom, hamar vége lesz, rövidnek fog tűnni,ezért minden pillanatát meg kell ennem.
Lassan. Nem habzsolni.
Most is összeszorult a gyomrom, nincs arcom,nem kapok levegőt, és szúr. De...

NEM az előadás miatt.

Homályosan Ragyogni....

pénteken

05:30 - ébredek. alig látok, felkelek, zuhanyzom, öltözöm, ilyesmi.
06:55 - elindulok. Huggonay Vilma utca. első magyar orvosnőnk - gondolkozom. Március 15-e utca. macskaköves, félig. kertesházak. nem rég 162. évforduló, pártok. gondolkozom.
kereszteződés.
07:00 - volt iskolám mellett haladok el. ott a pálya. üres, de most számomra mégis teli. gyermekkorommal. ott fociztunk, majd mikor nagyobbak voltunk, néztük a fiúkat, ahogy fociznak, majd mikor még nagyobbak, ott beszélgettünk. a pályánál, mellette, körülötte. futottunk is párszor. rengeteg emlék kavarog a fejemben ilyenkor, rengeteg kép ugrik be. félelmetes. de gondolkozom.
07:10 - barosstelep - jön a vonat, felszállok. itt is mennyit voltunk, sokan...gondolkozom.
07:25 - kelenföld. leszállok. nem nagy táv. lesétálok az aluljáróban, gondolkozom.
07:30 - bánk bán utca - kínos beszélgetés, még kínosabb csendek. erősen gondolkozom.
08:00 - thallóczy lajos utca - Nemes Nagy Ágnes Humán Szki. iszonyatosan gondolkozom.
tanulás, tanítás, lépcsők, ablakok, mosdók, nők, férfiak, lányok fiúk, felnőttek, gyermekek.
18:00 - próba vége - próba közben minden egyes testrészemmel gondolkozom.
19:00 - trafó. előadás. bozsik. nemtetszett. végig gondolkodtam, szenvedtem, szorított a mellkasom.
22:40- újra kelenföld, Henrikkel, vonat. beszélgetünk, nevetünk, mint régen. ( 8 éve....) de... minden agyrészem forog. feszít a mell, feszít amell.
23:00 - itthon. ágybadőlök.
álmomban sem hagy nyugodni,amin gondolkoztam, amiken gondolkoztam.
erről álmodtam.
08:00 - felkelek, készülök edzésre.
rájöttem.
szombat. SZERELMES vagyok.
14 hónapja.

lesz hiány

Tényleg tudni akarod?
Hát nem fogod!
Azért is csak azt írom le, hogy tegnap milyen volt. Mit éltem át legbelül. Nem írom azt le, ami fáj, bánt,feszít vagy nem jön ki. Nem írom le.

Tegnap, nővéremmel és Karcsival. Ugye ők most elmennek 8 hónapra, addig nem látom őket. Hiányozni fognak.

Nagyon jó volt, most keltem, tudom, korán van, de megyek Hannához.

Szivemmel kimentünk a kertbe több, mint 1 órára és beszélgettünk és nagyon szép dolgokat tudtam meg. Éreztem is.
Illetve...Nem is tudom,mit éreztem.
Talán jó volt.
Most hétvégén nem látom, 2 napig nem találkozunk.
Elment dolgozni, én megyek a keresztanyámhoz, Csepelre. Várom már. Ott jó sorsom van.
Szóval nagyon szertem a nővéreméket és várom őket haza, bár még el sem mentek, éppen szundítanak egy emelettel feljebb :) Mivel ittunk tegnap és ettünk sokat.
Sajnos be kell rekesztenem ezt a bejegyzést, mert zuhanyzom és megyek. Egyébként süt a nap :)
jövőhéttől jó idő!
ezt is várom.
örülök, hogy jön a jó idő, így annyira nem fog fájni, hogy nem látom őket sokáig, mert kicsit elveszi a figyelmem a meleg :)
ha tél lenne még... mínuszokkal. hehehe. akkor persze... összetörnék. no nem főként amiatt, hogy elmennek...
Gergőnek is hiányozni fognak addig.
Mindenkinek.

jelentés

informatika óra. most költöztem a 3. sorból a 4.be, középre. elől egy sorban ülnek. 3-n. a 2. sorban szintén 3-n ülnek. babrágó szag van. szeretem. biztos a vivi miatt. noémi ül. gyöngyös mellettem és dominik. egyikhez sem szólok. dominik röhög. nem tudjuk min. nem is érdekel. gyömgyös ül. timi kiült a radiátorra. megkönnyebbült. dalma is egy radiátoron ül. "köcsög szőke ribanc" - hangzik el, mint általában. ( ... ) franci zenét hallgat. néha válaszol a mellette ülő szandinak. leghátul csenge most egyedül. neki nagyon fáj a füle, de azért vicces, mint mindig. kerestük a transzvesztitát, aki esernyővel táncol, rózsaszínben és ráadásul anorexiás. a néni magyaráz. ami kár, mert ahhoz kinyitja a száját.
kinézek, nap. de amúgy hideg van. de azért erőlködik a napocska. aranyos.
a másik teremben németóra van. biztos izgalmas. matek jön. hoztam tankönyvet. hurráhurrá. de nincs gépem. számológépem... fenébe. de van könyvem! éljen,éljen.
nem várom egyik órát sem.
a drámatörit ... jó azt igen. közben elnyomtam valami gombot, bejött valami microsoft.
direkt fogalmazom így, ahogy. most ilyen a hangulatom.
a hajam most egyenes, a körmöm francia, bőrdzseki van rajtam. érdekesen hangzik.
de jó így lenni, jó így ülni.
várom a jó időt.
várom, hogy most kicsöngessenek. 1 perc van addig.
várom, mert kisietek a teremből, gergőhöz.

tavasz? hol vagy? meleg? nyár? micsoda?

március 7, vasárnap 11 óra. szálingózik a hó. kell ez? hát egyáltalán nem. elmegy a kedvem így mindentől. vettem pár tavaszi dolgot, ezt,azt, de így nem tudom hasznosítani. más íze van így az ételnek,italnak, másként szeretek és másként fogalmazódnak meg a gondolataim.
rossz a hangulatom, többet veszekszem, utálok itthon lenni, itt semmi sem jó.
rendet raktam, de a szoba így is olyan rideg.
elég volt már bőven! mért nem tarthat ez a borzalmas időjárás mondjuk karácsonyig, aztán viszont látásra.
nyáron születtem, nyarat szeretem, akkor vagyon én én, úgy igazán.
nem tudok mit csinálni ilyen időben, elveszlik a személyiségem.
ebéd, dvd, finomság. mire ezekkel készen vagyok, remélem jön a jó idő. remélem.

ami nem fáj, az nem szerelem

elég,kész,vége.

attól, hogy valakiben megbízom és elmondom neki, hogy mi fáj a lelkemnek... attól ide is azt kell leírnom? mert ha igen, akkor én már nem értek semmit.
azért menekülök, úgymond ide, hogy ki tudjak írni magamból mindent. és ANNYIRA SAJNÁLOM, hogy a jobb dolgok jönnek ki belőlem. már csak egyes emberek miatt is, akik szeretik kombinálni az életemet. had legyen az én problémám, ami valójában az én problémám, légyszíves.
azzal, ha egyik percben megértő valaki, másik percben meg vérig van sértődve egy apróság miatt, miközben én valakinek az életéért aggódom, hát nehogy már.
igen, leírtam, most leírtam. ki akartam írni magamból, csak úgy okulás céljából is - no nem annyira nekem, mint másoknak.
de ez már csak így megy. most mindent kiírok magamból, örültök? mindent.
nem tudok minden telefont felvenni, nem tudok minden másodpercben msn-en visszaírni, nem tudok minden nap eleget tenni mások kielégíthetetlennek tűnő vágyainak, nem tudom, hogy valójában engem akarnak-e, mint embert, vagy engem, mint időkitöltőt, ha épp nincs más dolguk. félreértések elkerülése végett, ez a bejegyzés nem személyre szabott, s főként nem arra vonatkozik, aki leginkább magára veszi, ha mégis, akkor kérdezzen rá, vagy írjon nekem, akármi, csak ne játssza el kis óvódást. kérem.
most a 2. informatika órám közepetáján ülök és viselem el a tekinteteket, s más egyebet, amit kapok. kedvességet is. egyszerűen magányra vágyom, meg táncolni, igen a Hannához. mert nagyon nagyon jó. szándékosan írok így.
várom a mai Csehov-órát. olyankor mindig tudok koncentrálni, olvasás közben,mert az jó és szeretem Csehovot és remélem Evi visszahozza a füzetem, no és hogy egyáltalán bejön.
egyébiránt míg egyesek hétvégén 10-11-ig, vagy tovább alszanak, én fél 8-kor kelek és délig edzésem van, vagy fél egyig, szombaton és vasárnap, szerdán, pénteken pedig este, azonkívül hétfőn kedden 6-ig vagyok iskolában, csütörtökön tanulok meg mindent, ami órarendemhez képest nem egy szerencsés nap.
még valami: vár rám 1-2 műtét, semmiség kórházban magányosan reggeltől estig fájdalommal lenni. én nagyon szerettem, ugye és akkor is mindenki bejött hozzám, akitől "elvártam", végtére is senkitől nem várok el semmit, de akkor ők se vonjanak felelősségre.