Lélekbaj. Hogy zuhanna le minden,amit felépítettem!!!
Hogy folyamatosan táncolni, de mindig és abba nem hagyni... Lehetőség, pénz, fájdalom, lelki, testi.
Elismerés? Akitől várom?? Uuuugyan, álmomban sem!! hahaha...
Neves emberektől, szakmabéliektől mindig. De mért?? Nekem nem jelent semmit, azon kívül, hogy van 15 érmem és 3 kupám és kb 50 db emléklapom,oklevelem meg 2-3 különdíjam??
Ez csak tárgy.
Hajlékony vagyok.. Húúúha... ÉS?? MUTASSAM MEG? NEM AKAROM!
Mivel tudnám még lenyűgözni azt a 2-3 embert, akire szükségem van? Mivel??
Egész nap.. Áh..
Nem megy.Szerintem ez az egész meg fog halni. Amit 4-5 éves korom óta összetáncoltam. Vagy amit -1 éves korom óta...
Ez az egy.. Az egyetlen,ami megadatott nekem...
5 évesen kényszerből táncoltam és úsztam, mert anya azt hírdetet, muszáj, meg milyen jó lesz testemnek,lelkemnek.
Én nem akartam.
1-2 év múlva úgy kellett kirángatni a táncteremből.
13 évesen megkaptam az első tánccipőmet. Azután a másikat, ami másfajta.
Szét vannak táncolva. Szakadtak. De kitartóak és örömet hoznak.
Mit tegyek?
Régebben más volt, láttam, hogy büszkék. Most? Egy vagyok a sok közül.
Én nem tudom, mennyire vagyok tehetséges, de nagyon sokat fejlődtem és ez az egyetlen..AZ EGYETLEN OLYAN DOLOG, ahol nem vagyok kislány, ahol mindent meg merek mutatni, ahol nincsenek gátak és problémák,miközben táncolok, ahol láthatom felnőni magam...
Mért... Mért kell elvenni? Pusztán divatból?
Mit tegyek, hogy visszakapjam?
HOgy megtartsam?
Hogy visszaadjátok?
Hogy ne vegyétek el??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése