Hát elmentél kisszivem. Hát elmentetek mindannyian. Nem mondanám, hogy olyan különlegessé forrott ki a viszonyunk, de már most hiányoztok. Nem, nem hatott meg szinte semmi. Csak a saját érzelmeim. A ballagásotok 1 óra alatt lement, körülbelül. Megcsináltam nektek a műsort. Megcsináltuk.
Sokan nem mutatták - különösen Te nem, babám - de mindenkin, egytől egyig mindenkin látszott, hogy minden hiányozni fog nektek, hiányozni fogtok egymásnak. Nem is tudom...Különleges és úgy érzem itt,most az A-sok voltak a dominánsak. Hiába minden kifogás, de valahogy ők jobban egymásra találtak és köztük is vannak tehetséges emberek, tök mindegy, miben. Én nagyon megszerettem őket.
Hát elmentél kisszivem. Nem futsz le hozzám a lépcsőn ezentúl, s bármelyik szünetben lemegyek, te nem beszélgetsz a Tomival már. Nem visszhangozza az iskola a nevetésed, ünnepeken nem nézhetek veled össze. Ha kijövök a teremből nem azt látom meg elsőnek, hogy két kézzel fogod a kis szendvicsedet és eszed. Hogy a termoszoddal félrelöksz mindenkit. Nem tudom neked rögtön elmondani, hogy milyen volt az előző órám. Hogy milyen jegyet kaptam, hogy mi volt vicces, hogy mi volt szomorú. Iskola után nem együtt megyünk hozzád/hozzám.
Ez nagyon fog hiányozni.
De ki tudja...Lehet, hogy ettől még erősebb lesz köztünk valami és megértjük majd, hogy mi is az az élet.
Közösen.
Ennek az iskolának köszönhetem, hogy megismertelek. Olyan jó, hogy ide jártál. Egyszer majd végigáldom e falakat.
Olyan jó, hogy vagy. De...Most olyan mintha nem lennél.
Megköszöntétek, hogy szép műsort csináltunk. Én köszönök nektek mindent. Neked szivecske. Jövőre üres lesz minden. NAgyon szeretlek. Köszönöm a tegnapot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése