Furcsa, mennyit panaszkodunk, mert elfoglaltak vagyunk és mert iskolába kell járnunk és azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Furcsa, érdekes. Ó, pedig most hogy hiányzik. A légkör, a Thallóczy Lajos utca 1-es szám. A fák, a kis utca, ahol az iskola van és végig furcsa emberek, Tomi, Zsolti, a Rio café, Karcsi bá'-val. Az osztály...Hát igen, az osztály. Enyhe furcsaságot érzek, sajnos rossz irányban és úgy érzem, ez lesz az az év, amikor mindenki...Felnőhet. Elkezdhet felnőni. 17 évesek vagyunk. Kimondani is furcsa. Nem tetszik ez a szám, ugyanakkor ha az iskolára gondolok, megnyugtat és úgy érzem, nincs miért félnünk. Egy kellemetlen délelőtt után ott van a délután. Amikor van szünetünk, amit elhülyéskedünk, elbeszélgetünk, Rio-ban töltjük, vagy az iskolában...Majd valami mozgás- vagy drámaóra...De kicsit megrémít a tény, hogy mostmár nem az ismerkedős, belelendülős dolgokkal foglalkozunk...Arra ott volt a tavaly előtti, illetve nagyobb részt a tavalyi év. Félek, de izgalommal gondolok rá. Sok munka. Előrehozott érettségik, 2 iskolai színdarab elkészítése...ODT...Tanulás. Faktok. Könnyek és mosolyok, nevetések. Drámaórák, tánc, fesztiválok. Színház. Előadások. Tavaly nagyon gyér volt. Most...Hiányzik.
Mellette tánc, Jackson emlékkoncertre való újbóli felkészülés. És immár a Turné is. Egész évben. Hétköznap edzések, iskola, tanulás, mozgás, dráma, Gergő, barátok, barátnők, színházak. Hétvégén Jackson-óra, turné, ide-oda... Gergő, pihenés...Ó, hol lesz a pihenés?? HOL?
Szeretettel várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése