2010. február 25., csütörtök

péntek

Valójában semmi nem változik.
Illetve de. Egyre jobb minden.
Hallgatom a híreket - téli olimpia. Jó hírek, semleges hírek. Hajtunk, hajtanak.
Nagyon várom a holnapot. A péntek a kedvenc napom. 5 órám van, fél 1-kor végzem - pedig máskor 18 (!) órakor - aztán Bellával vagyok valameddig, megvárom a szerelmemet. Vagy elmegy tanulni és még mindig Bellával vagyok. Vagy Zsófival.
Átjön hozzám a szivem. Pihenünk. Pénteken mindig pihenünk. DVD. Finom dolgok. Kedvesség, érintés, melegség.
A jó idő jobb kedvet, jobb közérzetet ad. Tudom, hogy holnap irodalomból is és nyelvtanból is dolgozat, de nagyon várom. Nemcsak mert szeretem a tantárgyakat, hanem mert tudom. Szeretem tudni.
Szeretek reggel felöltözni, zuhanyozni, felfrissülni. No de valójában még ekkor is fáradt vagyok, csak jó ideig nem érzem.
Késő délután megérzem. Akkor nem jó érzés... De pénteken mégis más! Mert tudom, hogy pihenhetek Vele. Egész nap. (kivéve délelőtt:))
Nyarat akarok. Akkor minden nap a kedvencem. Szeretem azt az érzést - bár most nem tudok belegondolni - amikor nyár vége van és készülni kell az iskolára...
Visszagondolok, ez volt az egyik legjobb nyaram.
Ennél már csak jobbra számítok most. Bár... korai még várni rá :) Mert még lesz egy jó idő, mire ideér...

ölelés
mosoly
könny
szív

2 megjegyzés:

  1. ilyen lelkiállapotban érthető hogy nincs tal.

    VálaszTörlés
  2. szerintem ne ingerelj. próbálok valamiből kijönni, s Isten bocsássa meg, hogy nem írom le, hogy éppen melyik családtagom küzd az életéért. sajnos nem írom le. sajnos. vajon...miért???

    VálaszTörlés