A motor zaját is hallani. De ez olyan andalító. Elaltat, ha fáradt vagy. ütemes.
A kislány az ablaknál ült, már sötét volt, az üveg visszatükröződött. Mellette ült egy idős nő, akitől alig fért el. Hosszú-hosszú ideig összefont ujjakkal, hüvelykujjaival körözött. Idegesítő volt. Odakint csípett már egy kicsit a hideg. Telefoncsörgés. Gyereksírás.
A kislányt az öreg nő egyre jobban az ablakhoz nyomta. A picilány kinézett, közelről, hogy az orrocskája már az üveget érte, és nem látott mást, csak messzeséget, fákat, és egy nagy üzletközpontot. Gondolkodott. Első gondolata: "De nagy is ez a táj, és én milyen kicsi vagyok!"
Azonban második gondolata ez volt: "mindenkinek megvan a maga útja, és ha én elérek az én utamon addig, ameddig el kell érnem, életem csúcsáig, ahonnan csak visszafelé lehet majd menni, akkor ott, azon a helyen megállok, és minden magam elé tűzött célt beteljesítek" - nem ilyen szavakkal fogalmazódott meg a lányka fejében, de már ő is tudja.
Tudd hát te is, hogy mit kell tenned. Hallgass a szívedre. Elég addig hallgatnod az eszedre, amíg iskolai feladataid végzed... A kicsilány is tudta, s kinézett újból az ablakon.
Csillagok. A végtelenség, madarak, egy híd, "Petőfi Sándor utca következik" - hallotta.
Egy utolsó látomása még volt: egy angyal, aki segítette őt ezen az úton. Ott ült előtte.
Lassan ébredezett. Kinyitotta a szemét.
Az anyukája volt ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése