Talán mert mindennek lelke van és mindennek szíve... Hát nekem már nincs lelkem...Vagy mégis? Nem tudom. "Támolygok csak a mélyuton"
Reménysugár. Már a név is... Főleg mikor megláttam őt... Őket... De ... Tudtam, hogy nekik ez a normális, ők ezt a világot szokták meg és nekik más a boldogság, mint nekünk. De ...Ott álltak a színpadon csillogó szemmel és kb. azt sem tudták mi van...Mindegy.
Nekem mikor fog csillogni a szemem? Ép elmével vagy anélkül, de nagyon szeretném.
20-án fog. Büszkék leszünk mindarra, amit megcsináltunk, amit eltáncoltunk, énekeltünk stb.
Csak ez éltet most és a könyv, amit írok. Meg a verseim. Nem merem őket közölni, mert kb. mindben egy valakire lyukadok ki... Mindig ugyanolyan formában...
Sírhatnékom van és semmihez sincs kedvem, de tudom, hogyha nem csinálok semmit, akkor magamat őrlöm fel.
Tedd a kezed a kezemre.
De ki? Engedni kell? Miben? Nem írom le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése