-kaptam az arcomba ezt a mondatot... borzasztóan fájt...nem tudtam kezelni.
de megértettem. csak hogy tudd: te sem vagy néha ember. ha már itt járunk. de segítettél. és borzasztóan jól esik most. segítettél, és tudom, hogy még mindig ott állsz mellettem. csak csendben. vihar előtt- vihar közben - vihar után. érzem a közelséged, még mindig.
nem hagytál magamra, csak segítettél. bármennyire is szar dolgokat tettem, te olyan helyzetekben is mellettem álltál, ami... ami egyszerűen bámulatos. kitüntetnélek.
ez hihetetlen. hogy egy ember, aki ... és mégis!... el sem tudom ezt mondani.
csodálatos dolog. valami földön kívüli érzés. én azt hittem, ez nálam tényleg utálatba torkollik. de nem. felnézésre. akkor is, ha hazudsz. akkor is, ha biztatsz. ha látom, hogy másokat biztatsz, és igazat mondasz. jól mondasz. jót mondasz. felnézek rád. nem vagy a követendő példám-de nagyra értékellek. jórészt magam miatt. jórészt a tetteid miatt. nincs mit köszöngetnem-érzed a hálám.
megneveltél, megtanítottál rá, hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni. - de nem fogok odamenni ezt elmondani. nem tudom, mikor legalábbis. félelmetes.
megbízom benned. vakon. mert hallottam egy dolgot. vakon megbízom benned ezekután. vakon, végtagok nélkül, orrnélkül, szem nélkül, fül nélkül, minden nélkül.
rád bíznám az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése