őszinte

fagyos hóba öltözik a táj, csak a nagy folyó lelke, az fáj.
befagyott,csak áll,nyílik a táj, rájön, többé nem ez a baj már.
hiszen legbelül, mint az éter, olyan, nem tudod elmondani, *
kérdés nincs már, csak egy: az ok, vajon vannak-e itt válaszok?
nem segíthet senki őrajta, az egyetlen: magára hagyva.
ha kiolvad, vajon jobb lesz majd?kerülni fogja majd a sok bajt?

én vagyok a folyó. ezt érzem. mintha mindenkire kisugározna ez az érzés. sokan nem tudják, hogy valójában hihetetlen önzetlen vagyok. de ilyen lelki vívódások között nehéz. tényleg sajnáltatom magam? nem hinném, talán úgy tűnik.de csak azért, mert mindenen elérzékenyülök. írtam is 30 őszinte sort. de nem ide, csak simán, egy papírra.

én egyszer kaptam kb 10 őszinte sort, összetéptem. ilyen téren az az egyetlen, amit nagyon megbántam.