komolyan

Mostmár valaki komolyan megválaszolhatná kérdéseimet, mert belefáradtam a válaszok kutatásába... Tudom, hogy az én feladatom megválaszolni, illetve megkeresni a válaszokat... De nem megy, mert mást is szeretnék csinálni az életben, mint ezeket a válaszokat kutatni, de annyi kérdésem van, hogy emellett nincs időm mást csinálni...

Hiányzik az iskolai légkör és majdnem mindenki, minden B osztály. Az A-sok annyira nem, 1-2 ember van, akit megkedveltem, de a többi mehet,ahova..Való =D...

Hiányzik a biztonságérzetem is, ami nálam az egyik legrosszabb dolog...Anélkül nem tudok szeretni, nem tudok ölelni, nem tudok mosolyogni és nem tudok elmenni sehová... Csak tácolni vagyok képes biztonság nélkül...Talán még azt sem...Nem tudom, hiszen táncolni mindig, mindenhogy. Akár gondolatban, akkor is.

Ma remélem találkozom Gergővel, de csak remélem...Mindenféleképpen találkozom Hannával, aztán pedg Jennivel és ma is Flash Mob próba:) Veszek egy napraforgót és kimegyek a Fához Deákra, mécsest is viszek Michael-nek, hogy este még meggyújtsam neki.

De nagyon szeretném Gergőt is látni. Nagyon. Megit elrontottam valamit.

Nem szoktátok még meg?:) Ez van... Istenem...Hogy mindig van valami...Pedig higgyétek el, nekem enélkül is elég izgalmas az életem, ez pedig a legkevésbé hiányzik belőle...

berögzülés,megszokás

Elgondolkodtat, hogy miért, hogy ki és kik és mégis mikor és hogyan? És én ki? Ki? Én kivel? Én miért? Vagyok valaki, valahol és a legfontosabb, hogy valamiért.
Berögzülések:
-helyesírás - fontos és mindig, mindenhol kell.
-hosszú haj - soha ne legyen rövid (most sajnos muszáj volt, mert az egészsége fontosabb)
-egyszerű minták, egyszerű színek
- fekete, fehér, szürke
- ásványvítz - valamiért rászoktam, talán, mert nincs pénz colára...
- táncnál vagy nagyon sok, vagy nagyon kevés ruha -a köztes nem jó
- nem másoknak mutogatni, hagyni, hogy ők vegyék észre
- saját dolgok kialakítása - másokról maximum példát venni - azt is átformálni klaudiásra
- érzést vinni mindenbe, amiben nem találom a helyem, abba is.
- szemöldök, fontos.:)
- állatok, erdők
- könyvek tisztelete (ha leöntöm narancslével, akkor is - bocsi, nem akartam:()
-olvasni, mindig minden helyzetben
- villamos - tipikus, régi, hangos és rázós
- Fővámtér esős szaga - illata
- kávézó, kocsma
- színház
-Budapest
- mezítláb
- Pöttyös Guru
- elázni
- napozni
- ölelni (ritkán, csak közelieket)
- mosoly
És még sok más. Ezeknek vajon van miértje? Remélem, hogy van.
Szellemek.

amúgy

Tegnap megvolt az első Flash Mob próba és igaza volt az Albínó Jenninek, kb 10 perc alatt meg volt a tánc...Who's Bad. Igen, a Bad lett végül, erre vártunk, hogy megtudjuk, mi lesz.
Sajnos a másik Jenni és Linda nem tudtak jönni, de Evelint azért evittem:)
Én nagyon jól éreztem magam a Gödörben 150 ember között, ahhoz képest, hogy gyűlölöm a tömeget, de itt tudtam, hogy mindenkinek egy a célja, hogy ugyanamiatt az ember miatt vagyunk itt mindannyian!
Nagyon nagyon várom már ezt az egészet.
És itt a nagy igazság az életemből: Ha valami jól összejön, akkor egy másik dolognak befellegzik ... :'( Mondanám, hogy nem bánom, csak el ne szálljak, most , hogy megbízható, jó barátokra leltem, csak most el ne szálljak!!!
Tudjátok sok dolog jó emberekkel magatok mellett nem fáj. Nem nem.
Olyan érdekes. Okké, fájdalmas, de nincs időm csak a fájdalommal foglalkozni, holott vicces, megnyugtató és igazi, hús vér barátaim vannak :)
Ők mentenek meg most mindentől.
Amúgy meg




a faszom kivan.

valahogy jött.

nem tudom biztosan, hogy honnan jöttem, s csak remélni tudom, hogy oda megyek, ahová tervezem. de miért vagyok én itt? ki tudja a szerepem? lehet, hogy drogot kell majd árulnom...lehet, hogy melegételt kell majd főznöm, de lehet az is, hogy azt csinálom majd, amire gondolom, hogy teremtettek. egyszer már elértem valamit. apámból kijőve én voltam a leggyorsabb. valamit biztos akartam. lehet, hogy nem táncolni, tanítani fogogok.. lehet, hogy nem foglalkozhatom nyelvtannal, irodalommal. lehet, hogy szülésznőként teljesedik be a sorsom, vagy akár pénztároként. de akkor is csak magamat használom majd.

Nagy felelősség nekem már az is, hogy Hannáék cicáját és teknősét etetem. Képzeljük csak el, ha még ott lenne a két kutyus is? Tanultam már eddig is sokmindent és nagyon szeretek a Morgival meg a Tekivel lenni. Jó társaság. Furcsa, de ha elmondok nekik valamit, ők megértik, úgyérzem. Beszélgetek, játszom velük. Adok nekik enni, de ők többet akarnak! Hiába néznek olyan gyönyörűen kis szemükkel, nem kaphatnak ám többet!
Ígyis mindig van jutalom nekik. Játszom velük és beszélgetünk. Morgi igen értelmes és jó tanácsokat tud adni :) Amúgy tényleg.
Hiányzik Wotika meg Sunny :( De nekik jobb ott, ahol most vannak:) ... Majd nemsokára látom őket:)
Hannáék is hiányoznak, ha már itt tartunk. Morgónak sokat mesélek Hannáról, volt, hogy már táncoltam is neki :) Élvezi, nagyon:) Van ám, amikor elveti a súlykot,akkor kicsit fel kell emelnem a hangomat sajnos...
Most mi van? Most várom, hogy Buda felébredjen és tudjunk dumálni. Még várok rá egy órát, addig rendet teszek, eszem meg ilyenek:) ... Ha nem kel fel fél 3-ig, akkor elindulok Morgózni meg Tekizni. Jujj, már hiányoznak:S Ez milyen már? :(:( Imádom őket!!
Egy cicához meg egy tekihez hosszabb idő kellett, mint a két kutyihoz.
De megszületett!:) Juj de édesek istenemm!!

Emmi névnapjára van

Mámor

Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.

Szeretném a keblemre ölelni az
Életért kűzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.

Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.

És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.

József Attila

Na igen, akik tudnak, azok...

Michael Jackson - Man in the mirror

Man in the mirror - Férfi a tükörben SAJÁT FORDÍTÁS! Klau. Én. Ne vedd el! :)
Kedvec számom, (mindegyikre ezt mondom:)) De ez a video hozzá, ez valóban szívszorító. Legszeb. Legjobb. M.J. !

Szóval. Én így fordítottam:

Változtatni fogok, egyszer tényleg, igazán,
érzem, hogy jó lesz, hogy célbatalál.
Ahogy gallérm hajtom kedvenc kabátomon,
a szél úgy borzolja tudatom.
Éhező gyerekeket láto az utcán,
hát mégis ki vagyok én, hogy tettessem, ez nem jut el hozzám?
Egész nyáron csellengenek, amott törött üvegek,
és egy emberi lélek.
Együtt szállnak a szél nyomán,
mert hazamenni nincs hová, ezért szetetném, ha tudnád:
Én a tükörben kezdem, vele, ki visszanéz: őt kérem,
váltson utat. Hisz nincs tisztább üzenet sehol:
Ha egy jobb világra vágysz;
Nézz először magadba és láss!
Önző szeretet csapdájában éltem,
de mostantól észreveszem:
Hontalan emberek...
Kik fillérekből élnek...
És még én lennék, ki csak tetteti az együttérzést?
Egy széthasadt fűzfa, egy lélek bánata, egy elfakult álom.
A szél nyomán mennek, látod, hisz otthonuk nincs, ezért ez
az ok: magammal kezdem!
Én a tükörben kezdem, vele, ki visszanéz: őt kérem,
váltson utat. Hisz nincs tisztább üzenet sehol:
Ha egy jobb világra vágysz;
Nézz először magadba és láss!
Most kell, hogy lépj,
míg időd van még
nem zárhatod be az elméd!
Változtass!

why?? human nature??? but..why:'(?

Mi kell ahhoz, hogy megtartson az ember valakit? Önfegyelem, akaraterő, szeretet, kedvesség, gondoskodás? Mi van, ha ez nem elég? Miért nem elég? Csak neki nem elég?

Ilyeneken gondolkozom. Minden erőmmel meg akarok tartani valakit. Annál rosszabb. Hidd el. Annál rosszabb.

Ha nem azzal foglalkozom, hogy megtartsam azt a valakit, akkor minden olyan, mint egy álom.

De közben másokat is veszítek el, folyamatosan.

Az azért már kicsit rosszul esett, amikor én direkt, kétszer leülök X-szel beszélgetni, hogy minden rendben van-e és hogy ha nem, akkor beszéljük meg. Semmi válasz, mosoly, paskolás.

Akkor miért hallom mástól, hogy ez és ez zavarja? Pont én lennék, akinek pont ők nem merik elmondani? Ismernek, tudják, hamar ideges leszek, de ők tűrik nekem és én is tűrtöztetem magam. A harag nem tartana velük soká. Sőt. Akkor miért egymással beszélnek meg engem? Miért nem velem?

Mégiscsak rólam van szó...

Mindketten szeretnek. Külön. De ha együtt vagyunk, miért nem annyira?

Én engedek, hogy nekik jó legyen, mert köztük mégis mélyebb a kapcsolat.

Én nem törekszem arra, hogy nekem is az legyen, hogy velem is úgy legyen.

Én arra törekszem, hogy megkapjam őket olyan formában, mint az elején.

Nem pedig egy haraggal teli lánykupacot.
Így sem velük dolgozni,sem megölelni őket,sem beszélni velük nem tudok.
A siker magányosságot szül-Michael is így mondta. Hiába hiszitek, hogy mindent, mindig,minden formában megkap az ember... Egyszerű dolgokra vágyik, higgyétek el.
És ti mért gondoltok rám úgy, mint aki tökéletes??? Miért gondoljátok úgy, hogy én mindent megkapok???
Miért nem tudunk olyan igaz barátok lenni, mint amilyennek indult?
Hmm??
Ha elkezdődik a suli, mi lesz? : (
Itt laktok 10 percre, közel, de...Hogy lesz? Csak munkaügyben találkozunk? Nem bírnám elviselni.
Nektek most jó, éppen ott vagytok, ahol én szeretnék lenni.
Tudom, hogy ti komolyan veszitek, nem is rólatok van szó. Hanem azok, akiket abszolút nem is érdekel, azok is ott vannak. De nem a fejlődés és a kitartás növelése érdekében...Nem.. Csakis maguk miatt.
Én pedig nem vagyok ott, akit más dolgok inspirálnak...
Mindegy. Nem ez a lényeg. Kérlek titeket, beszéljünk, vagy felejtsük el és kezdjük újra. Ölellek benneteket, tiszta erőmből és tiszta szívemből. Ölellek és hiányoztok.

táncról, kb. 2 szót.

Olyan furcsa. Épp, hogy megtanultam járni, már táncoltam. 3 évesen kezdtem az egészet. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez válik az életemmé. Nem gondoltam volna. Aztán, mikor már biztos lábakon álltam, úgy 5 évesen anya elvitt egy táncórára, ahol egy akkor 16-17 éves szerelmespár táncolt nekem, hogy megmutassák, mi is az a társastánc. Abban a 3-4 évben, amíg társastáncoltam, rájöttem, hogy még túl kicsi vagyok ahhoz, hogy ilyen érzésekkel táncoljak. Így köetkezett egy szünet. Két-három év szünet. 11-12 évesen megismertem Hannát. Ahogy az első hip-hop órámon néztem magam a tükörben....Valami kegyetlen volt. Kicsi voltam. Nevettem magamon, mert furcsa volt és nem latin és nem standard és nem páros.

Egy hónapon belül hozzászoktam. Ez tart körülbelül 6 éve. 6 év...Istenem. És a tánccipőim... A balett meg a boomelight... Annyi mindenen keresztül mentünk, annyiszor nyertünk és buktunk el együtt versenyeket, hogy nem lenne szívem egyszerűen újat venni, őket pedig félrerakni..A jó öregeket...

Mindemellett, mostmár nem táncolok kb. 1 éve hip-hoppot, de Jacksonozom ezerrel ( ha úgy vesszük, Michael mindigis jelen volt a táncainkban! 2006 óta) És az iskolában pedig egy teljesen másik műfajt csinálok.

Ez alatt a hat év alatt szereztem csoportban aranyat, egyénileg, különdíjat, ezüstöt, bronzot, EB-n voltunk, mindenhol voltunk, ahol csak kellett.

Taníthattam is már és még szeretnék is.

Fejlődtem, és örökké fejlődöm.

Kapcsolatokat építettem ki és ápoolok.

Nem olyanok vagyunk, mint egy egyszerű tánciskola. Annál jóval több.

És itt van a Turné is :) Hiszen szeptembertől megyünk! (csak alig vagyok táncokban a többiekhez képest a ROHADT MŰTÉT MIATT...:(...ott van nekem a Remember, Make me Feel, Beat it, Shake your body és kb. kész :() sajnos az earth song már most ki lett véve...

No, mindegy. Táncolni akarok és fogok és táncoltam mindig is!::)

mások

Talán az én hibám, de ezt nekem ne mondja senki. Talán velem van a baj, mert meg kellene alázkodnom, mert nem kellene véleményt mondanom és mert talán nem kellene segítséget adnom másoknak. Ki tudja?
Lusta vagyok, lehet. Lehet, hogy lusta vagyok, de gyorsan és könnyen tanulok. Ha akarok. Szóval látszik, hogy nem az én hibám és az is, hogy kié.
Nem kell megalázkodnotok senkinek, ne hagyjátok szétfoszlani, szétszakadni a lelketeket, mert nagyon nehéz visszaállítani, összelapátolni! Nagyon nehéz!!
Ne tegyetek keresztbe olyasvalakinek, akiről biztosan tudjátok, hogy lelketek mélyén egyeztek, mert abból egy életreszóló viszály születhet. Igen.
Hallgassatok rám. Ha nem hallgattok, akkor nem az én, hanem a saját károtokon tanultok.
Hagyjátok a babákat felnőni, hagyjátok 15 éves babákat, a ti 17 éves fejetekkel. 2 év korkülönbségnek tűnik, de higgyétek el, hogy nagyon sokat számít ebben a korban.
Hagyjatok békén mindenkit és mindent, aki ezen a földön él és úgy vélitek, "káros".
Foglaljátok el magatokat! Segítsetek a bajbajutottakon, fejlesszétek magatokat, táncoljatok, simogassatok meg egy kutyát vagy macskát, nevessetek a barátaitokkal,szerelmetekkel, de akikkel nem érdemes foglalkozni, azon még csak ne is sírjatok, ne vegyétek észre!
Most pedig írok egy e-mailt.

nincs is szebb*acapella (nincs zene,csakének.!)

Levegő

"Nehéz az élet, noha kényelmes"
Mondta nekem Emmi. Ki tudja, mit jelenthet pontosan.
Úgy érzem, egy kamaszlány vagyok.
Pedig már nem. Csak fejlődöm. Fejlesztem az érzékeimet, tulajdonságaimat, különböző belső dolgaimat. Életem végéig fejlődni akarok és ha elmegyek egy másik helyre, halálom után megmondani, mit tettem le az asztalra. Érdemes volt -e küzdeni.
Igazából már most látom, hogy igen. Hogy érdemes sokszor határozott nemet mondani a szüleinknek. Vannak, akiknek különleges kapcsolatuk van velük, vannak akik tisztelik őket, vannak akik barátként kezelik őket, vannak, akik szülőként, ahogy "kell".
Én emberként. Különböző emberekként. Akik sokat segítenek nekem, ám sokmindenben és sokszor nincs igazuk, ezért meg kell küzdenem velük. És nem érvényesülhetnek mindig ők, mert ők azt mondták, vagy mert ők az idősek és ők neveltek fel, hanem én is érvényesülök, mert más a világnézetem és sokkal szélesebb. Tudom, mit akarok és határozottnak érzem magam, sőt makacsnak. Tudom, kik a barátaim, ám nekik mindenkire van egy rossz szavuk. Jó csak akkor, ha én elrontok valamit. "Bezzeg XY"... Máskor meg: "Engem nem érdekel XY, engem te érdekelsz."
Hagyjuk ezt. Tanítani akarok. Most. Embereket, gyerekeket, gyermekembereket.
Élni a világomban s formálni azt. Tanácsokkal és nem parancsokkal.
Szeretnék saját akaratot. Nem, nem kell a pénz. Magamnak megszerzem, mástól nem kell.
Kifizetem a tartozásom, kifizetitek a tartozásotokat.
Magamnak veszek mindent. Csak LEVEGŐ kell. Mert azt ugyan ezen a nyáron nem kapok.
Szeptembertől lélegezni akarok.

magányos írónő ?

Most beszélgetek Jennivel MSN-en és szegény azt hitte, rá vagyok dühös, mert megkapta valahol a "helyemet"... Azt ítam neki, hogy mennyire igazságtalannak tartom, hogyha valaki, aki szeretet nélkül csinál valamit, érdektelenül, az általában mindent megkap, aki viszont szeretetel, küzdelemmel, izzadtsággal, az alig kap valamit, vagy csak sok munka árán, és csak izzad.
Ő győzköd, hogy szarjam le, ne figyeljek az ilyenekre és ne vegyem fel az ilyeneket. De én úgyérzem, hogy ez valami merénylet, vagy, hogy valaki iányítani akarja az életemet, vagy legalábbis variálni.
Legyek büszke arra, hogy megyünk turnézni, hogy jól sikerült a jótékonysági M.J est, hogyjövőre is lesz, nyáron. És a pénzre. De nem azért, mert pénz és megkapjuk, hanem mert egyfajta díj. Megérdemeltük már. Ha csak egy hatalmas fagyi lenne, ugyanezt írnám.
Szeretnék már tanítani. Kipróbálhattam magam párszor, de én úgy istenigazából. Amíg így félek a 6 éves emberkéktől, addig nem fog menni :D .... :( ez rossz.
A lényeg, hogy nem a Jennire vagyok ki.
Szokásos "hiszti" de van benne igazság.
Attól félek, hogy nem lesz helyem a világban, hogy egy magambaforduló, külön világban élő antiszociális ember leszek. Vagy hogy egy magányos írónő egy társasházban, egy darab laptoppal illetve egy kényelmes székkel megáldva, kínai kaját eszem lesz egy macskám, aki időskoromban melegíti majd a hasam.
Most kell tennem, hogy ez ne jöjjön össze:)
MJDT- Michael Jackson Dance Tribute- Michael Jackson RESTART- hódítsuk meg a világot, irány a turné!! :) (K)

ÁLDÁS RÁTOK

Várni? Nem várni?

Furcsa, mennyit panaszkodunk, mert elfoglaltak vagyunk és mert iskolába kell járnunk és azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Furcsa, érdekes. Ó, pedig most hogy hiányzik. A légkör, a Thallóczy Lajos utca 1-es szám. A fák, a kis utca, ahol az iskola van és végig furcsa emberek, Tomi, Zsolti, a Rio café, Karcsi bá'-val. Az osztály...Hát igen, az osztály. Enyhe furcsaságot érzek, sajnos rossz irányban és úgy érzem, ez lesz az az év, amikor mindenki...Felnőhet. Elkezdhet felnőni. 17 évesek vagyunk. Kimondani is furcsa. Nem tetszik ez a szám, ugyanakkor ha az iskolára gondolok, megnyugtat és úgy érzem, nincs miért félnünk. Egy kellemetlen délelőtt után ott van a délután. Amikor van szünetünk, amit elhülyéskedünk, elbeszélgetünk, Rio-ban töltjük, vagy az iskolában...Majd valami mozgás- vagy drámaóra...De kicsit megrémít a tény, hogy mostmár nem az ismerkedős, belelendülős dolgokkal foglalkozunk...Arra ott volt a tavaly előtti, illetve nagyobb részt a tavalyi év. Félek, de izgalommal gondolok rá. Sok munka. Előrehozott érettségik, 2 iskolai színdarab elkészítése...ODT...Tanulás. Faktok. Könnyek és mosolyok, nevetések. Drámaórák, tánc, fesztiválok. Színház. Előadások. Tavaly nagyon gyér volt. Most...Hiányzik.

Mellette tánc, Jackson emlékkoncertre való újbóli felkészülés. És immár a Turné is. Egész évben. Hétköznap edzések, iskola, tanulás, mozgás, dráma, Gergő, barátok, barátnők, színházak. Hétvégén Jackson-óra, turné, ide-oda... Gergő, pihenés...Ó, hol lesz a pihenés?? HOL?
Szeretettel várom.