én ezt nem értem
és nem is fogom
talán nem is érdekel.
Mire fel ez a butaság? Ezért jó nekem Bell. Itt ülök infón, és arra gondolok, hogy a 3. órára már bent lesz. Muszáj vele beszélgetnem, látnom őt. Régebben gyakrabban voltunk együtt sulin kívül, s most nem annyira. De ismét.
Mire jó ez? Másoknál? Ha mindenki között olyan viszony lenne, mint Bell és köztem, akkor kevesebb baj lenne a világban...De az emberek nagy része még mindig a megsértődöm" dolgon van. Megsértődni lehet, talán kell. De nem ennyiszer, és ilyen dolgokért, mint amiket én látok...
Szóval szerintem jobb lenne, ha mindenki a beszélgetésre törekedne.
Egy ilyen iskolában végülis megtanulod kifejezni magad a magad módján. ;)
Én általában táncolok. Mozgok. Vagy verset olvasok. Írogatok. Ezáltal tudok kommunikálni adott helyzetekben. Bellával is. Gergővel is.
Akárkivel. Aki megérdemli. Aki közel áll hozzám és képes odajönni és rákérdezni dolgokra, mielőtt terjesztené, pletykálná,megsértődne, eldobna magától.
Kisebbségi komplexusom van még mindig, igen tudom. De kezdek rájönni, kezdem látni, hogy kinél érek bizonyos helyzetekben többet. Bizonyos helyzetekben, mert amúgy mindenki egyenlő. Nyilván.
Érdemes azonban látni, mikor vagy több, mint más. Mikor szánalmas a másik. Mikor kell segítened rajta, mikor kell küzdened érte, vagy adott esetben mikor kell rá hallgatnod.
Vannak helyzetek, amikor a legbutább emberre kell hallgatni.
Hiába színjeles valaki, az élethez nem tud hozzáállni, nem tud tanácsot adni.
Csak magol. Magol, magol, magol.
én nem vagyok színjeles. Mégis rengeteg dolgot átéltem már, mint ahogy más is, akinek nem 5-ös halom van az ellenőrzőjében.
Tudok helyesen írni, szépen olvasni, jó a memóriám, tudok számolni. Biztos több is kéne egy iskolába, de nekem csak ez van. Mégis tudok kommunikálni. Mások is. Mások is. Igen, mások is tudnak, sőt jobban, akárkinél.
Elragadott az indulat.
Nem azt mondom, hogy nem lehet mind a két féle képpen okos valaki. Csak azt mondom, hogy nem feltétlen kell jelesnek lenni. Lehet, hogy egy elégséges-közepes ember jobban tud főzni, takarítani, beszélgetni, felszabadultabbnak lenni, nevetni, színházat, filmet, könyvet értékelni, mint az, aki szóról szóra bemagolja az I. világháborút.
Most csak mondtam valamit, mert unalmas az infóóra, most csak a gondolataim ömlenek ki belőlem a billentyűcsattogások hatására.
Majd otthon írok. Majd otthon.
nem tudom melyik kategóriába soroljam magam. az "azért nem beszélek veled, mert te sem kezdeményeztél beszélgetést, és én nem is akarok, de amúgy foglalkoztat", vagy csak az egyszerű "leszarlak". én konkrétan nem tudom. csak azt, hogy egyre jobban foglalkoztat. also
VálaszTörléstudod, fáj, amikor egy "barát" azt is leszarja, amikor belázasodtam. nyilván én is hibás vagyok. sőt.
VálaszTörlésnem tudom, mi ez az egész, csak azt, hogy neked már van egy "bizonyos köröd"... ahová se stílusilag, se sehogyan nem tartozom bele, és ezt gáznak" éreztem. én szeretlek, mert tudom, ki vagy. de úgyérzem én nem az a fajta ember vagyok, akikkel te most "vagy."
most rájöttem, hogy Ő... mit érezhetett... :/ ( s itt nem a korról volt szó, elhiheted. )
tényleg sosem voltam az a türelmes ember, de az már nekem is sok volt, mikor zsinórban negyedszerre ráztál le. és lehet jönni megint azzal, hogy nekem milyen barátaim vannak, vagy hogy ne kerteljünk, hogy én diával meg csibivel lógok, ami ilyen formában nem igaz, mert találkozunk hetente ha egyszer. de ezt te is tudnád, ha egy kicsit is érdekelne. és nem hiszem, ha nekem egyáltalán lenne köröm, akkor ott lenne egy olyan stílus, ahová te nem férnél be. nem tudok kívülről ez miként látszik, de attól, hogy "milyen" emberekkel vagyok, ez engem nem nagyon befolyásol. ugyanúgy viselkedtem, és viselkedem még mindig minden egyes barátommal. az egész akarat kérdése, és ebből az jön le, hogy te nem akarsz nagyon semmilyen kapcsolatot ápolni velem. amivel én úgyszint nem tudok mit kezdeni, csak sajnálni tudom, és még menteni a helyzetet. ha egyáltalán lehet, amit nagyon remélek. az már világos hogy olyan legjobb barátok már nem nagyon leszünk, mert te is megváltoztál, én is. de azt hiszem az elmúlt évben is megoldottuk, hogy havonta,kéthavonta találkozzunk, vagy váltsunk egy sms-t. szerintem én próbálkoztam ebben az irányban, de ha sosem válaszolsz,úgy elég nehéz.
VálaszTörlésértem...csak az a baj, hogy nekem is nehéz megoldani, hogy mindenre legyen időm. nyilván neked sem úgy megy, hogy hopp, 1 óra múlva ez és ez.és attól félek, ha én azt mondom, hogy ne holnap, hanem 2 nap múlva, akkor elrontok valamit. van, akinek könnyen megy, hogy beossza az idejét, nekem annyira nem. ezért van határidőnaplóm;)...
VálaszTörlésa másik, hogy szerintem minden menthető. mert mi akárhányszor "veszekedtünk" vagy valami problémánk volt egymással, szerintem előbb-utóbb simán megoldottuk.
még annyi, ezzel a barátikörrel kapcsolatban, hogy legtöbbször azt éreztem, hogy afféle pótlék vagyok számodra, ha nem csak ketten vagyunk, ha pedig csak ketten vagyunk, akkor azért, mert épp nem ért rá más.
bízom benne, hogy ez csak faszság.
nem hiszem, hogy pótlék lenne egy olyan ember, akivel a mondhatni, legjobban szeretek beszélgetni. sosem értem igazából, hogy a pótlék szó mit is akar takarni, de ha azt, hogy felhívok valakit, nem ér rá, majd felhívlak téged, hogy találkozzunk. akkor nem vagy pótlék.
VálaszTörléscsak most úgy érzem, ha találkozunk, akkor az olyan lesz, mintha én rád szóltam volna, hogy találkozz már velem, és nem azért teszed, mert őszintén kíváncsi vagy arra, hogy mi van velem.
remélem, h minnél előbb itt lesz ez az "lőb-utóbb" .. :/