Rohant az ablakhoz. Látta, hogy ott megy. Tudta, hogy 1 percen belül lent kellene állnia. De látta az ablakból, hogy ott megy az esőben. A zuhogó esőben. Nem gondolkodott. Lerohant utána. Hátulról megölelte volna. De nem tette. Csak nézte, még csak nem is szólt utána. Hagyta elmenni. Már akkor is érezte azt a megmagyarázhatatlan érzést. Nem tudja, mit érez iránta. Kínlódik, ha olyat hall. Összerezzen minden porcikája, ha amolyat.
Lesi minden mozdulatát. Vajon áltatja a másik embert, aki iránt hasonlóan érez? Vajon mi lesz ebből?
Elmondom, mi.
Semmi, az ég világon, minden megy, úgy ahogy eddig.
Szakadó eső. Képzetek. Képzelet.
Vágyak?
Kimondott, ki nem mondott dolgok. Megtett, meg nem tett dolgok.
Ez vágy.
A szerelem, pedig más.
A szerelem, hiába nem ilyen heves egy idő után , de jóval több. Ezt meg kell tanulni. Meg kell érezni. Önfeledten szeretni.
Akkor nem találkozunk a kínzó vággyal.
Csak zuhogó esővel. Az lehűt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése