Ezt kapom, hogy aggódom érted és féltelek? Ezt? Zokogva ülök le a számítógép elé és próbálok mosolyt küldeni minden embernek...Ez így már nem állapot...Jobb lenne nekünk talán külön? Akkor mért érzek így és te meg úgy? És felhívlak, hogy minden rendben van-e, te meg egy rossz szó miatt elküldesz? Rámcsapod? Utána meg... Felhívsz mégis...Ha tudnád ilyenkor milyen jól esik, hogy vagy...
Ürességet érzek ilyenkor...Nem tudom, mért bántasz meg ennyire...És hogy én mért bántalak? Hidd el, azt sem tudtam, hogy ez neked fáj, hiszem szándékosan nem tenném, de nem tudom mi van most... Hogy mikor hogy érzel, illetve ezt tudom, de hogy miért azt nem, mert hiszen én nem szánt szándékkal csinálom, ugye.
Annyira nem megy az írás, meg nem is akarok ide kitálalni, mert csak negatív bejegyzéseim vannak szinte és ez nem is ide való...Csak jó leírni, amennyi kijön.
Hogyan lehetne minden tökéletes??
Olyan nincs?
Nincs hát, ugye? Naiv vagyok...Iszonyatosan..
De ... van, akinek minden olyan sima és egyenes és rózsaszín...
Nekem?
A körülöttem lévőknek? Ugyan..Szürke...Vagy ...fekete.
Nyarat akarok. Bár nem tudom, megéljük e ketten.
Bár hiszem. Minden héten úgy néz ki, örökké vége, de valahogy mégsem.
Próbálok hinni, bízni.
Bízni a világ legnehezebb dolga, azok után,amiket kaptam anno.
Gyűlölök bízni. Mindig csalódok.
Mit tegyek? MIT? MIT ? MIT ? ???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése