Valamelyik nap a TV feletti polcon kerestem apa egyik pólóját. Székre kellett állnom, ám a széket utána otthagytam, bezavart a TV-be, nem láttam tőle. Fogtam, arrébb toltam. De nem a helyére, pedig még egy másodpercet sem vett volna ez az időmből.
Nos, a szék egyenlő a problémáimmal.
Azokat ugyanúgy félre rakom, nem a helyére...
Pedig azt kéne.
Klau, tanulj meg bízni az emberekben.
Kérlek. Kérve kérlek.
Lelkiismereted, vagy, ha úgy tetszik, társad.
Jó, jó, de nem olyan egyszerű, ha az ember folyamatosan csalódik.
Hiszen csak bebeszéled magadnak, lányom.
Lehet benne igazság.
Ez az igazság...
Jó,oké, próbálok tenni valamit.
Tégy is. Mindenkinek jobb lesz. Jön a nyár, szép lesz. Nem orvosos,gyógyszeres,nyugtatós,oké?
Rendben. Balatonos,Velencés,Vizes,Szerelmes,Pihenős,Tanulós,Kedves lesz.
Remélem is, tartod magad hozzá.
Tartom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése