Ahogy meg van írva

...Csak feküdt mellettem, nyitott szemekkel...
...Elfordult, a másik oldalára...
...Én nem akartam...
10 perc múlva visszafordult, de akkor én fordultam el!
Sírtam. Inkább könnyeztem...Megbántottam...De ő is engem...
Telik az idő, az előbb még csak 10 óra volt, mostmár este háromnegyed 11.
Ekkor megszólal: Mi a baj??
Telik az idő, még mindig, 10:50 perc van....Válaszoltam. "Szerinted?" [ eközben 6-ot fordultam egyik oldalról a másikra - fészkelődtem ]

Itt nem mondanám el, mi történt.

11 óra. Kint vagyunk már a parkban. Este van. Hideg van. Nyirkos az idő, mert előtte volt egy kis vihar.
A titokzatos macska még mindig ott ül, ahol szokott, és ahol ezen a napon már 9 óra körül is láttuk. Úgy tűnik, nem mozdult...
De Ő egy szót nem szólt hozzám, én csak ültem. Ő csak állt. Annyit mondott: "vedd már el, mert mennék haza"
Rákérdeztem 10 perc múlva, hogy mért?

Erre megint olyat válaszolt, amit nem lenne illendő leírni.

Lelkiismeretfurdalást okozott nekem. Nagyon mélyet...El sem tudja képzelni. Kicsit talán akarta is, hogy ezt érezzem. Megértem.
De ő is megérthetne engem.
Éjfélig forgolódtam itthon, kb. akkor érhetett haza ő is. Nem bírtam, írtam neki egy sms-t. Nem reagált. Most még alszik.
Szeretném azt hinni, hogy most az egyszer ő fog először bocsánatot kérni.
De nem várhatom el, végtére is...NEM! Ez csak lelkiismeretfurdalás. Ez csak az! Nincs semmi DE. Nincs DE.
Hogy a viharba ne lenne DE, mert hiányzik....De rég volt már olyan ....Legalábbis régnek tűnik, pedig csak 1-2 nap volt. 1-2 napja, amikor olyan volt minden, mint
ahogy meg van írva.