Az ember, aki elmondhatatlan lélek volt az én szememben, most csalódott. Csalódott a lelke. Hinnéd, mennyit számít rosszkor, rossz helyen, rossz emberrel lenni? Hinnéd te ezt?
Ha ilyen helyzetbe kerülsz, gondolj bele, hogy elveszítheted azt az embert, aki rohadt sokat jelent neked. A mindened. A példaképed. Akire felnézel, aki miatt az utolsó pillanatig megéri küzdeni. Akiben megbízol. De lehet, hogy Ő már soha többé nem fog megbízni benned. A nagy semmiért - gondolod te. (én).... Pedig van rá oka, igenis van, de ha meghallgatna végig, normálisan...Ketten...Nem 5-en. Nem érdekel, mi van az ellenőrzőmben, sem az, hogy másokéban, meg hogy mi van másokkal, csak az a fontos, hogy az ő szívével, lelkével mivan. Nekem az a fontos. Hogy tudjam, minden rendben van ezen kívül. Hogy ne szenvedjen, és ne csalódjon. Se bennem, se másokban. Mindenki hibázik. Én eddig iszonyú mértékben tartottam magam, mert nagyon szeretem őt, és próbáltam rá vigyázni. De a kimerültségemtől nem tudok mindenre figyelni. Meg persze más problémáim is vannak.
Kérdem én, baj -e az, hogy nem játszom meg magam, az órákon nem játszom túl az eszem, és nem nyávogok mindenféle kisebb sérülés miatt? Hogy baj-e az, hogy tiszta szívvel szeretek, és megbízom, és mindenemet megosztom, tőrődöm, figyelek, szeretnék? Baj ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése