Gondolatok kompótban.

Félelem:

Minden este, amikor Gergővel kimegyünk, van egy bizonyos hely, ahol este 9-kor (de mindig!) megjelenik egy macska. Ül. Néz. De ugyanott. Egy földbe épített emléktáblán. Ami egy kőtömb, valójában. Nagyon durva. Egy macska. A színét sem tudom pontosan, mert mindig este 9-kor jön elő, mondom. Van benne fehér, ezt tudom...Tegnap is ott volt, beszélgettünk is róla...Aztán fogta, és a réten távolabb szaladt. De visszajött, ott volt. Megint. Mi ez???

Mi ez ??? MI EZ??

Ma Bernarda próba. Végre! De én nem mozoghatok :( Szóval mindegy lenne, ha csak fél órával később érnék be. De nem! Szeretem nézni ahogy azok mozognak, akikkel fejlődöm. Szeretem Bellát nézni, szeretem Sütit nézni, szeretem Emit nézni, szeretem Esztit nézni, szeretem Bettit nézni, szeretem Csengét nézni...!!! Szeretem Lillát nézni, és Pompit nézni! Szeretem Esztert nézni, mindenkit szeretek nézni. És az a tudat, hogy másfél hónap múlva már én is csinálhatom...Illetve kevesebb, mert 1 hét már bőven eltelt...!!

Bernarda Alba háza, durva egyébként, Lorca...Tábor óta erre vártam...

Kár, hogy iskolába csak délután vagyok, féllábbal...:( Délelőtt is szeretnék menni! Nagyon!...Mindegy...:( Mondom, ma Bernarda, holnap dráma! Wááááhááá....

Színházba menni! ez is mérhetetlenül hiányzik!:( (kép:prágai nemzeti színház)