Nem akartam az előző bejegyzéshez írni, de ma ott kellett volna lenni valakinek. Valakinek, akit nem úgy akarok kezelni, ahogy van. Muszáj lett volna ott lennie,mert összetörtem. Ideg.Lélek. Mindenhogy. Kellett volna nekem. De ő...Megint mivel volt elfoglalva? A sok kis nyomorékkal (már bocsánat...) ...ÁÁÁááá ... Ő is elmegy.. Mindenki elmegy. Tehát ő sem áll már mellttem (mellettünk!) Elment. Csak heti 1szer... Kevés! akkor is csak a kötelesség... Olyan rég osztottam már meg vele a tavaly már oly szokásossá vált dolgokat...Csak amikor kijöttem a kórházból, és aznap bent találkoztunk az iskolában, akkor ölelt meg utoljára, és akkor az olyan volt, mint egy búcsú. Remélem nem az.
ÖSSZETÖRNÉK.-jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése